Iparegészségügy, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1905. Iparegészség-ü­gy előttem fekvő étlapból csak úgy találomra kiírom a következőket: Péntek. Ebéd : főzelékleves, sertés­hús babbal és makarónival, tonhal olajban, burgonya, polenta, kenyér, bor és dió. Valóban szép ebéd. De hát lássuk, mit kaptak ehelyett tényleg Pontos fel­jegyzéseim szerint például október hó 7-én, pénteki napon ebédre volt először főtt kr­umpli héjában, sűrűre főzött árpakása-leves és aztán egészen szá­razon egy-egy kis darab főtt marhahús, kenyér és bor. A főtt burgonyából nem jutott mindenkinek, dacára annak, hogy én magam követeltem az egyik pincértől: »hozzon ehhez az asztalhoz is egy kis burgonyát«. Ezek az emberek tehát még burgonyával sem lakhattak jól drága pénzükért! Az étlap szerint szombaton jár ebédre: »leves, marhahús mártással, rizs, borsó vagy burgonya, tészta, kenyér, bor és alma«. És mit kaptak tényleg például szombaton, október hó elsején? »főtt bur­gonyát, kenyeret, bort és rizszsel főtt marhahúst«. Bizony nem egyszer kiáltották felém enyel­eg­ve is, meg keményen is: »Doktor úr, hol az alma, hol a narancs, a füge, hol a dió ?« Mindennél azonban sokkal nagyobb baj volt az, hogy az étel néha félig nyers vagy mint ők mondották : »főzetlen« és így élvezhetetlen volt. A kávé rossz volt és keserű, amelyhez még a gyermekek számára sem adtak egy kis cukrot. Pedig 190 gyermek volt a hajón és az anyák nem egyszer elkeseredetten panaszkodtak. Megesett rajtam, hogy egy hevesebb vérű magyar káromkodás közepette öntötte le előttem a földre a kávéját azzal, hogy : »Ez gyalázat«. A mellette és körülötte lévők pedig egyhangúlag zúgták utána: »Igaza van! Gyalázat!« Volt aztán alkalmam ilyen nyilatkozatot is hallani: »Ilyen kávét kell adni, hiszen ettől a kutya is megvész!# Nem egyszer hallottam, mikor azt mondták: »Borzasztó, hogy milyen ételt adnak«, »olyan az étel, mint a moslék!# Sokszor a mennyiség ellen is hallottam kifakadá­­sokat, de akadt olyan is, aki azt a megjegyzést tette, hogy: »Enni adnak eleget, csak nem meg­­ehetőt!« A törvény szerint: »Az élelmezésnél azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy az ételek a kivándorlók által megszokott rendes élelemhez — úgy a felhasznált fűszerek, mint az elkészítés tekin­tetében — lehetőleg hasonlók legyenek; a kiván­dorlók által nem ismert idegen, vagy szokatlan élelmi­cikkek kiszolgálása kerülendő«. Ez valóban helyes kívánság, csak gondoskodni kellene arról, hogy a Cunard-társaság a törvényt meg is tartsa. Ha meg­tartaná, nem kellett volna ilyen panaszokat hallgat­nom : »Csak legalább egy kis ecetet adnának, mert már az étel utálatos«. Hogy sokan utálatosnak találták, azt elhiszem! Az 50.000/1904. B. M. számú utasításhoz csatolt A) melléklet egy jegyzékben részletesen felsorolja a kivándorlók részére fejenkint és hetenkint számí­tandó élelmicikkeket. Ezen jegyzék szerint minden kivándorlónak hetenkint 1250 gramm marhahús jár. Friss húst hetenkint legalább háromszor kell adni a kivándorlónak. Azt kérdezem, honnan vettük volna a törvény által megkövetelt friss húst, mikor élő állatot nem is vittünk magunkkal? De minek is, hiszen az emigráns nem szokott panaszkodni. . . Szalonnáról is van szó a jegyzékben, még­pedig 250 grammról. A szövegben pedig azt olvasom, hogy: »Szalonna reggelihez, a hús nélküli napokon — 125 grammos adagban — ebédre (főzelékhez sült állapotban) is adható«. Ezenkívül még külön is van szó a szalonnáról, t. i., hogy reggelire kávé és cukor jár, de »kívánatra helyette szalonna, sajt, vagy túró adható­. Az elégedetlenségnek hangos lármáját azonnal csendes boldogság váltotta volna fel, ha a Cunard-társulat e tekintetben eleget tett volna a törvény követelményének. Sajnos, nem tett eleget. A fentebbi rendelet 29. §-a szerint: »a kiván­dorlók kívonatára az őket megillető élelmezésen felül élelmiszerek készpénzfizetés mellett is kiszolgáltat­hatók, de csakis azon díjszabás alapján, amelyet a fiumei kir. kormányzó jóváhagyott«. Az árszabályt sehol sem láttam és élelmiszereket pénzen nem lehe­tett kapni, hacsak nem nagyon drágán és titkon a szakácsoktól. Azonban immáron nem folytathathatom, hanem befejezem, mert se vége, se hossza a sok jogos panasznak és kifogásnak. A Cunard-társulatnak a kivándorlási üzletből kifolyólag, amint azt bárki is kiszámíthatja, oly óriási anyagi haszna van, hogy bizonyára szigorúan ragaszkodni fog a törvényhez, mihelyt a kormány teljes erélylyel fogja annak megtartását követelni. Hogy pedig mielőbb követelje, az igen fontos érdeke a kivándorlóknak és in ultima analysi az országnak is! 7. oldal. A jövedelem szétoszlass a háztartásban. Dr. Kestner Frigyes után. (Folytatás.) 3. Grotjahn nem is használta ezen utóbbi módszert, mert szerinte annak megítélésére, vájjon rationális-e valamely táplálkozás, elegendő annak magállapítása, hogy kg-okban mennyi a fogyasztás lisztneműekben, zsírban, húsban stb Ha ezután egy normális fogyasztás megállapíttatik, úgy az ezzel való összehasonlítással helyes következtetésekre jut­hatunk. Ilyen normális fogyasztásnak Grotjahn a birodalmi egészségügyi hivatal adatait említi: egy nem túlságosan igénybe vett munkás táplálkozására évenként szükséges 245 kg. lisztnemű, 150 kg. bur­gonya, 55 kg. hüvelyes vetemény, 180 kg. sovány­tej, 7 kg. sovány sajt, 13 kg. zsír és 55 kg. hús. Ezeknek dynamikus értéke 3125 kalória. Ezenkívül Grotjahn még Hultgreen és Landergreen svéd orvosok kutatásainak eredményét említi. E szerint naponkint 12 óráig nehezen dolgozó tengerparti munkásnak szüksége van évenkint 4592 kalóriával egyenlő értékű tápanyagra, azaz 271 kg. kenyér, 191 kgr. burgonya, 354 l. tej, 31 kg. vaj és szalonna és 50 kg. hús. A tápanyag mennyisége az utóbbi esetnél jóval nagyobb, mint az előbbinél, a hús ugyan pEITTNER és RAUSCH Ajánlják szerszámaikat az összes iparága részére, csupán elsőrangú kiváló minőségben, jutányos alakon C*> ■ ■1 Budapest, Andrássy­ út 8. Malom­berendezések Malomkövek. Munkagépek. Üzem­ke U Műszaki, gazdasági és szerszám-nagykereskedés. anyagok Szíjak. Védő szemüvegek Mentőszekrények. cn Malomkőgyár. ME~ Árajánlatokkal kívánatra szívesen szolgálunk. USQm

Next