Az Illatszerész, 1929 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

A MAGYAR ILLATSZER-ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDÖK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LaW^' Az illatszer-, illatanyag-,pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, drog-, norinbergi és díszműáru-, finom acél-, gummiáru-, kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, Seiten, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband­stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche iÍETési ÁR: lyre 5 pengő. Külföldre 50°/o felár ÉSEK ÁRA: mim soronként 40 fillér KülfőWre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ: DR VIDACS IX. ÉVFOLYAM MEGJELENIK Szerkesztő^ BUDAPEST VI f Telefon: J. 360-60. BUDAPEST,"»^» JAKIJÁR 1 A kozmetikai-ipar helyzete Magyarországon eímült évben és a jövő kilátásai ^ -J F “ i f • Fehér Gyula, a Diana Ipari- és Kereskedelmi R.-T. és a Marvei Illatszergyár R.-T. vezaugaZjíatója. \ . A kozmetikai ipar jelen helyzetéről és a jövő kilátá­sairól szívesen fejteném ki hosszasabban véleményemet, mert ez a kérdés nagyon alkalmas igen beható elmélke­désekre, de sajnos éppen a karácsonyi ünnepek körüli idő a legalkalmatlanabb az ember elmondandóinak nyu­godt átfontolására, mert a karácsonyi-üzlet lebonyolí­tása minden szabad percet igénybe vesz. Mégsem tagadhatom meg magamtól, hogy legalább röviden rá ne mutassak az elmúlt év egyik legkimagas­lóbb eseményére, a „Magyar Hétre”, amely arra volt hi­vatva, hogy egy nemcsak gyönyörű eszmei, hanem nagyon gyakorlatias anyagi gondolatot is valóra váltson, vagy legalább is megteremtse a megvalósítás előfeltételeit. Egyre nagyobb aggodalommal nézik az ország felelős gaz­dasági tényezői külkereskedelmi mérlegünk fokozatos le­romlását. Behozatalunk szinte hónapról-hónapra emelke­dik, míg a másik oldalon termény- és iparcikkeink kivi­tele a hanyatlás képét mutatja. Az 1928 év első 9 hónap­jában a külkereskedelmi mérleg passzív egyenlege máris nagyobb, mint az egész 1927. esztendőben, holott még egy negyed év statisztikája hátra van. Nem segítettek ezen az állapoton a bennünket kör­nyező államokkal kötött újabb kereskedelmi szerződések sem és egyre több panasz hallatszik olyan irányban, hogy a megkötött szerződések dacára a legtöbb ország barát­ságtalanul kezeli a Magyarországgal való kereskedelmi összeköttetést és részben nyílt, részben burkolt formában igyekszik meghiúsítani a magyar cikkek beáramlását. Saját termékeiknek Magyarországba való bevitelét vi­szont a legnagyobb eréllyel serkentik. Nálunk ezzel az egyre növekvő bevitellel szemben szinte hiperlojális magatartás mutatkozik, mi nemcsak, hogy nem gördítünk akadályokat a külföldi behozatal elé, hanem még ma is szinte gyarmatszerűen viselkedünk és lelkesedésünk minden iránt, ami külföldről jön, még ma is alig hagyott alább. Ilyen körülmények között a „Ma­gyar Hét” gondolatát a magyar ipar minden ágában örömmel kellett üdvözölnünk, de különösképpen sok üd­vös hatást várt tőle a magyar kozmetikai- és illatszer­ipar, mert talán sehol sem teng annyira túl a külföldi cikkek behozatala és a fogyasztóközönségnek a külföldi cikkek fogyasztására való nevelése, mint éppen ebben az iparágban, aminek kétségtelenül vannak tárgyilagos okai, mentségei és magyarázatai, de amit még sem sza­bad változhatatlan tényként lerögzítenünk, hanem min­den lehető és megengedett eszközzel fel kell ellene ven­nünk a harcot. Közvetlenül a „Magyar Hetet” megelőző időben egy másik érdekes esemény is felhívta a figyelmet erre a kér­désre. A párizsi politikus-parfümgyárosra'*“Tréfá5l{, aki boulevard-lapjában minősíthetetlen támadást intézett a magyar nemzet ellen és aki ezzel a cselekedetével olyan felháborodást váltott ki itthon, hogy a hazai kereskedő­társadalom azonnal méltó választ adott neki és saját anyagi érdekeivel mit sem törődve, egyhangú lelkesedés­sel bojkott-mozgalom alá helyezte a politikus csizmadiát, akarom mondani: parfőmgyárost. E mozgalom hatása alatt a közönség körében is so­kan eszméltek fel a valóságra és sokan látták be, hogy mennyire helytelen és céltalan az itthon is tökéletes mi­nőségben készülő luxus-cikkekért évről-évre nehéz millió­kat áldozni a velünk szemben még ma is nemritkán ellen­séges magatartást tanúsító külföldnek. A kedvező hangolatot a vezetésem alatt álló Marvei Illatszergyár R.-T. egy kísérletre használta fel és bojkott­mozgalomba belekapcsolódva, felhívást bocsátott ki a ma­gyar hölgyközönséghez, hogy tegyen kísérletet néhány kiváló piperecikk-készítményével és azután nyilatkozzék, — természetesen tapasztalatai alapján, — arról, hogy van-e különbség a magyar és a külföldi piperecikkek kö­zött és ha van, akkor a magyar gyártmány hátrányára van-e ? Meg kell vallanom, hogy magam is meglepődtem a felhívás váratlan eredményétől. Naponta százával ontotta a posta az ország minden részéből a leveleket, amelyek­ben a társadalom minden rétegéből rekrutálódó hölgy­közönség késznek nyilatkozott a kísérlet lefolytatására, mintákat kért készítményeinkből és fogadalmat tett arra, hogy őszintén, nyíltan és hízelkedés nélkül fogja tapasz­talatait a megtett próba után közölni. Nem telt bele két hét és ismét a levelek százai tettek tanúbizonyságot arról, hogy a propagandának ez az önzetlen eszköze bevált. Min­den oldalról a gratulációk egész tömegével árasztották el vállalatunkat és majdnem minden levél azzal végződött, hogy megismervén a kifogástalan magyar készítménye­ket, ezentúl semmi áron sem fognak többé ragaszkodni az eddig használt külföldi cikkekhez, mert meggyőződtek arról, hogy a magyar készítmény legalább is ép olyan jó, mint a jóval drágább idegen. Mindezt nem azért mondom el, hogy dicsekedjem, hanem azért, hogy bebizonyítsam, mennyire szüksége van a magyar kozmetikai iparnak kellő propagandára, készít­ményei megismertetésére és a közönség meggyőzésére. Nem egy magyar készítményről van itt szó, hanem a ma­gyar készítményről, amely fényesen kiállotta a próbát és ezzel az egy ötlettel sok száz fogyasztót szerzett magá­nak, akik eddig csak az idegen készítményekért rajong­tak és azokra esküdtek.

Next

/
Thumbnails
Contents