Az Illatszerész, 1931 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
6. oldal AZ ILLATSZERÉSZ 1. szám FEBRUÁR 7 SZOMBATRA JEGYEZZE ELŐ ILLATSZERÉSZ BÁL Az illatszerkereskedelem jövő éve Kosztelitz Kálmán, a Magyar Illatszer- és Háztartáscikk Kereskedők Orsz. Egyes elnöke Általános panasz az illatszerkereskedelemben, hogy a forgalom visszaesik. Ez a panasz nem alaptalan. Arra vezetik vissza, hogy sok a szakmabeli üzlet és ennek tulajdonítják a forgalom összezsugorodását, pedig ha tíz évre visszamenőleg összehasonlítjuk közönségünknek higiénikus és a divat által teremtett igényeit az illatszerszakma cikkei iránt, úgy nagyméretű haladást láthatunk. Külföldi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy nálunk aránylagosan kevesebb a szaküzletek száma, mint a külföldi nagyobb városokban, ellenben viszont — és ez a szakmánk rákfenéje — nálunk a szaküzletek mellett az illatszereket és kozmetikai cikkeket sok oly üzletben árusítják, amelyek mindennek nevezhetők, csak szaküzleteknek nem; a festékes és fűszeres üzlettől kezdve mindenféle boltban, sőt még a piaci standon is szakmabeli cikkek láthatók. A vezetésem alatt álló Magyar Illatszer- és Háztartáscikk Kereskedők Országos Egyesületének legfontosabb programpontjának tartom, hogy illatszert és kozmetikai cikkeket kizárólag szaküzletek árusítsanak és rá kell bírnunk a gyárakat arra, hogy lássák be, miszerint szaküzletek útján sokkal intenzívebben terjeszthetik cikkeiket , hogy téves az az álláspontjuk, hogy túlságos nagy termelésük lecsapolására szükségük volna a sok outsider-vevőre. Egyesületem egy másik, a szakmát jobb és biztosabb alapokra helyező programpontja az árvédelem kérdése, ami nem jelent annyit, hogy az árakat emelni óhajtanánk, sem azt, hogy állandóan magas ponton akarjuk tartani, hanem a gyáros és kereskedő tisztességes polgári hasznának teljes méltánylásával stabilizálni akarjuk az árakat, úgyhogy minden üzletben egyforma áron árusítsák az illatszereket és kozmetikai cikkeket és véget vessünk a mai zavaros állapotnak. Ki kell jelentenem, hogy én az általános termelési viszonyokat ismerve, az árak visszafejlesztése mellett foglalok állást, mert tudom, hogy a szakmai cikkekkel kapcsolatos nyersanyagok árai máris jelentékenyen olcsóbbodtak és még olcsóbbak lesznek. El kell érkezni annak az időnek, amikor a gyárak alapos revízió alá veszik eddigi kalkulációjukat és be fogják látni, hogy jobban járnak, ha a detailkereskedő is olcsóbban fogja eladhatni az illető gyár készítményeit. Hangsúlyoznom kell, hogy az árvédelem nem azt célozza, hogy az árak emelkedjenek és a közönség drágán vásároljon, hanem konszolidált viszonyokat akarunk teremteni, nehogy a slájderozó kereskedőtípus számára lehetséges legyen, hogy a márkás cikkek alacsonyabb áron való eladásával magának vevőközönséget szerezhessen , és a márkacikket összekötő hídnak használhassa fel, amelynek révén a silány árukon drágábban adhasson túl. Az árvédelemmel az a becsületes célunk van, hogy a vásárló közönség érdekeit mindenképpen megóvjuk, de emellett védelmet nyújtsunk a tisztességes alapokon dolgozó kereskedőnek. Szakmánkat nagyon erősen érinti a kormánynak az a merev álláspontja, amivel a közterheket kezeli. Lehetetlennek tartom azt, hogy amikor a kereskedő forgalma folytonosan csökken, az adók és egyéb közterhek, valamint a boltbér a mai nívóján maradjanak meg. A jövő esztendő nem ígérkezik gazdaságilag nagyon jónak, de ismerve az illatszerkereskedők hihetetlen agilitását és szívósságát, reményt fűzök ahhoz, hogy az utóbbi rossz esztendők után a küszöbön álló 1931-es év örömteljesebb lesz az eddigieknél. Visszapillantás