Az Illatszerész, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

UIl. évfolyam. vif BUDAPJ JANUÁR 1. AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NÜRINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, if ./ , FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE / /­­ / / / A MAGYAR ILLATSZER­ ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER , , SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 1 évre 1000K,V*évre550 K,V*évre300K * DJ*. VIDÁCS GYULA * TELEFON : JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 1000­/O-KAL DRÁGÁBB. HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4-6-IG, Újév hajnalán telve bizalommal és reménységgel kezdi meg a kereskedő tevékenységét. Hisz munkaképességében, reméli, hogy a régi év sok kedvezőtlen fordulata őt az új esztendőben meg fogja kimérni és szeretettel tekint végigiü­zletén, szemei pillantásaival simogatva végig min­den egyes árucikket. Szinte biztosnak véli a jövőt, nem tudja feltenni, hogy az új év kedvezőtlenebb legyen, mint a régi. Az emberi lélek mindig újabbat, szebbet és megnyugtatóbbat vár. Vár és remél. A régi küzdelmek emlékei elmosódnak szívben és lélekben. Az ó-év nagy­számú kereskedelemellenes intézkedései, a vámrazziák, az uzsorabíráskodás rendszertelensége, a behozatal meg­nehezítése, a vasúti- és postatarifák folytonos drágu­lása, a boltbérek emelése, a fényűzési adó, a forgalmi adó, majd ennek emelése, a behajtás körüli kellemet­lenkedések, a kereseti-, jövedelem- és vagyonadó mér­téktelen emelése és sok-sok más intézkedés lassan­­lassan elmosódik, a múlt szinte ködfátyolba merül, hogy a még nem ismert jövőnek, az új esztendőnek helyet adjon. Mi kereskedők sokat, nagyon sokat várunk az új évtől. Várjuk, hogy a kereskedelem, mint egyik legproduktívabb termelési ág, végre elfoglalhassa méltó helyét a termelés összhangjában és annak képvise­lői az őket megillető tiszteletben és megbecsülésben ré­szesüljenek. Várjuk, hogy az ország elzárkózottsága meg­szűnjön a kereskedelmi forgalom meginduljon, a be­hozatal és kivitel pedig ne csak kiváltságosak részére, hanem ugyanazon alapfeltételek mellett mindenki ré­szére lehetségessé tétessék. Várjuk, hogy a közterhek az összes termelőosztály között aránylagosan osztassa­nak fel és ne csak a kereskedőosztály vállára nehe­zedjen a terhek nagyobb része. Várunk még sok egyebet, amelyek valamennyien ne csak egy osztály jólétét mozdítsák elő, hanem az egész ország javára váljanak. Ez volna az a boldog új esztendő, amelyet mi kívánunk ! A magyar illatszeripar és kereskedelem. írta: Fehér Gyula, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egye­sületének elnöke, a Diana Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. A Közép- és Keleteurópában még ma is dúló gazda­sági háború, mely mintegy folytatása az engesztelhetetlen békékkel befejezéshez jutott militáris világháborúnak, az illatszer-iparban és illatszer-kereskedelemben éppúgy fel­forgatta a korábbi, nyugalmas és megszokott viszonyokat, mint minden más gazdasági téren. Annyi bizonyos, hogy a legvilágosabban látó és legképzettebb közgazdászok is gyak­ran értelmetlenül álltak ama váratlan jelenségek előtt, me­lyeket az évekig tartó társadalmi és gazdasági felfordulás felszínre dobott, de kétségtelen az is, hogy a nagy világ­rombolás nyomán némi jó is fakadt, mint ahogy hatalmas földrengések után gyakran bugyognak fel friss források a föld mélyéből. A monarchia összeomlásából támadt utódállamok ki­csinyes bosszúvágyukban nem elégedtek meg azzal, hogy nemzeti önállósághoz jutottak s hogy a régi nemzeti államok területéből, lakosságából és vagyonából mérhetetlenül gaz­dagodtak, hanem céltudatos tevékenységüket a csonkító békekötések után is a lesújtott ellenség minél teljesebb kifosztására és tönkretételére irányították s különösen Magyarországgal szemben követnek még ma is fojtogató és gazdasági izolálásra törekvő politikát, melynek távoli vég­célja talán az, hogy életképtelenségünket dokumentálja, vagy pedig Magyarországot az utódállamok gazdasági gyar­matának színvonalára sülyessze. Ez a rövidlátó politika azonban csak kudarccal vég­ződhetik. Magyarország, amely a világháborút megelőző 25—30 esztendő alatt ugyanoly rohamosan fejlődött úgy ipari, mint kulturális téren s úgyszólván évtizedek alatt sikerült pótolnia azt, amit századokon keresztül kedvezőtlen földrajzi fekvésénél és politikai helyzeténél fogva elmulasztott, az utódállamok szorító gyűrűjében önmagára talált s ahelyett, hogy — mint ezt szomszédai kívánták — adófizetőjévé vált volna a szomszédok fejlett iparának, hatalmas életösztönnel, szivós munkával és erélyes eltökéltséggel függetleníteni kezdte magát ipari termelésében, amennyiben rövid idő alatt egész sorozatát teremtette meg azoknak az iparágak­nak, amelyek azelőtt teljesen hiányoztak az országban. Köztudomású, hogy legnagyobb ipartelepeink hogyan ala­kították át hadi üzemeiket rövid néhány hónap alatt a bel­föld békeszükségletét kielégítő ipari áruk előállítására, hogy nőttek úgyszólván a földből textilgyárak, vegyészeti gyárak, hogy alakultak át repülőgépgyárak bútor- és konyhaberen­­­dezési gyárakká, sörfőzdék szövőgyárakká stb. Ezzel kar­öltve megtörtént az a nagy horderejű átalakulás a fogyasztó­közönség lelkében, amelyet hiába próbáltak a közös osztrák­

Next