Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-01 / 1. szám

a máinkat sem. Ezt igazolja a múlt évi tevékenységünk, mely ha nem is érte el azt az eredményt, amit szerettünk volna, nyom nélkül még­sem múlt el a lefolyt esz­tendő. Ha csak az ipartestületi reformot és az Ipartestületek Or­szágos Központjának felállítását tudtuk volna kiküzdeni, ez is je­lentős eredményszámba menne. De ezenfelül sok más irányban dolgoztunk, így az­ ipartestülete­ket terhelő székházkölcsönök kon­verzióját befejezéshez juttattuk. A székházkölcsönök ügye most újabb stádiumba jutott és remél­jük, hogy az illetékes tényezők­nél sikerül elérnünk, hogy a sú­lyos helyzetben levő ipartestüle­tek további könnyítésekben ré­szesülhessenek. Állandóan napi­renden tartottuk az adó- és for­galmiadóügyeket, valamint az OTI-panaszokat; ezeknél értünk el­ bizonyos eredményeket, de őszintén bevalljuk, hogy ezek az eredmények nem elégítenek ki bennünket. Az elért eredmények­nél nem állunk meg, hanem sar­kal bennünket az iparos­ ügyek szeretete, abban az irányban, hogy ezen a téren a kézműves­iparosság jogos kívánságainak érvényt szerezhessünk. Az adóügyek terén végső cé­lunk : bonyolult adórendszerünk­nek megreformálása, ami a kor­mány programjában is benne van. Az OTI tekintetében is radikális intézkedéseket várunk, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy a kézművesiparosság társadalom­­biztosítói terhein lényegesen köny­­nyítsenek. A kontárügyben sikerült át­menetileg olyan rendelkezést ki­eszközölnünk, mely az eljárást meggyorsítja, azonban ezzel az intézkedéssel a kontárü­gyet ko­rántsem tartjuk elintézettnek. Kell, hogy ez a kérdés végre gyö­keresen rendeztessék, mely ren­dezés folytán eljussunk oda, hogy a kontár ne vehesse el az arra jo­gosult kézművesiparostól azt a csekély munkaalkalmat, mely mostanában a kézművesiparosság részére kínálkozik. A kisipari hitel és a munka­­alkalmak megteremtésének ügyét is ki kell mozdítanunk abból a kátyúból, melybe a viszonyok szerencsétlensége folytán került. Ezek a kérdések is állandó gon­doskodásunk tárgyát képezik és csak azt sajnáljuk, hogy ezekbe fektetett munkánk nem volt arányban az eddig elért eredmé­nyekkel. Ezek a kérdések, valamint a kéz­művesiparosságnak egyéb nagy problémái egy-egy állomását jel­zik annak a nagy munkának, me­lyet az új központnak —­ az alap­vető munkákon kívül — meg kell oldania. Az út, melyen felfelé kell haladnunk, göröngyös és me­redek, még hosszú utat kell meg­tennünk, hogy kitűzött célunkat elérjük. De nem szabad csügged­nünk, hanem acélos akarattal, rendíthetetlen bátorsággal és ki­tartással kell szembe néznünk a felénk tornyosuló akadályoknak, s nehézségeknek és nincs semmi kétségem, hogy a kézm­űvesipa­­rosságnak teljes összefogásával, harmonikus együttműködésével, valamint az illetékes tényezők jó­­akaratú támogatásával sikerül leraknunk azokat a szilárd ala­pokat, melyekre a kézművesipa­rosságnak jobb jövőjét építjük. Ennek a szilárd alapnak kötő­anyaga: a közös érdekek felisme­rése, a közös sors, egymás meg­becsülése és szeretete, valamint bizalom a jövőben. Erre a szilárd alapra, biztosan és nyugodtan építhetünk. Hogy a szebb és boldogabb jö­vőnek alapjait az új esztendőben lerakhassuk, ezt őszinte szívből kívánom a magyar kézműves­­iparosságnak. ■■ ■ - -i TM««ивя Társadalombiztosítás kérdését is. A vidéki kisiparosok — mondotta — nem tudják a mostani