Az Illatszerész, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

Ul. évfolyam. vif BUDAPt JANUÁR 1. AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NORINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, jf „/ , FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE / / ' / / < A MAGYAR ILLATSZER- ES HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES. HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER , , SZERKESZTŐSÉGÉS KIADÓHIVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 70 1 évre 1000K,V*ívre550 K,V*évre300K * Dl*. VIDACS GYULA * TELEFON : JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 100<>/o-KAL DRÁGÁBB. HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4-6-IG, Újév hajnalán telve bizalommal és reménységgel kezdi meg a kereskedő tevékenységét. Hisz munkaképességében, reméli, hogy a régi év sok kedvezőtlen fordulata őt az uj esztendőben meg fogja kiméini és szeretettel tekint végigitizletén, szemei pillantásaival simogatva végig min­den egyes árucikket. Szinte biztosnak véli a jövőt, nem tudja feltenni, hogy az uj év kedvezőtlenebb legyen, mint a régi. Az emberi lélek mindig újabbat, szebbet és megnyugtatóbbat vár. Vár és remél. A régi küzdelmek emlékei elmosódnak szivben és lélekben. Az ó-év nagy­számú kereskedelemellenes intézkedései, a vámrazziák, az uzsorabiráskodás rendszertelensége, a behozatal meg­nehezítése, a vasúti- és postatarifák folytonos drágu­lása, a boiíbérek emelése, a fényüzési adó, a forgalmi adó, majd ennek emelése, a behajtás körüli kellemet­lenkedések, a kereseti-, jövedelem- és vagyonadó mér­téktelen emelése és sok-sok más intézkedés lassan- lassan elmosódik, a múlt szinte ködfátyolba merül, hogy a még nem ismert jövőnek, az uj esztendőnek helyet adjon. Mi kereskedők sokat, nagyon sokat várunk az uj évtől. Várjuk, hogy a kereskedelem, mint egyik legproduktivabb termelési ág, végre elfoglalhassa méltó helyét a termelés összhangjában és annak képvise­lői az őket megillető tiszteletben és megbecsülésben ré­szesüljenek. Várjuk, hogy az ország elzárkozottsága meg­szűnjön a kereskedelmi forgalom meginduljon, a be­hozatal és kivitel pedig nocsak kiváltságosak részére, hanem ugyanazon alapfeltételek mellett mindenki ré­szére lehetségessé tétessék. Várjuk, hogy a közterhek az összes termelőosztály között aránylagosan osztassa­nak fel és necsak a kereskedőosztály vállára nehe­zedjen a terhek nagyobb része. Várunk még sok egyebet, amelyek valamennyien necsak egy osztály jólétét mozdítsák elő, hanem az egész ország javára váljanak. Ez volna az a boldog uj esztendő, amelyet mi kívánunk 1 A magyar illafszeripar és kereskedelem. Irta: Fehér Gyula, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egye­sületének elnöke, a Diana Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. A Közép- és Keleteurópában még ma is dúló gazda­sági háború, mely mintegy folytatása az engesztelhetetlen békékkel befejezéshez jutott militáris világháborúnak, az illatszer-iparban és illatszer-kereskedelemben éppúgy fel­forgatta a korábbi, nyugalmas és megszokott viszonyokat, mint minden más gazdasági téren. Annyi bizonyos, bogy a legvilágosabban látó és legképzettebb közgazdászok is gyak­ran értelmetlenül álltak ama váratlan jelenségek előtt, me­lyeket az évekig tartó társadalmi és gazdasági felfordulás felszínre dobott, de kétségtelen az is, hogy a nagy világ­rombolás nyomán némi jó is fakadt, mint ahogy hatalmas földrengések után gyakran bugyognak fel friss források a föld mélyéből. A monarchia összeomlásából támadt utódállamok ki­csinyes bosszúvágyukban nem elégedtek meg azzal, hogy nemzeti önállósághoz jutottak s hogy a régi nemzeti államok területéből, lakosságából és vagyonából mérhetetlenül gaz­dagodtak, hanem céltudatos tevékenységüket a csonkitó békekötések után is a lesújtott ellenség minél teljesebb kifosztására és tönkretételére irányították s különösen Magyarországgal szemben követnek még ma is fojtogató és gazdasági izolálásra törekvő politikát, melynek távoli vég­célja talán az, hogy életképtelonségünket dokumentálja, vagy pedig Magyarországot az utódállamok gazdasági gyar­matának színvonalára sülyessze. Ez a rövidlátó politika azonban csak kudarccal vég­ződhetik. Magyarország, amely a világháborút megelőző 25—30 esztendő alatt ugyanoly rohamosan fejlődött úgy ipari, mint kulturális téren s úgyszólván évtizedek alatt sikerült pótolnia azt, amit századokén keresztül kedvezőtlen földrajzi fekvésénél és politikai helyzeténél fogva elmulasztott, az utódállamok szorító gyűrűjében önmagára talált s ahelyett, hogy — mint ezt szomszédai kívánták — adófizetőjévé vált volna a szomszédok fejlett iparának, hatalmas életösztönnel, 8zivÓ3 munkával és erélyes eltökéltséggel függetleníteni kezdte magát ipari termelésében, amennyiben rövid idő alatt egész sorozatát teremtette meg azoknak az iparágak­nak, amelyek azelőtt teljesen hiányoztak az országban. Köztudomású, hogy legnagyobb ipartelepeink hogyan ala­kították át hadi üzemeiket rövid néhány hónap alatt a bel­föld bókeszükségletét kielégítő ipari áruk előállítására, hogy nőttek úgyszólván a földből textilgyárak, vegyészeti gyárak, hogy alakultak át repülőgépgyárak bútor- és konyhaberen- .dezési gyárakká, sörfőzdék szövőgyárakká stb. Ezzel kar­öltve megtörtént az a nagy horderejű átalakulás a fogyasztó­közönség lelkében, amelyet hiába próbáltak a közös osztrák­

Next

/
Thumbnails
Contents