Az Illatszerész, 1934 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
AZ ÁlLATSZERÉSZ 4. oldal émmm— da ! ! Mat&zecésdát ! Az illóolajpiac 1933-ban Évi áttekintés két kisszakaszban, vagy — I. Kisszakasz. Vagy igen, hiszen más címet is lehetne adni ennek a kis cikknek, például: Karácsonyi ajándék a mostohagyermeknek, amitől még mostohább lesz a sorsa! Vagy ... node hagyjuk. Nem a cím a fontos, hanem a lényeg. Alfánál kellene kezdeni a dolgot, hogy köztudomást szerint hazánkban, sajnos, nem gyártanak illóolajokat, mert hiányzanak az előfeltételek, illetve legyünk egészen igazságosak, egy kevés mentaolajat, levendulaolajat és mousse de chêne-t mégis csak gyárt egy cég, ezenkívül azonban a feltétlenül szükséges száz és száz más illóolajat és szintetikus illatosítóanyagot, amelyre vegyi iparunknak és sok más technikai iparágunknak szüksége van, a vámkülföldről kell beszereznünk. Hát ha már nem gyártják itt ezeket a fontos és nélkülözhetetlen cikkeket, ugyebár az volna a természetes, hogy ezeknek a behozatalát nem sújtják a legnagyobb vámokkal, a külföldi számlákat nem értékelik fel tetszés szerint, hogy mennél nagyobb forgalmi adót lehessen kivetni és tetejébe ne boldogítsák még a legnagyobb fázisadóval, a szükséges devizák csakis felárra való kiutalásával, hogy végre a boldog gyáros, előállító és importőr összecsaphassa kezeit és odakiálthassa a «Nagy Illetékes» felé: Adtál Uram esőt, de nincs benne köszönet! Mert nézzük csak a fázisadót, a többit már ismerjük. Kaptunk karácsonyi és újévi ajándékul egy vegyi fázisadórendeletet 24 szakaszban és nem tudom hány paragrafusban, amit egyszerűen két rövidke szakaszban is meg lehetett volna szövegezni, de úgy persze túl egyszerű és túl világos lett volna, így sokkal jobb, mert hadd törje a fejét az a gazdag gyáros, kereskedő, importőr, hogy is kell a paragrafusokat magyarázni, végeredményben egyik sem fogja tudni, hogyan tegyen eleget ennek a sok paragrafusnak, mert minden bölcs máskép magyarázhatja, aztán majd jön a forgalmiadó-ellenőr, aki a maga és a kincstár szája íze szerint magyarázza és a legnagyobb lelki nyugalommal húzhatja rá a boldog említettekre azt a bizonyos kis vizeslepedőt, amitől hosszú-hosszú időire elmegy a kedvük másféle magyarázgatásoktól Vájjon mért kellett az illóolajokra például 20% fázisadót kivetni, amikor maximum 6% illette volna a kincstárt, hiszen az illóolajok vitán felül legfeljebb két kézen mennek át, amíg végleg feldolgoztatnak, krasz ellentétekép amaz általános ténynek, hogy a többi cikkek fázisadóját, bár azok közül legtöbbje 3—4, sőt több kézen is keresztülmegy, amíg a fogyasztóhoz kerül, úgyszólván általában kisebb fázisadókulccsal sújtották, mint amenynyi forgása következtében ráesett volna. A fázisbölcsek erre sokféle magyarázatot tudnak adni, de hidd el nekem, kedves olvasóm, hogy az mind csak halandzsa, a tény az, hogy erre abszolúte nem volt szükség, mert a kincstár mondjuk azt az évi maximum 200.000 pengő többletbevételt, amire ebből a tételből számít, még nem vette be, mert az import, bizony állítom, erősen vissza fog esni, de könnyen nélkülözhette is volna, mert ez a kis összeg nem fogja helyrebillenteni zilált anyagi viszonyainkat, ellenben kisded és szegény pipereszappan- és illatszeriparunkat még jobban kikezdi majd a gond, hogy honnan is vegye elő azt a több mint duplájára nőtt vám- és egyéb költségeket, amire szüksége lesz minden külföldi küldemény átvételénél. És így tovább, folytathatnék még igen sokáig, de az már nem tartozik ide, kezdjük inkább a második kisszakaszt. II. Kisszakasz. Az illóolajpiac képe 1933-ban majdnem ugyanaz volt, mint 1932-ben, azzal a különbséggel, hogy évközben néhány fontosabb cikk vámját alaposan felemelték (mentaolaj, mentol stb.), az import a további elszegényedés folytán meglehetősen visszaesett, néhány cikk ára emelkedett (lemongras, citral, iononok stb.) és végül a klíringek továbbra sem működtek (kivéve az olasz relációt), amik miatt, sajnos, igen sok nehézséggel kellett az illóolajimportőrnek megküzdenie. Külföldi gyárak jelentése szerint az árak már oly alacsonyak, hogy további esésre a legnagyobb optimizmus mellett sem lehet kilátásunk, de ha mégis mutatkoznék szórványosan ilyen jelenség, az már csak a minőség rovására történhetik. Kivételt képezett még a kamarin nagy áresése, amely magyarázatát abban leli, hogy ez a cikk szindikálva volt és a világkonvenció felbomlásával ennek a cikknek az ára tényleg nagyot esett, olyan nagyot, hogy a mai ára alá már nem fog eshetni. A mai hihetetlenül alacsony árak az előállítási árak -a kis haszonkulcs legalacsonyabb nívóját mutatják és egészen bizonyos, hogy mihelyt a gazdasági viszonyok csak némileg is jobbra fordulnak, a mai árak emelkedni fognak. Belföldi illatszer- és pipereszappartgyáraink, valamint a kisebb előállítók az 1933. év utolsó negyedében meglehetősen fedezték szükségleteiket, úgyhogy az 1934. év első harmada nem igen kecsegtet nagyobb üzletekkel, egyrészt ezért, másrészt, mert a fázisadókomplikációk az első időben szintén hátráltatni fogják az üzlet kifejlődését, úgy hogy élénkebb üzlet valószínűleg közvetlenül húsvét előtt fog csak kifejlődni. Igen valószínű, hogy importőrjeink belföldi raktáraikat erősen csökkenteni fogják 1934-ben és főleg direkt eladásokra szorítkoznak majd, mert a vámoláshoz szükséges nagy összegek előteremtését (a fázisadó következtében a számlaérték cca 40—50%-a lesz majd szükséges) szívesen át fogják engedni a rendelőknek. Igaz, hogy az importőr átháríthatja a fázisadót, de nagy különbség 20 egynéhány százalékot előlegezni és lassan kis tételekben visszakapni, vagy direkt eladni és a vámolást és az ahhoz szükséges nagy összegek kifizetését a rendelőkre bízni. Kedves olvasóimnak «boldog új esztendőt» és bőséges pénzforrásokat kívánok 1934-re, hogy nehéz kötelezettségeiknek könnyen tehessenek eleget. Vonuljon el már egyszer fejünk felől az állandó gond, jöjjön a szerény öröm, a boldogság és a siránkozást váltsa fel a megelégedettség ESBÉ.