Az Illatszerész, 1936 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
rnc Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Ip/nMiNORiz'.E A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLESÉREK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, III Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, norinbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru- II Seifen-, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verbandkötszer-, kefe áru- és h á zt a r t á s i cik k-szakma közlönye. |||| Stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI ÁR: MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER 1 évre 16, Vt évre 9, öt évre 5 pengő. Külföldre 50% felár FELELŐS SZERKESZTŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: HIRDETÉSEK ÁRA: DR VIDÁCS GYULA BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT A Külföldre külön díjazás Telefon: J 37-0-29. Hivatalos órák d. u. 3-6-ig XVI. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1936 JANUÁR 1 * 1. SZÁM AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN... Bárdi Sándor a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete ügyvezető elnöke Fordul az év. Az ismertet, a múltat elhagyjuk, hogy egy rózsásnak tetsző, de teljesen bizonytalan időszak elé nézzünk, amelytől a letűntnél mindig jobbat várunk. A visszapillantás az 1935. évre csak arra alkalmas, hogy a fájó sebeket, amelyek behegedését az újévtől várjuk, ismét feltépjük. Az elmúlt évben az illatszerszakmának sok öröme nem volt. Az üzletek száma ismét mérhetetlenül elszaporodott. Nem kívánta a szükséglet, hogy újabb üzletek létesüljenek és ha még csak szaküzleteik szaporodásáról volna szó, de a fűszerkereskedések, rőfösök, sőt még a szénás fa-kiskereskedések is rávetették magukat azokra a cikkekre, amelyekből az illatszerkereskedőknek meg kellene élni. Hogy mit jelent a mellékcikk az outsidereknél, azt nagyon jól tudjuk. Azt remélik, ha illatszerekkel fognak kereskedni, a főüzletágukat képező üzletet fel fogják lendíteni. A mi cikkeinknek az árát mérhetetlenül lesüllyesztik, de maguikon sem segítenek, mert a gazdasági helyzet nem javul, a vásárlóközönség szükséglete nem lesz nagyobb, nincs újabb felvevői képesség, a forgalom nem emelkedik, hanem állandóan csökken minden vonalon és így az outsider rendes üzleti forgalmának kiesését aligha tudja a mi cikkeink eladása által pótolni, de a legális illatszerkereskedelemnek kárt okoz. A házalók számában két év előtt mintha némi csökkenés állott volna be, a rossz viszonyok megint kitermeltek sok leépített tisztviselőt, akik hónuk alá vették a táskát és illetéktelen konkurenciájuktól hihetetlenül szenved a legális kereskedelem. Az árrombolás az utóbbi hónapokban annyira elharapódzott, mint még soha. Idén ugyan megalkották a márkacikkek védelméről szóló rendeletet, a gyárak egy része eleget is tett a szakma ama kívánságának, hogy cikkeit ie jegyeztette a márkacikkek jegyzékébe, de ezután minden további lépés az árvédelem terén úgyszólván megállt. Az ellenőrzés a márkacikkgyárak részéről az elmúlt évben igen lanyha volt. Cikkeink a nagykereskedelem révén a legilletéktelenebb kezekbe kerültek, olyanokba, amelyek a márkacikkek fogalmát nem ismerik és legkevésbé tudják megkülönböztetni az illatszerszakma márkacikkeit azoktól a cikkektől, amelyeket egészen alacsonyrendű készítők, gyakran pincegyárak hoznak forgalomba. A márkacikkgyárak lanyha ellenőrzése és főleg az, hogy a nagykereskedelmet nem tudják, vagy nem akarják arra szorítani, hogy csak szaküzleteket lásson el márkacikkekkel és házalóknak semmilyen körülményeik között se juttasson árut, nagy rombolásra vezetett az illatszerkereskedelem körében. Az árrombolás katasztrofális helyzetet idézett elő, amelynek következményei azonban, ha csak addig az árrombolás özönlő árjának gátat nem vetnek, hatását a maga teljességében néhány hónap múlva fogja mutatni. Nagyon szomorú, hogy még mindig vannak kereskedőik, akik nem tudják belátni, hogy a kereskedő azért van, hogy keressen, üzletét nyereséggel folytassa, nemcsak azért, hogy a pénzét az áru által cserélje és emellett tönkremenjen. A vezetésem alatt álló egyesület számos éven át nagy erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy az ár kérdésében eredményt produkáljon, azonban hiányzik a legilletékesebb faktoroknak, a gyáraknak hathatós segítsége. Enélkül pedig sikert elérni e téren nem lehet. A gyáraknak legalább olyan érdekük, mint az illatszerkereskedőknek, hogy a márkacikkek ne váljanak az outsider-kereskedelem és a házalók prédájává, mert ez nem fog egyebet jelenteni, mint hogy a költséggel és fáradsággal bevezetett márkaciikkenk nívója le fog süllyedni és a vásárlóközönség azoktól el fog fordulni. A gyárak feltétlen érdeke az is, hogy az illatszerkereskedelmet megerősítsék. A megerősítés egyik eszköze a márkacikkeknek az illetéktelen kezekből való kiragadása és a szakkereskedelemre bízása, amelynek erkölcsi színvonala garancia arra, hogy azt a márkacikket, amelynek márkacikké tételéhez annak idején segédkezet nyújtott, megfelelően meg is tartsa. Ha a gyáripar az illegális kereskedelem kezéből kiveszi a márkacikkeket, úgy anyagilag is megerősíti a szakkereskedelmet, amelyre üzleti politikáját sziklaszilárdan felépítheti. Az adott helyzettel azonban számolnia kellett a vezetésem alatt álló egyesületnek és amikor már az outsider üzleteik árrombolással tűrhetetlenné váltak, kénytelen volt a szakma érdekében védekezni és számos outsider-üzlettulajdonos ellen az árrombolás okozta tisztességtelen verseny elhárítása céljából pereket indítani. Ez az akció nem offenzíva, hanem defenzíva az illetéktelen kezek túlkapásai ellen, amelyeket arra akarunk szorítani, hogy maradjanak szakmájuk körében, de ha már illatszerekkel és kozmetikai cikkekkel — bár illetéktelenül — kereskednek, ne akarjanak az árak megszabása körül több jogot, mint amennyivel a tisztességes, árbetartó és szerződéses kötelezettségét mindenkor ismerő szakmabeli kereskedő bír. Az illatszerkereskedelem elmúlt éve sok-sok nehézség