Iparegészségügy, 1903 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1903-01-13 / 1. szám

11. évfolyam. Budapest, 11­03. január 15. 1. szám. IPAREGÉSZSÉGÜG­Y AZ EGÉSZSÉGTANI ISMERETEK NÉPSZERŰ TERJESZTÉSÉT ÉS A BAL­ESETELLENES VÉDEKEZÉS ELŐMOZDÍTÁSÁT TÁRGYALÓ HAVI KÖZLÖNY Egész qAriz 1ó korona D­R NAGY BÉLA megjelenik minden Ró 15-ÉN Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Erzsébet­ körút 28. szám Hogy­ biztosítsunk? Irta: Zaij Miklós gróf. A munkásbiztosítás kérdése egy megoldatlan feladata a magyar közéletnek. Mig a nagy nyugoti népek százféle intézkedést tettek, hogy a modern társadalom gerinczének, az ipari munkásnak sorsa az élet százféle esélyeivel szemben biztosítva le­gyen, addig mi magyarok alig jutottunk tovább e téren a betegsegélyző pénztáraknál. Hiába, par excellence mezőgazdasági ország vagyunk, melyet nemcsak a magyar faj veleszületett hajlamai, de a magyar állam közjogi viszonyai is a földművelés ősi állapotában tartanak meg. Nálunk a szoc­iális kérdés egész egyoldalúan fejlődött. A 90-es évek nagy szoczialisztikus mozgalma végeredményeiben alig ment túl a mezőgazdasági munkásra nézve jobb, kedvezőbb, humánusabb aratási szerződések kierőszakolásánál. Munkáspárt a magyar képviselő­házban nincs. Ez azonban semmikép se gátja an­nak, hogy sajtó, kormány, törvényhozás e kérdés­sel teljes odaadással ne foglalkozzanak. Angliában is előbb jöttek létre a munkásokat védő intézmények, mint maga a politikai munkás­párt. Az okos nemzetek nem halogatják Pató Pál­­módjára az életbevágó kérdések megoldását, nem várják be, míg a gyümölcs a nyakukra érik,­­úgy, hogy azt többé jól betakarítani nem képesek, de bölcs előrelátással, helyes reformok által előzik meg a politikai és társadalmi erupcziókat. Angliá­ban rég belátták, hogy nyugodt fejlődés csakis ott lehetséges, ahol állam és társadalom szüntelen azon munkálkodnak, hogy az ország minden egyes fia hazájában jól és otthonosan érezze magát. (teh­én Mór minapi czikkében éles elmével fejtette ki a munkásbiztosítás felől táplált nézeteit az­­iparegészségügyek hasábjain.­­Úgy hiszem, elvben igazat fog neki adni a munkásosztály minden igaz barátja. Azonban kérdés: vájjon az általa megjelölt czél, a munkás sorsának az élet­­összes viszonyai közt való biztosítása s annak megfelelően egy or­szágos szervezet alkotása már a közel­jövőben el­érhető-e? Kérdés, váljon a súlyos és annyi más feladatot háttérbe szorító katonai terhek lehetővé teszik-e, hogy az állam milliókat áldozzon e czélra Mert jól jegyezzük meg, alapos munkát e téren csak nagy áldozatok révén végezhetünk, ha csak oly terhet­­nem akarunk az egyes munkás vállaira rakni, amely ismét útjában­ fog állani egyéni bol­dogulásának. A magyar nemzet bizonynyal e téren is a fo­kozatos haladás útján fog megmaradni. Addig fog nyújtózni, a­meddig a paplan elér, mert a tapasz-"­talás szerint az olyan takarózás keveset használ, hol a test nagy része­­hidegen marad. Manapság minden életbevágó reform tengelye a nervus rerum gerendarum. Ha a szükséges tőke, a pénzforrás megvan, a többi magától jön. Mégis az adott eset­ben fontos, hogy a munkásbiztosítás új intézményét mely formában ültetjük át az életbe. Fontos azért mert részben a formától függ, várjon az­ államra és az egyes munkásra nagyobb vagy csekélyebb te­her háramlik-e belőle. Mondanom se kell, hogy a szövetkezeti for­mát tartom leghelyesebbnek. Az önkormányzat el­vének a lehető legszélesebb alapon való keresztül­vitele egyedül méltó egy szabad nemzethez. Ahol a felvilágosultság, egyetértés, jóindulat és anyagi segélyforrás nem hiányzik, ott helyén van a szö­vetkezés. Azonban a munkásbiztosítás csakis úgy lehet alapos és komoly, ha kötelező az ország egész területén az ipar összes ágaiban. Mert hiszen nemcsak a munkásokról van szó, de azok család­jairól is, kiket az elzülléstől meg a nyomortól A nagy m­. m. kir. kereskedelmi minisztérium által ajánlott valódi amerikai „DUSTLESS“ padlófertőtlenítő és pormentesítő szer Erdős József és Társánál Budapest, VI., Andrássy­ út 15.

Next