Az Illatszerész, 1927 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
HI VII. évfolyam. BUDAPEST, 1921 JANUÁR 1. ELLENŐRIZVE ,up 1 AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NÜRNBERGI, DÍSZMŰÁRU-, FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE Fachzeitung für die Parfüm", kosmetische Artikel", Seifen", Drogen", Galanterie", Fein" stahlwaren, Gummi-, Verbandstoff-, Bürstenwaren und Haushaltung s-Artikel-Branche A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER , credit CCIT/1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ELŐFIZETÉSI ÁR: tLL U bZfc.KKfc.bZfO: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI ÚT 70 1 évre 16 pengő, V* évre 9 pengő, V* évre 5 pengő DR VIDÁCS GYULA TELEFON : JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 100°/c-KAL DRÁGÁBB HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4—6-ig Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter-soronként a hirdetések között 0,25 pengő, szövegoldalon 0 30 pengő, a borítéklapon 0 35 pengő. Külföldi hirdetők részére külön díjszabás. T 1 Szegénységünk való tudatára ez év első reggelén ébredünk. Eddig azt hittük és ebben a hitben évek óta megerősödtünk, hogy vagyonnal rendelkezünk, sőt abban, hogy nagy vagyonunk van, hiszen alig volt ember, aki ne lett volna milliomos, sokszoros milliomos. A milliók a kivénhedt, elsorvadt 6 esztendő utolsó napjával elhamvadtak, semmivé vátlak, hogy helyet adjanak a valóságnak megfelelő, reális kis számoknak, amelyek mutatják, hogy a lefolyt évek alatt nem jól sáfárkodtunk, vagyonunk nem nőtt meg, hanem a sok nullás számjegyek hamis optikai lencséjén át csak nagyot mutatott. Egyetlenegyszer sem jutott eddig eszünkbe, hogy a nagyító üveget letegyük és a való értékeket vegyük csak számításba. De nem lehetett, hiszen amire át kellett volna a sok-sok nullával ékeskedő számjegyeket változtatnunk, azoronára, az már éppen oly immaginárius értékké a papírkorona. Tudtunk a kettő között értékábban kifejezni, hiszen ennél mi sem könnyebb, csakis számtani műveletet, egy osztást kellett elvégezniük, de ez az értékarány fikció, mert a belső vásárlóerő pontos kifejezője ennél a pénznél, de amannál is teljesen eltolódott, megrosszabbodott. Újév reggelén szegénységünk tudatára ébredünk és ha milliós vagyonúnkat 2—3 számjegyre összezsugorodva látjuk is, mégis megnyugodott szívvel láthatunk napi munkánk után, megszabadultunk a hosszú számjegyekből álló tehertől, melynek leírása és a velük való számolás feleslegesen rabolta időnket; a folytonos értékbizonytalanság megszűnt; ha gyűjtünk valamit, nem kell dugdosnunk, át- és átváltogatnunk, bizonytalan értékű papírokat vásárolnunk, hanem akár pénzben is megtarthatjuk és őrizhetjük. Megvan a pengő, az állandó értékmérő, a biztos fizetési eszköz, szegényebbek lettünk látszólag, de gazdagabbak azzal, hogy nyugodtan dolgozhatunk és ha tudunk valamit félretenni, nem kell félni, hogy elértéktelenedik ésöregségünkre semmink sem marad. Meg kell ismét tanulnunk, hogy a fillért is meg kell becsülni, hiszen nehezen keressük meg, ezért minden kiadásnál a filléreket is számba kell vennünk. Az uj év küszöbén azzal a jó kívánsággal állunk elő: Gyűljön az uj esztendőben minél több pengő és fillér olvasóink pénztárába. Az illatszerkereskedelem helyzete 1926-ban. Weise Mór (budai), a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete ügyvezető elnöke. Az 1925. év után nem nagy reményekkel indultunk neki az 1926. évi üzleti forgalomnak, mégis azt reméltük, hogy valutánk stabilizációja következtében a helyzet némileg meg fog javulni és a kereskedelmi viszonyok jobbra fognak fordulni. Ezen igazán mérsékelt reményünkben is erősen csalódtunk, mert az 1926-os év távolról sem nyújtotta számunkra azt, amit egy normális évtől minden kereskedő joggal elvárhat. A szappanüzletben kevés örömünk volt, a forgalom ugyanis nem igen emelkedik. Ha a pipere- és szappanfogyasztást összeadjuk, úgy Csonka-Magyarországon egy emberre eső összfogyasztás mindössze alig évi 0/5 kg., ezzel szemben a magasabb kultúrájú országokban, mint például Angliában évi 12 kg., Hollandiában évi 10 kg., Németországban pedig 9 kg., sőt Ausztriában is évi 7 kg. körül van. Ha tehát a szappanfogyasztást valamiképen sikerülne emelnünk, dacára annak, hogy az utóbbi évben rendkívül sok új detailüzlet-alapítás volt és így e konkurrencia óriási, ez a konkurrencia újabb fogyasztási területet kapna. Itt kell feltétlenül leszögeznünk azt a körülményt is, hogy a magyar pipereszappangyárak készítményeinek minőségével és előzékeny üzleti elveivel mi detailkereskedők meg lehetünk elégedve. Az illatszerkereskedelemben az elmúlt évben is sok nehézség volt. A hazai gyárak közül igen sok kisebb gyár a gazdasági válságot nem bírta el és lassanként elvérzett. A nagyobb gyárak erejük megfeszítésével igyekeztek a magyar piacot teljesen meghódítani, azonban az 1925. óta beözönlő francia árukkal szemben igen nagy nehézségük volt és dacára annak, hogy gyártmányaik minősége tekintetében aránylag erősen fejlődtek, ezen erős fejlődés még mindig nem volt elegendő arra, hogy a francia inváziót ellensúlyozza. Hogy a francia áru annyira befészkelhette magát Magyarországon, annak nem utolsó sorban mi detailkereskedők is okai vagyunk, ugyanis sokan közülünk nem igyekeznek a közönséggel megértetni, hogy a magyar áru olcsóbb és sokszor van oly jó minőségű, mint a külföldi, hanem megerősítik a közönségnek a francia illatszerek és kozmetikai cikkek iránti gyakran nem indokolt előszeretetét. A francia illatszereknek a magyar piacot elözönlő áramlatának természetesen csak úgy tudnánk ellentállani, ha a detailkereskedők összefogva igyekeznének a magyar ipar érdekében munkálkodni, ez pedig nehezen vihető keresztül. A verseny, tekintettel arra, hogy túl sok az illat -