súlyos tár­sadalombiztosítási díjakat fizetni. Egyben sürgette a falusi kisiparo­sok alkalmazottainak felmentését az öregségi és rokkantsági biztosí­tás kötelezettsége alól. Igen helye­sen mutatott rá arra, hogy az el­szegényedett kézművesiparosok nem tudják megfizetni a magas díjakat, hiszen keresetükből a mindennapi megélhetést sem tudják biztosítani. Ezért valóban a társadalombiztosí­tás érdekében történne, ha a kéz­művesiparosok ilyen irányú szo­ciális kötelezettségeit olyan mére­tekre redukálnák, ami az élet tény­leges állapotának megfelel és nem csak papíron elképzelt helyzethez igazodik. Jóleső érzéssel figyelt fel az ipa­rosság erre a felszólalásra, mert valóban itt van már az ideje an­nak, hogy az iparosság érdekében az arra hivatottak gyors és erélyes intézkedéseket tegyenek és pedig addig, amíg nem késő. Szükséges volna az is, hogy amint a 33-as bi­zottság most idézett szónoka, az or­szág minden egyes vezető személyi­sége felismerné azt a nehéz hely­zetet, amelyben a gazdasági válság súlya alatt görnyedő kézművesipa­rosság leledzik. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1933 január 1. Az adókivetésnél méltányosságot sürgettek az iparosok részére a jövő évi adómegállapítások alkal­mával. A 33-as bizottság ülésén Soltandi Károly, aki minden egyes felszólalásában szót emelt a kéz­művesiparosok panaszainak orvos­lása­ érdekében, azt kívánta, hogy különösen az iparosok és a kisebb gazdák jövő évi adójának megálla­pításánál arányosságot és méltá­nyosságot gyakoroljanak. Ez az adókivetés technikájában annyit jelent, hogy januárban, amikor az adókat újból rendezik, az idei sú­lyosnak bizonyult adókat hivatalból változtassák meg. A megromlott kereseti lehetőségek, a megcsap­pant jövedelmi források ugyanis észszerűen parancsolják, hogy akiknek az adóösszege jobb időkben magasabb volt, most a viszonyok változása következtében kevesebb legyen. Ugyancsak szóvátette Schandl Károly a 33-as bizottság ülésén a Adókedvezményben részesül­nek a hadirokkantak A kormány rendeletet adott ki, amely szerint a legalább 25 százalé­kos hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi éremtulajdonosok és a Károly csa­­patkeresztesek január elsejétől a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó, valamint az ezek után járó állami, törvényha­tósági és községi pótadók után ked­vezményben részesülnek. Az emlí­tett, adózók, ha a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50 pen­gőt nem haladja túl, a százszázalé­kos hadirokkantak 30 százalékos, a 75 százalékos hadirokkantak, hadi­özvegyek és hadiárvák 20 százalé­kos, a többi hadirokkantak, vala­mint a vitézségi éremtulajdonosok és a Károly csapatkeresztesek 10 százalékos adómérséklésben része­sülnek. Ha a földadó, házadó és ál­talános kereseti adó együttes évi összege 50 pengőnél nagyobb, de a 100 pengőt nem haladja túl, a száz­százalékos hadirokkantakat 20 szá­zalékos, a hetvenötszázalékos hadi­­rokkantakat, hadiözvegyeket és ha­diárvákat 10 százalékos adómérsék­lés illeti meg. A Károly csapatke­reszteseket megillető kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik igényjogosultságukat a kormány­­rendelet közzétételét megelőzően igazolták. Annál a hadirokkantnál, aki rokkantsága miatt eggyel több segédet kénytelen alkalmazni, ezt az egy segédet az általános kereseti adó minimális alapjának a megálla­pításánál figyelembe venni nem szabad.

Next