Ipartestületek Lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-01 / 1. szám
HI.. t wfm ж_ Évfolyam. ^ yjrJtJ-jЦ- ^4- Budapest, 1934. január hón ' V\\i*A^i/ szám DMTESTOLE AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPARTESTÜLETEK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Főmunkatárs : DOBSA LÁSZLÓ DR MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER EGYES SZÁM ÁRA 40 FILLÉR Előfizetési díj: Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak Egész évre 10 pengő Felelős LIPPAY szerkesztő : ISTVÁN DRHirdetések díja mm soronkint 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, ill. Erzsébet körút 9/11, Hl, em. Telefon: 42-6-30 Postatakarékpénztári csekkszámla 12360 LAPV P A P P J EZÉR Ó Z S E F t. U. É. K. Nem a szokásnak teszünk eleget, nem sablonszerűen járunk el, hanem szívünk mélyéből fakad a hő kívánság: adjon a Mindenható a magyar kézművesiparosságnak a réginél szebb, megelégedettebb és boldogabb új esztendőt! Talán sohasem szorult rá anynyira ajnagyQ£je4zművesiparosság arra, hogy a jókívánság teljesedésbe menjen, mint ma; máskor is volt már nehéz helyzetben, — hiszen évek hosszú sora óta szenved a válság súlya alatt — de talán soha sem kellett annyira a segítség, mint éppen most. Néhány jómódú kivételével más társadalmi osztályok is szenvednek, hordják a Trianon keresztjét, de a kereszt annyira senkit sem nyom, mint éppen a kézművesiparosságot. Hogy a magyar kézművesiparosság ezt a terhet könnyebben viselhesse, jobban mondva: ez a teher az új esztendőben megkönnyebbüljön, azt minden jó magyarnak őszinte szívből kell kívánnia. Hogy a magyar kézművesiparosság az elmerüléshez soha sem állott oly közel, mint mostanában, azt az illetékes kormánytényezők is elismerték azzal, hogy segítségére siettek. Hogy a kézművesiparosság az elmerüléstől megmeneküljön és révbe jutva, az új esztendőben új életet kezdhessen, talpraállva megizmosodjon, azt minden jó hazafinak elő kell mozdítania. Jöjj el új esztendő: hozd meg a magyar kézművesiparosságnak a nyugodt vállalkozást, a folyamatos, állandó munkát, a békés termelés és megélhetés lehetőségét, hogy a magyar kézművesiparosság ismét olyan erős pillére lehessen hazánknak, mint volt a történelem folyamán. Legyen az új év az alkotás esztendeje! írta: PAPP JÓZSEF az IPOK elnöke Nehéz, gondterhes munkában és küzdelmekben egyaránt mozgalmas évet zártunk le. Volt idő, amikor úgy éreztük, hogy nem bírjuk tovább a kálváriajárást, de a magyarok Istene megacélozta erőnket és bukdácsolásunkból újból és újból felemelkedve, tovább folytattuk a golgotajárást. A gazdasági válság — egyesek szerint — túljutott a mélyponton és állítólag némi javulást mutat. Sajnos, ezt a megállapítást nem vonatkoztathatjuk a kézművesiparra; talán egyik-másik szakmában csekély, árnyalatbeli javulás tapasztapasztalható ugyan, de a kézművesiparosság túlnyomó többségének helyzete semmivel sem javult, sőt a kézművesipari kisegzisztenciák nagy száma ment tönkre az elmúlt év folyamán is. Ennek dacára az elmúlt év a kézművesipari mozgalom tekintetében kimagasló volt és bizonyos, hogy azt a krónikás a kézművesipari történelemben úgy jegyzi fel, mint amely kiinduló pontja volt egy új korszaknak. Az elmúlt évben alakult meg és kezdte meg működését a kézművesiparosságnak egyetemes, törvényes érdekképviseleti szerv, az Ipartestületek Országos Központja, mely szoros egységbe fűzte össze az ország kézművesiparosságát és sokoldalú, úgyszólván mindenre kiterjedő munkásságával ráirányította az illetékes kormánytényezők figyelmét a megoldásra váró kézművesipari problémák nagy halmazára. Azok, kik a viszonyokat nem ismerik, talán csodákat vártak ettől az új intézménytől, de akik a realitás talaján mozognak, tudják, hogy először ennek az intézménynek alapjait kellett lerakni és amikor ez megtörtént, lehetett fokrólfokra előre haladni. Sok-sok munkába, óriási erőfeszítésbe került az is, amíg eddig eljutottunk, de most már bátran elmondhatjuk, túl vagyunk a kezdet nehézségein és az alkotás terére léphetünk. Az a mag, melyet az 1933-as évben fáradságos munkával elültettünk, kezd kikelni, megérni, sőt munkánk egyikmásiik része gyümölcsöt is kezd hozni. Nem dicsekvésből, de a jól végzett munka önérzetével mondhatjuk, hogy az IOKSz ügyeinek rendezése, az ipartestületi székházkölcsönök korábbi és legutóbbi megkönnyítése, a tatarozási hitelnek jelentékeny mértékben való felemelése — ami újabb munkaalkalmat biztosít az építőiparnak — valamint az adó és társadalombiztosítási terheknek több évre adott kedvezmény annak a munkának eredménye, amit az IPOK indított meg és szívósan vitt véghez. Bármily nehéz volt tehát az elmúlt esztendő, a végén azzal búcsúzhatunk el a régi évtől és kezdhetünk hozzá az új esztendőhöz, hogy a legutóbban elért eredmények nem hagynak kétségbeesni, hanem azzal a biztató reménységgel táplálnak bennünket, hogy ha ezen az úton haladunk továbbra is, akkor ki tudunk küzdeni olyan