Az Illatszerész, 1936 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
6. oldal AZ EMZIRÉSZ Másolat. 21.899/1935. szám. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott Bíróságtól. fl Magyar Szent Korona nevében! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság Schmoll és Kallós Rt. budapesti bej. cég felperesnek (képviselve dr. Fazekas Oszkár és dr. Malonyai Emil ügyvédek által) — özv. Weltner Izidorné pestszenterzsébeti lakos, piaci árus alperes ellen tisztességtelen verseny abbanhagyása és jár. iránt 21.899/1935. sz. a. 1935. évi október 30-án folyamatba tett perében, 1935. évi december hó 9. napján tartott tárgyalás után meghozta az alábbi ítéletet: A választott bíróság az 1912. évi LIV. t.c. 49. §-ához képest kiszabandó pénzbírság terhe mellett eltiltja alperest attól, hogy 0-ás Schmoll cipőkrémet az előírt P 0.24 filléres ár helyett P 0.22-ért, a TI. sz. Schmoll cipőkrémet pedig az előírt P 0.48 ár helyett P 0.44-ért árusítsa és végrehajtás terhe mellett kötelezi alperest, hogy felperesnek a kamarai költség beszámításával 292.50, azaz kettőszázkilencvenkettő pengő 50 fillér választott bírói eljárási költséget 15 nap alatt megfizessen, és végül feljogosítja felperest az ítélet rendelkező részének «Az Est» lapban való, az alperes költségén leendő közzétételére. Indokolás: stb. stb. Budapest, 1935 december 9-én. DR. TELEGDY LAJOS s. k. kir. ítélőtáblás bíró, a Választott Bíróság elnöke. Utóolajimportunk az 1935. évben Az elmúlt esztendő importtevékenységét három részre oszthatjuk és ez a három fázis tökéletesen jellemzi azokat az áldatlan nehézségeket, amelyekkel az importőr már-már alig tud megküzdeni és amelyeknek költséges kinövései azt a kis haszonkulcsát, amelyet nagy befektetéséért és gondokkal teli, fáradtságos munkájáért méltán megérdemelne, egészen illuzóriussá teszik. Ez a három fázis a következő volt: 1935 október elejéig minden behozatali korlátozás nélkül, bárhonnan importálhattunk 22—25% devizafelár mellett és a nagy vámfelértékelés mellett gondot csak két tényező okozott: árut kapni attól a hitelezőtől, aki hosszú idő után sem tudott pénzéhez jutni és megszerezni a szükséges devizakiutalást. A második fázis augusztus elején jelentkezett, amikor az olaszok megkezdték az abesszin háborút s ezzel egyidejűleg a citrusolajok importja megnehezült és a citrusolajok ára több, mint a duplájára emelkedett. A harmadik fázis október 10-én kezdődött azzal, hogy az illóolajok behozatalát, a nyers olajok kivételével, engedélyhez kötötték, majd december 10-ével a devizafelárat Ausztria és Németország kivételével 41, illetve 53%-ra emelték. Ez az utolsó fázis, bár tagadhatatlanul vannak, illetve lennének előnyei is, ha ugyanis minden hosszabb utánjárás nélkül meg lehetne kapni a behozatali engedélyt valamennyi ország termékeire, bénítóan hatott az importtevékenységre, mert a helyzet az, hogy amíg Svájcból és Németországból importálandó termékekre néhány napon belül meg lehet kapni a behozatali engedélyt, a súly és összeg korlátozása nélkül, addig például a Franciaországból importálandó cikkekre 2 hónapig egyáltalán nem adtak engedélyt és csak karácsony előtt néhány nappal kapott végre az importkereskedelem néhány nevetségesen kis súlyú és összegű behozatali engedélyt. Senki sem állíthatja, hogy ezek a nehézségek jótékonyan befolyásolták volna az illóolajimport kereskedelem amúgy is igen mérsékelt haszonkulcsát, de azt sem, hogy az összes idevágó kormányintézkedések mindenképpen célszerűknek bizonyultak volna. Nem vagyunk hívei semmiféle kereskedelemkorlátozó intézkedéseknek, mert megingathatatlan meggyőződésünk, hogy az állam is, a kereskedelem is sokkal jobban megtalálja számítását az autarchiás, behozatali engedélyes, származási bizonyítványos, devizafeláras stb. korlátozottságoktól mentes „szabad kereskedelemben“. Koncedálnunk kell azonban, hogy ez idő szerint az importintézkedéseiket politikai és gazdasági szükségszerűségek irányítják elsősorban, de például a francia illatszeripari nyersanyagok behozatala, amelyre szépen fejlődő, finom árut előállító illatszeriparunknak nélkülözhetetlen szüksége van, összegben nem olyan nagy, hogy ezt ne lehetne minden politikai és gazdasági szükségszerűségtől is eltekintve, megengedni s ehelyett valóban ész- és célszerűen minden úgynevezett illóolajkompozició behozataláteltiltani, melyekre úgysincs semmi szükségünk, mert hazai kompozícióiparunk annyira fejlődött, hogy méltán felveheti a versenyt a legjobb külföldi kompozícióikkal is. A különböző országokból behozott kompozíciók ellenértéke majdnem teljesen azonos a szükséges francia illatszernyersanyagok ellenértékével és így egy ilyen irányú intézkedés gazdasági szempontból is igen célszerű lenne. Az új devizafelárak bevezetésétől feltétlenül jó hatást várunk, legalább is annyiban, hogy az import részére szükséges devizakiutalás a jövőben remélhetőleg sokkal gyorsabban fog megtörténni, mint a múltban. A felárak drágítási kihatása illatszeripiarunkban is természetesen rövidesen jelentkezni fog, reméljük azonban, hogy a kész cikkeknél, amelyeknek detailárát a kiskereskedelem, az amúgy is mindinkább gyengülő felvevőképesség mellett emelni majdnem képtelen, a legminimálisabbra lehet majd szorítani s mindaddig tartani ezt a legminimálisabb emelést, amíg a nyersanyagárak emelkedése, amely a világpiacon most sok mindenféle okok miatt majdnem folytonosnak látszik, erősebb tempót nem diktál. Utóolajimportunk egyébként 1935-ben sem súlyban, sem összegben nem fog nagyobb eltérést mutatni az 1934. évbeli importtal szemben. Múlt év júniusáig a behozatal normális ütemben történt, júniustól szeptember elejéig fokozódott valamivel a citrusolajok erősebb kereslete folytán, míg a legélénkebb tevékenység november és december hónap első felében mutatkozott, a már ismertetett okok folytán. Néhány cikktől eltekintve, amelyet már korábbi negyedévi kimutatásunkban felemlítettünk, sem az éterikus, sem pedig a szintetikus illóolajok és illatosító anyagok ára nagy kilengéseket nem mutatott. A legnagyobb áremelkedést a citrusfajták érték el, azonban ezek ára is szeptember végén nyugvópontra jutott. ESBÉ.