Az Illatszerész, 1930 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDÖK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, ^ Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, norinbergi és díszműáru-, finom acél-, gummiáru-, Seiten, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband- kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche ELŐFIZETÉSI ÁR: évre 16, % évre 9, % évre 5 pengő. Külföldre 50% felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mim soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ: DR VIDACS GYULA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII, RÁKÓCZI ÚT 70 Telefon :J. 360-60. Hivatalos órák d.u. 4-6-ig X. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1930 JANUÁR 1. * 1. SZÁM Reménység... Ángyán Béla a Magyar Illatszer- és Háztartásicllck Kereskedők Országos Egyesülete tb. elnöke Az új év küszöbén, amikor a régit temetni szoktuk, új éltető remények törnek ki belőlünk. Ezeket a reményeket úgy látom, mint a magyar rónaság délibábját, gyönyörű, közeli tájakat elevenít meg, amelyeket látszólag könnyű elérni, de a valóság nagy eltolódást jelent és kevesen vagyunk, akik valaha is elérjük és gyönyörködhetünk ezeknek a fantasztikus képeknek valóságában. Az elmúlt évek közül, legfeljebb csak a fiatalság éveit szoktuk sajnálni, de nem sajnáljuk azokat, amelyek részünkre csalódást, keserűséget hoztak. Az ilyen időket az emlékeze­tünkből is kitörölni óhajtanánk. Az 1929-es év azok közül az évek közül való, amelynek távozását igazán nincsen okunk saj­nálni. Az európaszerte dúló gazdasági válság megviselt min­den országot és annak minden polgárát, de legfőképpen a kereskedőket és iparosokat. Az illatszerkereskedelem sem ma­radt mentes ettől a gazdasági válságtól, amely egyrészről áruinak értékesítését nehezítette meg, a forgalmat lényege­sen csökkentette, a kiélesedett verseny az árakat indokolatla­nul lenyomta, a forgalom romlása következtében beállott el­adások kevesbedése és a rossz árak pedig a kereskedői hasz­not rendkívül erősen megnyirbálták, úgyhogy szomorúan kell megállapítanom, hogy a kereskedő 1929. évi üzleti eredménye mélyen alatta maradt a közelebbi múlt évei üzleti eredmé­nyeinek, nem is szólva a távolabbi múlt üzleti eredményeiről, amelyeket, — azt hiszem — hosszú évek gazdasági felépítése után sem lehet majd elérni. Az elmúlt év a pénzhiány jegyében folyt le. Az üzleti tőke a kereskedő kezében mintha elfolyt volna. Nincsen oly kereskedelmi vállalkozás, legyen az kicsiny, vagy nagy, amely­nek a forgó tőkéje az elmúlt évben elegendő lett volna. Én úgy hiszem, hogy némely kivételtől eltekintve, a forgó tőkét úgyszólván felélték. A forgó tőkehiány két okra vezethető vissza. Az egyik és a legfőbb ok az, hogy az árukészleteket nem lehetett az elmúlt évben oly mértékben megforgatni, mint azt jobb gazdasági években lehetséges, tehát az üzleti bevé­telek nem voltak arányban a kiadásokkal, amelyek sokkal korábban következtek be, mintsem a bevételek előállottak. A másik ok a pénzhitelnek a bankok által való megszorítása, illetőleg az, hogy kisebb embereknek a pénzhitelszerzést tel­jesen lehetetlenné tették. Ezen a kiskereskedelmi hitel édes­keveset változtatott, mivel egyrészt kis mértékben állott ren­delkezésre, másrészt pedig a megszerzés nehézségei sokszor éppen azok részére tették lehetetlenné a hitel igénybevételét, akik erre a legjobban lettek volna ráutalva s akiknél az arány­lag kis összegű hitel is üzletileg kedvező hatást gyakorolt volna. Az áruhitel szempontjából nincsen ok panaszra. A gyá­rak, berendezésüknél fogva, hogy a folytonosságot fentartsák és ne termeljenek túlnagy költséggel, kénytelenek voltak az árut nagyobb mértékben kihitelezni és sokszor oly kezekbe adták, amelyek nem mondhatók éppen biztos, vagy jól meg­alapozott kezeknek. Még így is, különösen a szakmabeli gyá­rak közül a pipereszappangyárak termelésüket nem tudták megfelelően plaszirozni és hogy készítményeik tőlük kikerül­jenek, a legféktelenebb versengésbe kezdtek. Ez a verseny sem a termelő gyárosokra, sem pedig a közvetítő kereske­delemre nézve nem volt hasznos. A rossz gazdasági viszonyok a kereskedelemben is elő­idéztek egészségtelen versenyt, amely odáig fajult, hogy a gyárak által a márkacikkekre előírt árakat sem tartották be, úgyhogy emiatt a tisztességes kereskedelemnek az elmúlt évben igen sok nehézsége volt. Valóban az utolsó pillanatban vált nyilvánossá ezt az árrombolást lehetetlenné tevő, legújabb választott bírósági ítélet, melytől még sokat várunk. Az illatszerkereskedelem helyzete az elmúlt évben tehát nemcsak, hogy nem volt rózsás, de helyesen fejezem ki ma­gamat, ha azt mondom, hogy részünkre a rózsákból csupán a tövisek maradtak meg. A helyzet ma változatlan és a leg­közelebbi jövőben javulásra kilátás alig van, azonban máris mutatkozik az amerikai tőzsdeválság eredményeként, az ame­rikai tőkések körében érdeklődés az európai piacok iránt, ahol a tőkét sokkal magasabb kamatozással lehet elhelyezni. Várható tehát, hogy a jövő évben nagyobb tőkék fognak Euró­pába kerülni és valószínűleg Magyarországra is. Ha ezeket a tőkéket megfelelő építkezésekre és beruházásokra fogják fordítani, úgy a tőkék forgalomba kerülve, egy-egy kis töre­dékük az illatszerkereskedelemnek is javára fog válni. Üzleti forgalmunk előreláthatólag tehát a jövő évben némileg fel fog lendülni és így a jobb jövőben reménységünk lehet, annál is inkább, mert az illatszerkereskedelem még nem fejlődött ki teljesen és előtte nagy perspektívák vannak, amelyek be­következését a válságok csak ideig-óráig akadályozhatják meg. I

Next

/
Thumbnails
Contents