Iparegészségügy, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam. Budapest,, ,r n./1808./január 1.c£ IPAREGESZSEGtlGY AZ IPARI, LEPKIeDELMI “ -- Előfizetési ;ir • — a Munkásbiztosítás c. melléklettel együtt Egész évre 20 korona SZOCIÁLIS TÖREKVÉSEK KÖZLÖNYEZÉS Megjelenik minden hó elsején és tizenötödikén. Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal NAGY BÉLA VII., Erzsébet körút 28. szám Ha elfogulatlanul vizsgáljuk, hogy a törvényhozás mily reformokat léptetett életbe a szociális bajok orvoslására és a kormány mikép iparkodik a gazdasági viszonyokkal kapcsolatosan a munkásosztály helyzetén segíteni, a lefolyt esztendőt nem mondhatjuk meddőnek. Az 1907-ik évet, minden egyébtől eltekintve, emlékezetessé teszi a munkásbiztosítási új törvény életbelépése. Kétségtelen, hogy a munkásosztálynak vannak még kívánságai, melyek elől a törvényhozás nem zárkózhat el, de igazságtalanság volna a kormányt és a parlamentet támadni azért, hogy e kívánalmakat azonnal nem teljesíti. A munkásosztály — bármily fontos tényezője is az államnak és társadalomnak — csak egy része a nemzetnek; kívánalmai csak parciális kívánságok, s ezekkel szemben nagyobb érdek amaz igények kielégítése és ama szempontok mérlegelése, melyek az egész nemzetre vonatkoznak. Elvitazhatatlan tény, hogy Magyarország immár a modern államok közzé tartozik, melyek kormányzásában jelentékeny szerephez jutott a Bismarck-féle szociális olajcsepp. Az egészséges fejlődéstől nem is kellene félteni hazánkat, ha a társadalom épp úgy átérezné a maga feladatát és teljesítené kötelességét, mint az államhatalom. Sajnos azonban, a társadalom a szociális kérdéseket illetőleg nemcsak közönyt és értelmetlenséget, hanem nagyfokú egoizmust tanúsít, s hatvan esztendővel Széchenyi István akcióba lépése után még mindig ott tartunk, hogy mindenki mindent az államtól vár. Eszméket fölvetni és szónokolni tudunk, de cselekedni gyöngék vagy lusták vagyunk. A szociális bajokat napnap után megállapítjuk, de nem teszünk komoly kísérletet a bajok okának megszüntetésére. A fórumon mindenki ajkáról a humanizmus igéi csöpögnek, s mindenki hirdeti, hogy a tőke és munka közt levő ellentétet át kell hidalni, a valóságban és a hétköznapi életben pedig vadul, kíméletlenül folyik a »struggle for life«, s látnunk kell, hogy gyakran éppen azok a legridegebb kizsákmányolók, kik a nyilvánosság előtt a munkásosztály jóakarói gyanánt iparkodnak szerepelni. Mi nevetségesnek tartjuk a munkásforradalommal való fenyegetést, de az ország és a nemzet zavartalan fejlődése érdekében mégis föltétlenül szükségesnek ítéljük, hogy 51, munkásokat foglalkoztató kapitalizmus a jelenlegi rendszerrel szakítson. Elérkezett az idő, hogy a tőke részt juttason a haszonból a munkásoknak is. Ha önként meg nem teszi, rá fog kényszeríttetni. Ez olyan bizonyos, mint a kétszer kettő. Csak idő kérdése az egész. Aki figyelemmel kísérte a munkásosztály evolúcióját, egy pillanatig sem lehet kétségben, hogy a munkások a nemzetközi szervezés ellenállhatatlan hatalmával minden követelésüket meg fogják valósítani. A józan ész tehát azt tanácsolja a tőke embereinek, hogy adják meg önként és mennél hamarabb azt, amit utóbb kényszerűségből megadniok muszáj. Egy csapásra elsimulnának a magyar közélet és társadalom nyugalmát fenyegető hullámok, ha minden ipari részvénytársaság s minden nagy gyáros, kereskedő és vállalkozó kimondja, hogy az elért tiszta haszonból valamennyi alkalmazottjának és munkájának arányos részt juttat.. . Leben und leben lassen; ezt a jelszót át kell vinni a valóságba. Nem az az ország hatalmas és nem az a nemzet boldog, amelynek polgárai közt sok a milliomos, hanem ahol kevés a koldus. tűzoltószer-, szivattyú- és gépgyár (ezelőtt Geittner és Rausch cég tulajdona), tüzifecskendők, létrák, tűzoltó-egyéni felszerelések, tűzcsapok, fáklyák. Budapest, Vill., József-könút 9. ------ ■ - *71. szám. •»‚, ,v\ // rJW?i‚& ‘1IR›a