Az Illatszerész, 1927 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Hí VII. évfolyam. BUDAPEST, 1921 JANUÁR 1. ELLENŐRIZVE- ,;up AZ ILLATSZER-. PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-. DROG-, NOR1NBERGI. DÍSZMŰÁRU-. FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE Fachzeitung für die Parfüm", kosmetische Artikel", Seifen", Drogen", Galanterie", Fein" stahlwaren, Gummi-, Verbandstoff-, Bürstenwaren und Haushaltung s-Artikel-Branche A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÄZTARTASICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES. HIVATALOS LAPJA. 1 MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER , ctcdií CC7T/1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ELŐFIZETÉSI ÁR: t t L t L U bZfc.KKfc.bZiO: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 70 1 évre 16 pengő. V* évre 9 pengő, V* évre 5 pengő DR VIDACS GYULA TELEFON : JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 100°/c-KAL DRÁGÁBB HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4—6-ig Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter-soronként a hirdetések közölt 0‘25 pengő, szövegoldalon 0 30 pengő, a boríték­lapon 0'35 pengő. Külföldi hirdetők részére külön díjszabás. Szegénységünk való tudatára ez év első reggelén ébredünk. Eddig azt hit­tük és ebben a hitben évek óta megerősödtünk, hogy va­gyonnal rendelkezünk, sőt abban, hogy nagy vagyonunk van, hiszen alig volt ember, aki ne lett volna milliomos, sokszoros milliomos. A milliók a kivénhedt, elsorvadt ó-esztendő utolsó napjával elhamvadtak, semmivé vátlak, hogy helyet adjanak a valóságnak megfelelő, reális kis számoknak, amelyek mutatják, hogy a lefolyt évek alatt nem jól sáfárkodtunk, vagyonunk nem nőtt meg, hanem a sok nullás számjegyek hamis optikai lencséjén át csak nagyot mutatott. Egyetlenegyszer sem jutott eddig eszünkbe, hogy a nagyitó üveget letegyük és a való érté­keket vegyük csak számításba. De nem L lehetett, hiszen amire át kellett volna a sok-sok nullával ékeskedő szám­jegyeket változtatnunk, az l oronára, az már éppen oly immaginárius értékké a papirkorona. Tud­tunk a kettő között érték. ’ban kifejezni, hiszen ennél misem könnyebb, csu kis számtani műve­letet, egy osztást kellett elvegezni nk, de ez az értékarány fikció, mert a belső vásárlóerő pontos kifejezője ennél a pénznél, de amannál is teljesen eltolódott, megrosszabbo­dott. Újév reggelén szegénységünk tudatára ébredünk és ha milliós vagyonúnkat 2—3 számjegyre összezsugorodva látjuk is, mégis megnyugodott szivvel láthatunk napi mun­kánk után, megszabadultunk a hosszú számjegyekből álló tehertől, melynek leírása és a velük való számolás feles­legesen rabolta időnket; a folytonos értékbizonylalanság megszűnt; ha gyűjtünk valamit, nem kell dugdosnunk, át- és átváltogatnunk, bizonytalan értékű papírokat vásárol­nunk, hanem akár pénzben is megtarthatjuk és őrizhetjük. Megvan a pengő, az állandó értékmérő, a biztos fizetési esz­köz, szegényebbek lettünk látszólag, de gazdagabbak azzal, hogy nyugodtan dolgozhatunk és ha tudunk valamit félre­tenni, nem kell félni, hogy elértéktelenedik és 'öregsé­günkre semmink sem marad. Meg kell ismét tanulnunk, hogy a fillért is meg kell becsülni, hiszen nehezen keres­sük meg, ezért minden kiadásnál a filléreket is számba kell vennünk. Az uj óv küszöbén azzal a jó kívánsággal állunk elő: Gyűljön az uj esztendőben minél több pengő és fillér olvasóink pénztárába. Az illatszerkereskedelem helyzete 1926-ban. Weise Mór (budai), a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete ügyvezető elnöke. Az 1925. év után nem nagy reményekkel indul­tunk neki az 1926. évi üzleti forgalomnak, mégis azt reméltük, hogy valutánk stabilizációja következtében a helyzet némileg meg fog javulni és a kereskedelmi vi­szonyok jobbra fognak fordulni. Ezen igazán mérsékelt reményünkben is erősen csalódtunk, mert az 1926-os óv távolról sem nyújtotta számunkra azt, amit egy nor­mális évtől minden kereskedő joggal elvárhat. A szappanüzletbén kevés örömünk volt, a forgalom ugyanis nem igen emelkedik. Ha a pipere- és szappan­fogyasztást összeadjuk, úgy Csonka-Magyarországon egy emberre eső összfogyasztás mindössze alig évi D/g kg., ezzel szemben a magasabb kultúrájú országokban, mint például Angliában évi 12 kg., Hollandiában évi 10 kg., Németországban pedig 9 kg., sőt Ausztriában is évi 7 kg. körül van. Ha tehát a szappanfogyasztást valami­képen sikerülne emelnünk, dacára annak, hogy az utóbbi évben rendkívül sok uj detailüzlet-aiapitás volt és igy e konkurrencia óriási, ez a konkurrenoia újabb fogyasztási területet kapna. Itt kell feltétlenül leszögeznünk azt a körülményt is, hogy a magyar pipereszappangyárak készítményeinek minőségével és előzékeny üzleti elveivel mi detailkereskedők meg lehetünk elégedve. Az illatszerkereskedelemben az elmúlt évben is sok nehézség volt. A hazai gyárak közül igen sok kisebb gyár a gazdasági válságot nem birta el és lassanként elvérzett. A nagyobb gyárak erejük megfeszítésével igye­keztek a magyar piacot teljesen meghódítani, azonban az 1925. óta beözönlő francia árukkal szemben igen nagy nehézségük volt és dacára annak, hogy gyártmá­nyaik minősége tekintetében aránylag erősen fejlődtek, ezen erős fejlődés még mindig nem volt elegendő arra, hogy a francia inváziót ellensúlyozza. Hogy a francia áru annyira befészkelhette magát Magyarországon, annak nem utolsó sorban mi detailkereskedők is okai vagyunk, ugyanis sokan közülünk nem igyekeznek a közönséggel megértetni, hogy a magyar áru olcsóbb és sokszor van oly jó minőségű, mint a külföldi, hanem megerősítik a közönségnek a francia illatszerek és kozmetikai cikkek iránti gyakran nem indokolt előszeretetét. A francia illatszereknek a magyar piacot elözönlő áramlatának ter­mészetesen csak úgy tudnánk ellentállani, ha a detail­kereskedők összefogva igyekeznének a magyar ipar ér­dekében munkálkodni, ez pedig nehezen vihető keresztül. A verseny, tekintettel arra, hogy túlsók az illat ­T 1

Next

/
Thumbnails
Contents