Az Illatszerész, 1933 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1. szám

az nmmmi 1. szám BENZIT SZAPPAN * a fehérneműt kíméli A kozmetikai ipar 1932. évéből Wesely Imre, aki­ vegyészmérnök, a Sávoly Illatszer- és Pipereszappan­gyárai Rt. igazgatója. Általános az a reménység, hogy az 1932. év folyamán érte el a gazdasági válság legmélyebb pontját és 1933 már a gazdasági fellendülés jegyében indul. Ebben a reménységünkben fájdalmasan kell csalód­nunk. Dacára, hogy a kultúra feltartózhatatlan haladása a testi kultúra fejlődésének s mind szélesebb rétegekben való elterjedésének is egészen természetes úttörője volna, a pipere- és kozmetikai cikkek fogyasztásának várható fellendülése elmaradt. És ha az okokat keressük, abban az óriási arány­talanságban kell azokat megtalálnunk, amely a mező­gazdasági termékek árai és az iparcikkek ára között áll fenn s amíg az egyensúly ezen a téren helyre nem állott, addig normális gazdasági állapotokat még várnunk sem lehet, mert fogyasztóink vásárlóképessége minimális. Ipari termelésünk drága. Amikor ezt megállapítom, nem kívánok foglalkozni a súlyos közterhekkel, amelyek többé-kevésbé nyomasztó mértékben másutt is megvannak. Arra akarok különösképpen rávilágítani, hogy az egész világon Magyarország pipereszappan- és kozmetikai ipara dolgozik a legdrágább nyersanyagokkal. Túlmenne a lap keretein, ha részletekbe menő képét akarnám a helyzetnek megrajzolni, csak két fontos nyers­anyagot ragadok ki: a faggyút és a stearint. A faggyú Ausztriában középárban 90 schillingbe, tehát mintegy 72 pengőbe kerül, itthon pedig 95 pengő az ára. A stearin ára Ausztriában cirka 135 schilling, ami 109 pengőnek felel meg, Magyarországon ellenben a stearinért 190 pen­gőt kell fizetnünk. S amikor erre rámutattam, nem hagy­hatom hangsúlyozás nélkül azt sem, hogy az osztrák faggyúterméket az innen költségesen exportált szarvas­­marha szolgáltatja, a stearin pedig a vámmentesen be­hozott csontzsírból készül, a faggyú importját azonban 10 aranykoronás, a stearin importját pedig 52 aranykoro­nás vám terheli és ezenkívül az egyéb költségek, amelyek a vámolással járnak. Hiába dolgozunk tehát olcsóbb munkabérekkel, vég­eredményben jóval drágábban termelünk, mint szomszé­daink. A helyzet tragikumához tartozik, hogy illetékes köreink — informátoraik jóvoltából — abban a hitben élnek, hogy mindez a mezőgazdaság érdekében, az olaj­gyártás, illetve az olajmagtermelés megsegítése végett van így. Olajmagtermelő gazdáink tudnának azonban legekl­a­­tánsabban megfelelni arra, hogy a való helyzet mennyire cáfol rá erre az indokolásra. A sok közül csak ezt a két nyersanyagfajtát ragadtam ki, de ahogy egy vízcsepp, amikor a fénysugár ráesik, sok­szor az egész környezet képét tükrözi vissza, úgy illusz­trálja ez a két eset is a visszásságok, bajok egész komple­xumát és igen sajnálatos, hogy a legutóbbi kereskedelmi szerződések tárgyalásai során, amikor a magyar szarvas­­marha exportjának érdekében nagy erőfeszítések történ­tek, a mi iparunkat állítólag szintén védelmező érdek­­képviselet részéről egy szó sem esett arról, hogy a fagy­­grut, amire jól fejlett szappaniparunknak szüksége van, vámmentesen engedjük vissza. A külföldi gyárak képviseleteinek helyzete 1932-ben Molnár Bertalan, a Ford, Mülhens és Colgate-Palmolive-Peet Go. magyarországi vezérképviselője. A külföldi illatszergyárak magyarországi képviseleteit az él­etbeléptetett behozatali korlátozások nehéz helyzet elé állították. Eltekintve azon külföldi illatszergyárak magyar­­országi képviselőitől, akik az árukat teljes egészükben el­készítve és csomagolva hozták be az országba, még azok a gyári képviselők is, kik az árukat félig kész, vagy nyers­anyagok formájában importálták, ma a fennálló behozatali liláiknak folytán nagy nehézségekkel küzdenek, mert nem képesek a cikkek különleges kiszereléséhez szükséges sok­féle fadjusztáló anyagot behozni és azok itteni elkészítése vagy lehetetlen, vagy pedig annyira költséges lenne, hogy az árak emelésére vezetne, miért is — a helyzet változását re­mélve — a cikket inkább nem hozzák forgalomba. Ezenfelül­ a még szabadlistán lévő nyersanyagok és fél­kész gyártmányok behozatala is súlyos gondokat okoz a devizaellátás szempontjából, mert ha a külföldi gyárak már bizalommal is vannak a képviselettel szemben és szál­lítják az anyagokat, a Nemzeti Bank a képviseletek deviza­­igényléseit vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak mi­nimális arányban honorálja, ezáltal a képviselet valuta­tartozását növelvén, nagy rizikónak teszi ki magát, a­me­lyet nem vállalhat. Ez a körülmény a külföldi gyárak képviseleteit az el­adás terén bizonyos tartózkodásra kényszeríti, ami a kon­díciókban jut kifejezésre és csak a régi személyzet megtar­tása és a folytonosság fenntartása serkenti, hogy üzleti te­vékenységét, dacára a sok nehézségnek, folytassa. Természetesen az áruszállítás korlátozása elsősorban a magasabb engedményeket élvező nagykereskedőknél érvé­nyesül és így a nagykereskedők kénytelenek alacsonyabb haszonkulccsal beérni. Összefoglalva az általános helyzetet, az 1932. év az utolsó évtized legrosszabb évének mondható és reméljük, hogy az új esztendő mindnyájunk részére meg fogja hozni az oly rég óhajtott általános javulást. Az 1932. évi üzleti észle­­letek nagykereskedői szemszögből nézve Glück Jenő nagykereskedő, a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete tb. elnöke. Az általános gazdasági krízis igen tekintélyes kihatás­sal volt az egész évi üzleti forgalomra. Ez a tünet külö­nösen kiemelkedett az idei karácsonyi vásárlások alkal­mából. A teljes évi eredményt tetemesen redukálta a kiske­reskedelem forgalmának és vásárlóerejének lecsökkenése ezzel szemben szinte beteges tünet, hogy úgy helyben, mint vidéken aránytalanul sok illatszertár nyílt. A túlméretezett konkurrencia eredményezi, hogy a ke­reskedők az előírt kicsinybeni és nagybani eladási árakat rombolják, illetve az eladási verseny ma mindenütt a leg­élesebb. Ezen versengés még a rossz üzleti viszonyok között sem indokolt, mert tény az, hogy a mai viszonyok között a túl nagy adókat, a társadalombiztosítási járulékok és az általános üzleti költségek emelkedését csak úgy lehet egyensúlyban tartani, ha az üzleti forgalmat ennek meg­felelően fokozzuk, azonban ezt nem szabad az árak lemor­zsolódása által elérni, mert így csak ismét kátyúba kerü­lünk, üzleti költségvetésünk felborul, és így sem magunk-

Next