Az Illatszerész, 1928 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-01 / 1. szám

..............unit111111111­........................................................................................................................................................................ VHI. évfolyam. BUDAPEST, 1928 JANUAR 1. 1. szám uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiHiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiimiiiiiiijiiiiíiniiiiini^ AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NORM­-­I FACHZtliUNG FÜR DIE PARFÜM-, KOSMETISCHE ARTIKEL-, SEIFEN­­BERCI, DÍSZMŰÁRU-, FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEARU-ÉS I­DROGEN-, GALANTERIE-, FEINSTAHI WAREN-, GUMMI-, VERBANDSTOFF-, HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE I . BÜRSTENWAREN UND HAUSHALTUNGS-ARTIKEL-BRANCHE llllllllll|||||||||||||||||||||||||i||||||||||||||||||t||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||j|||||||||||||||||||||||||||,,||||||| llllllilllllMllllHlillHinillliHMIIIIIIIIJIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIfllllHIIllllllllllllllllllllUllMUllliniflilliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijtiiiiiiiiiiiiiililii. millllllMllllUUlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliliililllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Előfizetési ár: 1 évre 16 P, */2 évre 9 P, */4 évre 5 P KÜLFÖLDRE 100°/6-KAL DRÁGÁBB fi 11111 fi 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 A MAGYAR ILLATSZER­ ES HÁZTARTASICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii nr....................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR VIDACS GYULA MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiii SZERKESZI OIEG ES KIA­ JÓ HIVATAL . BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI­ UT 70 TELEFON: JÓZSEF 360 - 60 HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4-6-ig iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiimiiiiii. iiiiiiiiiiiniiii iiiliiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiriiiifni HiidetéseK, ára belföldi'hirdetők részére rmllimelersoronkent a hirdt ttsek közöli. 0'28 pengő, szövegoldalon 0 35 pengő, a boritéK- lapon 0'40 pengő. Külföldi hirdetők részére külön dijszabás. Az 1928. év köszöbén. * . , a Ángyán Béla, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete tb. elnöke. Az 1926-os év elsuhanása előtt számot vetettünk ma­gunkkal és úgy éreztük, hogy ez az év kedvezőtlen volt a korábbiakhoz képest. Minden reményünk az új 1927-es év felé fordult, amelytől vártuk, hogy a kereskedelem számos­­baját megszünteti­, új anyagi lehetőségeket fog felszínre hozni, ame­lyek lehanyatlott kereskedelmünkbe friss lüktető erőt fognak bele­vinni. Az év kezdete, mintha eme reményeink megvaló­sulásának sugarait árasztotta volna is, de úgy mint a korai fagy a zsenge"- fejlődés" növényzet " elpusztító­ja, ami remé­nyeink is elpusztultak a későbbi hónapok­ folyamán. Az a keres­kedő, aki az 1927. évi mérlegét lezárja, nem lesz meglepve, ha mérlege az elmúlt évinél sokkal­ gyengébb anyagi eredmé­nyeket produkál. Azonban egy kellemetlen felfedezésre fog jutni és­ pedig arra, hogy bár vagyonának gyarapodására nem számított, is, a régi állagot sem tudta fentartani, tartalékait felemésztette és kezd lassan, de biztosan elszegényedni. Ez az elszegényedési, ez a lerongyolási processzus nemcsak a kereskedőosztály sajátossága, hanem — fájdalom — orszá­gos jelenség, nemcsak nálunk, hanem a legtöbb utódállamban is. A kereskedelem, az adás-vételi forgalom a lefolyt évben nagyon erőltetett volt.