Az Illatszerész, 1924 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. I. BUDAPEST, 1924. JANUÁR 1.1. szám AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NÜRINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA’ MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER . . SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ : BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 1 évre 24000,V* évre 13000,i/*évre 7000K * DÍVIDÁCS GYULA * TELEFON: JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 100°/O-KAL DRÁGÁBB. HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4—6-IG. Hirdetések ára milliméter soronként a hirdetések között 600 K, szövegoldalon 720 K, továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. s Az év végén bús sóhajtás röppen el ajkunkról. A bús sóhaj indokolt, ha visszatekintünk az elmúlt gazdasági évre. A tisztességes kereskedelem az elmúlt évben is, mint eddig, a kormányzat „prügelknachéja“ volt. Ami súlyos terhet az állampolgárok vállaira kellett görgetni, az majdnem kivétel nélkül a kereskedőket érte. Létérdeküket veszélyeztette a behozatal folytonos megnehezítése, a tilalmi lista oly erős kibővítése, hogy maholnap az áruraktárak üresek lesznek. Kormány, főváros és egyéb hatóságok gondoskodtak szinte napról-napra újabb meglepetésekről, amelyek a kereskedők bevételeit alaposan igénybe veszik. A vasúti tarifákat, posta, táviró, telefondíjszabást, az összes kincstári illetékeket, a vámfejpénzeket, a gáz, villamosáram árát, a városi vámokat, fogyasztási adókat több ízben is felemelték és hogy az állam a spekulációi által jól kihasznált konjunktúrából ki ne maradjon, az adókat nemcsak valorizálta, hanem már az alapot is oly magasra emelte, hogy a kereskedelem ne legyen képes a korona értékzuhanása folytán megsokszorozódott forgó tőke szükségletét az üzleti forgalomból előteremteni, tehát végeredményben a nemzeti vagyont növelni, hanem kénytelen a tőkéje törzsét is megbontani, csakhogy a kötelező terheket ki tudja egyenlíteni. Való igaz, hogy ha a kereskedő az 1923. év mérlegét le fogja zárni, számokban, melyek még a tavalyihoz képest is jelentékenyen elértéktelenedett papírkoronában nyernek kifejezést, nagy összeget fog nyereségként feltüntetni. Hiú ábránd azonban ebből azt következtetni, hogy meggazdagodott. Ellenkezőleg, elszegényedett, raktára kisebb lett, forgótőkéje csökkent. Itt is, ott is jelentkezik a tőkehiány, hitel még mindig nincsen, ha pedig van, oly drága, hogy azt az áru meg nem bírja. Gazdasági életünkben a helyes felső irányítás hiányzik. Kormánykörök a szabad kereskedelem és forgalom híveinek vallják magukat, a gyakorlatban pedig gazdasági kérdésekben tanusarcot mutatnak. Szabad forgalmat kíván mindenki, és az eredmény mindig a kötött forgalom még nagyobb megkötése. Mikor fog már megváltozni a helyzet? Mikor fog a gazdasági politika oda fejlődni, hogy a kereskedelem érdekei is védelmet találjanak ? Az új esztendő alkalmából fel kell fohászkodnunk: Jöjj el Szent Lélek Úz Isten és világosítsd meg a lelkeket, hogy végül belássák, hogy szabad kereskedelem nélkül nem lehet gazdasági élet, fejlődés, boldogulás. Visszapillantás a magyar kozmetikai és illatszeripar helyzetére az 1923. évben. Fehér Gyula a Diana Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete elnöke. Ismét elmúlt egy esztendő, amely a fiatal, de szívósan és fürgén előretörő magyar illatszer- és kozmetikai ipar programmjáról, célkitűzéséről és elért eredményeiről biztató képet ad. A nagy háború okozta összeomlás után ez az ipar meglepő gyorsasággal és eleven életerővel igyekezett betölteni azokat a hézagokat, amelyek a külföldről eredő import teljes megszűnése következtében előállottak. A feladat nem volt könnyű, mert egyrészt a közönség annyira hozzászokott a külföldi árukhoz, hogy nagyon bizalmatlanul fogadta a magyar szárnypróbálgatásokat, másrészt maga a magyar ipar sem rendelkezett azokkal a tanult és gyakorlati szakemberekkel, akik mindjárt a külföldivel egyenrangú gyártmányokkal láthatták volna el a piacot. Rövid idő alatt azonban sikerült a két akadályt eltávolítani és a gyárost és publikumot egymáshoz közelebb hozni. Amilyen mértékben a magyar iparvállalatok beletanultak ebbe az eladdig titokzatosnak, csodálatosnak tartott mesterségbe, oly mértékben töredezett le a fogyasztó közönség idegenkedése a magyar készítmények iránt és igazán benső örömmel, elégtételel állapíthatjuk meg, hogy egy újabb esztendő végén kezet fogott egymással a magyar gyáros és a magyar fogyasztó. A külföldi behozatal ma már egészen minimális illatszer- és piperecikk-készítményekben, de ezt az eredményt nem anynyira a kormány helyes és jóindulatú támogatása, mint a magyar gyárak komoly, becsületes munkája produkálta, mely nem érte be azzal, hogy behozatali tilalmak révén a fogyasztó közönség úgy is kényszerítve van belföldi produktumokat vásárolni, hanem igyekezett kifogástalan, jó árut olcsó áron adni. Nagy hálával tartozik a hazai ipar e téren a kereskedelemnek is, mely jóindulattal, szeretettel karolta fel az ipar törekvéseit és a maga részéről is tettre készen, áldozatokat is hozva sietett a magyar gyárak segítségére és a magyar fogyasztó közönség bizalmának megerősítésére. Ez az összefogás , az ipar becsületes munkája, a kereskedő önzetlen támogatása, a kormány céltudatos rendszabályai és a fogyasztó közönség megerősödő bizalma lefektette tehát, remélhetőleg örök időkre, a magyar illatszer- és kozmetikai ipar egészsé llatszerész-Estély január hó 12 én, az Utazók Egyesületében.