December 31-én a templom órája tizenkettőt üt és utána, hogy befejeztük az elmúlt évet, kicsiny szobában magánosan ülve önkénytelenül is visszaperdül az egész év története, mintha mozgóképszínházban a filmet visszafelé forgatnák. Az idők múlása olyan is, mint a mozifilm, végtelennek látszik, csak mi, nézők nem tudjuk soká szemlélni, mert a mi életünk véges, hamar elfáradunk az élet küzdelmeiben és elmegyünk oda, ahol minket az élet apró-nagyobb bajai és kicsiny örömei nem érdekelnek többé. Szilveszter éjszaka. Megint lepergett egy év. Nincsen szünet, következik egy újabb küzdelem, így volt ez tavaly is, csak kis különbség és ma is így van. 1929 Szilveszter napján nem sok reménnyel néztünk az 1930-as év elé. Tudtuk az általános gazdasági konstellációból, hogy nem sok reményt nyújtó év lesz, nem is volt az. Kezdtük a nagy pénzhiányon, amely minden mozgásunkban megakadályozott, a fogyasztóképesség ebben az évben is állandóan csökkent és ennek következtében a kereskedőnek, a gyárosnak, az iparosnak és mindenkinek bevétele kereskedett. Az 1929-es év végén mégis vártuk azt, hogy az általános európai és speciális magyar tőkehiány 1930-ban némileg enyhülni fog, mert Amerikában az amerikai tőkeválság következtében úgy hittük, hogy az amerikai tőke a jobb kamatozás reményében az európai piacok felé fog gravitálni. Ebben a reményben erősen csalódtunk, Amerikában éppen úgy eltűntek a tőkék, mint nálunk és azt a benyomást keltik, mint amikor a száraz homok az esővizet elnyeli, ugyanúgy a tőke termelő erejét és vállalkozási kedvét is elnyelte a krízis. Túlprodukció, munkahiány, nyomor mindenütt. Az elmúlt évet talán a csupasz valóság évének lehet mondani, a háborút követő gazdasági felfordulás után az inflációs idők látszólagos felgazdagodásai után jött ebben az évben a teljes kiábrándulás, a valótlanságokon épült gazdasági állapot teljes leleplezése, csupasszá vált mára minden, az egységes terv szerinti vezetés kicsúszott a tőke kezéből és nincsen, aki átvegye a gazdasági termelés helyes, céltudatos vezetését. A gyáripartól elvártuk, hogy olcsóbban adja az áruit, mert hiszen az év vége felé a nyersanyagok áresése szembeötlően mutatkozott, hogy csak a szappangyártást vegyük alapul, a kókuszolajnak és az amerikai faggyúnak jegyzése az év elejeihez képest 50 százalékkal esett az év végéig. A kenyérmagvak árairól pedig köztudomású, hogy az áresésük ennél is nagyobb és a gabona csaknem eladhatatlan. A nagyobb gyárak az elmúlt évben a nyersanyagok korábbi felhalmozása következtében érzékeny veszteségeket szenvedtek, termelésüket világszerte kénytelenek voltak a fogyasztás súlyos válsága miatt leszállítani, a termelési költségek azonban azonosak maradván, most már a kisebb produkciót terhelték és így a kész termékek árát leszállítani a legtöbbször nem lehetett, sőt még így is, nagy általánosságban veszteségesnek mondható a gyárak ezidei mérlege. És mégis a fogyasztók követelik az árak leszállítását, aminek hosszú ideig nem lesz lehetséges ellentállni és így a gyáripar helyzete a közeljövőben könnyen válságosra fordulhat. A detailkereskedelem helyzete az elmúlt évben mindennek inkább volt mondható, mint rózsásnak. A fogyasztás állandó csökkenése az üzleti forgalom erős és folytonos esését idézte elő. Nincsen oly kereskedő, aki ne igyekezett volna az elmúlt évben is ezt a forgalomcsökkenést valamiképpen eliminálni és talán ezért is született meg a minden vonalon és minden szakmában hovatovább általánossá váló nagyarányú árrombolás. Mindenki azt remélte, hogy ha az árakat leszállítja, a forgalmat emelni tudja, azonban megfeledkezett egy tényezőről.