­ A gyárnak, nagykereskedőnek meg­vannak a rezsiköltségei, ezek kisebb forgalom mellett sem csökkennek megfelelő arányban és hogy az üzemek és üzletek szervezetét fenn lehessen tartani, a rezsiköltségek pedig ne súlyosodjanak az összezsugorodó forgalomra, minden gyár, nagykereskedő igyekezett az árut hitelbe kihelyezni. Az el­múlt évben túlhitelezés­­állott be, csaknem minden kereskedő emelkedő fogyasztás reményében vásárolt, a fogyasztókés­esség emelkedése pedig nem következett be és általánossá vált a nehéz fizetés, a fizetési kötelezettségek kizolása. De meddig lesz ez lehetséges? A hitelezők kénytelen-kelletlen várták eddig a pénzre. Végül azonban nekik is súlyos kötelezettségeik van­nak és a legközelebbi időkben ők is szorongatni, fogják­­adó­saikat. Hogy mire vezet ez, nem nehéz kitalálni. Szakmánkat ezeken a bajokon kívül erősen érinti az, hogy lépten-nyopjon,­ különösen a fővárosban számtalan új­l­atszertár ift it­­t akkor, mikor a meglevők is alig képesek magukat fentartani. Gyors segítségre volna szükség. Emelni kell az általános kereseti lehetőségeket, mert — ha ez az állapot sokáig tart — úgy az általános gazdasági leromlás kikerülhetetlen. Most az év végén elkeseredéssel tekintünk vissza az 1927-es válságos évre, de nagy bizodalommal várjuk az 1928-as évet, amely — adja Isten — talán mégis csak jobb gazdasági hely­zetet fog teremteni. • A magyarok átka. . Pollák Benő aki, gyógyszerész, illatszerkereskedő. Ma, mikor szükség volna, hogy ebben az agyon­sanyargatott, agyoncsonkított, ezer sebtől vérző országban kéz a kézben lenne, mi látható ? Sajnos, minden, csak nem jó. Hát még mindig nem elég a tanulságból, hogy a széthúzás a magyarok átka. Különösen érezteti kelle­metlen hatását a széthúzás a kereskedelemben, mert az amúgy­­is magára van hagyatva. Gyáros, kereskedő egy­másra van ut­alva, egyik sem életképes a másik nélkül. Hiszem, hogy ez vitán felül áll. És mégis mi látható? Jóllehet érdekük közös nevezőn van, nem tudnak meg­értésben élni. . Ma,­­ mikor a gazdasági anarchia, pénztelenség, munkanélküliség tombol, mikor a kereskedő a gondok tömkelegében él, mikor gyermekei neveltetéséről alig tud gondoskodni, mikor a kenyér, a megélhetés numerus claususa kopogtatja otthonunkat, azt kell látnunk, hogy a magyarok átka­, a széthúzás befészkel körünkbe. Ma szükség, van­­ minden egyénre, hogy e sivár jelenből egy boldogabb, jobb jövő felé­ tekinthessünk. A­ fejlődés folyománya, hogy­­ a kereskedelemmel foglalkozók cikkek szerint elágaznak és csoportokba, majd egyesületekbe tömörültek. Ma már ott tartunk, hogy minden szakmának van egyesülete,­ sőt szaklapja is. Azt hiszem, nem naivitás,­­hogy a szaklapnak az a célja, hogy, az illető szak érdekeit megvédje és tudo­mányos szakközleményekkel tudását, ismereteit bővítse ,e szak tagj­ainak. Én azt hiszem, minden szakirót ezt az intenció vezet,­ de kell is, hogy vezesse, mert ezért sz­akiró ,és nem­ politikai irgi. ■ Én teljes hittel vagyok, hogy minden egyéb,, mikor a szaklapot­ veszi a kezébe, , nem i­itrikus, ‘ cikkeket vár, hanem szakközleményeket). Dr. G­ygdacs • szerkesztő úr »Az Illatszerész« karácsonyi számában már "megtalálta azt a hangot, melyet, követ­nünk kell: a megértés hangját. Szeretném, ha­­az 1928. év elűzné körünkből és testvér­­szakmánkból a magyarok átkát, a széthúzást és a sze­retet, a megértés, a megbecsülés, a jóindulat helyez­kedne el­ szívünkben, mert ha ez be fog következni, úgy nálunk, mint minden szakmában, akkor boldog lesz ez az ország és minden magyar. )­­ .

Next