Az Illatszerész, 1924 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. tZf BUDAPEST, 1924. JANUÁR 1. 1. szám AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NORINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSIC1KK-SZAKMA KÖZLÖNYE A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES. HIVATALOS LAPJA’ MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER . . SZERKESZTŐSÉGÉS KIADÓHIVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ : B U D A P E S T, VII., R Á K Ó C Z l-U T 70 1 évre 24000,V* évre 13000,i/*évre7000K * Dl\ VIDACS GYULA * TELEFON: JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 100°/o-KAL DRÁGÁBB. HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4—6-IG. Hirdetések ára milliméter soronként a hirdetések között 600 K, szövegoldalon 720 K, továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. Az év végén bns sóhajtás röppen el ajkunkról. A bus sóhaj indokolt, ha visszatekintünk az elmúlt gazdasági évre. A tisztességes kereskedelem az elmúlt évben is, mint eddig, a kormányzat „prügelknabéja“ volt. Ami súlyos terhet az állampolgárok vál- laira kellett görgetni, az majdnem kivétel nélkül a keres­kedőket érte. Létérdeküket veszélyeztette a behozatal foly­tonos megnehezítése, a tilalmi lista oly erős kibővítése, hogy ma-holnap az áruraktárak üresek lesznek. Kormány, főváros és egyéb hatóságok gondoskodtak szinte napról-napra újabb meglepetésekről, amelyek a kereskedők bevételeit alaposan igénybeveszik. A vasúti tarifákat, posta, táviró, telefondij- szabást, az összes kincstári illetékeket, a vámfelpénzeket, a gáz, villamosáram árát, a városi vámokat, fogyasztási adó­kat több Ízben is felemelték és hogy az állam a spekulációi által jól kihasznált konjunktúrából ki ne maradjon, az adókat nemcsak valorizálta, hanem már az alapot is oly magasra emelte, hogy a kereskedelem ne legyen képes a korona érték­zuhanása folytán megsokszorozódott forgó tőke szükségletét az üzleti forgalomból előteremteni, tehát végeredményben a nemzeti vagyont növelni, hanem kénytelen a tőkéje törzsét is megbontani, csakhogy a kötelező terheket ki tudja egyenlí­teni. Való igaz, hegy ha a kereskedő az 1923. év mérlegét le fogja zárni, számokban, melyek még a tavalyihoz képest is jelentékenyen elértéktelenedett papirkoronában nyernek kifejezést, nagy összeget fog nyereségként feltüntetni. Hiú ábránd azonban ebből azt következtetni, hogy meggazdago­dott. Ellenkezőleg, elszegényedett, raktára kisebb lett, forgó *őkéje csökkent. Itt is, ott is jelentkezik a tőkehiány, hitel még mindig nincsen, ha pedig van, oly drága, hogy azt az áru meg nem biija. Gazdasági életünkben a helyes felső irányítás hiányzik. Kormánykörök a szabad kereskedelem és forgalom híveinek vallják magukat, a gyakorlatban pedig gazdasági kérdésekben Janusarcot mutatnak. Szabad forgal­mat kíván mindenki, és az eredmény mindig a kötött for­galom még nagyobb megkötése. Mikor fog már megváltozni a helyzet? Mikor fog a gazdasági politika oda fejlődni, hogy a kereskedelem érdekei is védelmet találjanak ? Az uj esztendő alkalmából fel kell fohászkodnunk: Jöjj el Szent Lélek Ur Isten és világosítsd meg a lelkeket, hogy végül belássák, hogy szabad kereskedelem nélkül nem lehet gaz­dasági élet, fejlődés, boldogulás. Visszapillantás a magyar kozmetikai és illatszer­ipar helyzetére az 1923. évben. Fehér Gyula a Diana Kereskedelmi R.-t. vezérigazgatója, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete elnöke. Ismét elmúlt egy esztendő, amely a fiatal, de szívósan és fürgén előretörő magyar illatszer- és kozmetikai ipar programmjáról, célkitűzéséről és elért eredményeiről biztató képet ad. A nagy háború okozta összeomlás után ez az ipar meglepő gyorsasággal és eleven életerővel igyekezett betöl­teni azokat a hézagokat, amelyek a külföldről eredő import teljes megszűnése következtében előállottak. A feladat nem volt könnyű, mert egyrészt a közönség annyira hozzászokott a külföldi árukhoz, hogy nagyon bizalmatlanul fogadta a magyar szárnypróbálgatásokat, másrészt maga a magyar ipar sem rendelkezett azokkal a tanult és gyakorlati szakembe­rekkel, akik mindjárt a külföldivel egyenrangú gyártmá­nyokkal láthatták volna el a piacot. Rövid idő alatt azonban sikerült a két akadályt eltávolítani és a gyárost és publi­kumot egymáshoz közelebb hozni. Amilyen mértékben a magyar iparvállalatok beletanultak ebbe az eladdig titok­zatosnak, csodálatosnak tartott mesterségbe, oly mértékben töredezett le a fogyasztó közönség idegenkedése a magyar készítmények iránt és igazán benső örömmel, elégtétel el állapíthatjuk meg, hogy egy újabb esztendő végén kezet fogott egymással a magyar gyáros és a magyar fogyasztó. A külföldi behozatal ma már egészen minimális illatszer- és piperecikk-készítményekben, de ezt az eredményt nem any- nyira a kormány helyes és jóindulatú támogatása, mint a magyar gyárak komoly, becsületes munkája produkálta, mely nem érte be azzal, hogy behozatali tilalmak révén a fogyasztó közönség úgy is kényszerítve vau belföldi produktumokat vásárolni, hanem igyekezett kifogástalan, jó árut olcsó áron adni. Nagy hálával tartozik a hazai ipar e téren a kereske­delemnek is, mely jóindulattal, szeretettel karolta fel az ipar törekvéseit és a maga részéről is tettre készen, áldozatokat is hozva sietett a magyar gyárak segítségére és a magyar fogyasztó közönség bizalmának megerősítésére. Ez az össze­fogás : az ipar becsületes munkája, a kereskedő önzetlen támogatása, a kormány céltudatos rendszabályai és a fogyasztó közönség megerősödő bizalma lefektette tehát, remélhetőleg örök időkre, a magyar illatszer- és kozmetikai ipar egészsé­lllatszerész-Estély január hó 12 én, az Utazók Egyesületében. i T

Next

/
Thumbnails
Contents