Ipartestületek Lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-01 / 1. szám

HI. . t wfm ж_ Évfolyam. ^ yjrJtJ-jЦ- ^4- Budapest, 1934. január hó к ' V\\I*A^i/ szám DMTESTOLE AZ IPARTESTÜLETEK 0RSZÁ60S KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPARTESTÜLETEK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER EGYES SZÁM ÁRA 40 FILLÉR Előfizetési díj: E^ész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kézmüvesiparosoknak Egész évre 10 pengő Felelős LIPPAY LAPV P A P P J szerkesztő : ISTVÁN DR­EZÉR Ó Z S E F Főmunkatárs : DOBSA LÁSZLÓ DR­Hirdetések dija mm soronkint 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, iVll„ Erzsébet körút 9/11, Hl, em. Telefon: 42-6-30 Postatakarékpénztári csekkszámla 12360 t. U. É. K. Nem a szokásnak teszünk eleget, nem sablonszerűén járunk el, ha­nem szívünk mélyéből fakad a hő kívánság: adjon a Mindenható a magyar kézmüvesiparosságnak a réginél szebb, megelégedettebb és bol­dogabb új esztendőt! Talán sohasem szorult rá any- nyira ajnagyQ£je4zművesiparosság arra, hogy a jókívánság teljesedésbe menjen, mint ma; máskor is volt már nehéz helyzetben, — hiszen évek hosszú sora óta szenved a válság súlya alatt — de talán soha sem kellett annyira a segítség, mint ép­pen most. Nehány jómódú kivételével más társadalmi osztályok is szenvednek, hordják a Trianon keresztjét, de a kereszt annyira senkit sem nyom, mint éppen a kézművesiparosságot. Hogy a magyar kézművesipa­rosság ezt a terhet könnyebben vi­selhesse, jobban mondva: ez a teher az új esztendőben megkönnyebbül­jön, azt minden jó magyarnak őszinte szívből kell kívánnia. Hogy a magyar kézművesipa­rosság az elmerüléshez soha sem állott oly közel, mint mostanában, azt az illetékes kormánytényezők is elismerték azzal, hogy segítségére siettek. Hogy a kézművesiparosság az el- merübéstöl megmeneküljön és révbe jutva, az új esztendőben új életet kezdhessen, talpraállva megizmo­sodjon, azt minden jó hazafinak elő kell mozdítania. Jöjj el új esztendő: hozd meg a magyar kézmüvesiparosságnak a nyugodt vállalkozást, a folyamatos, állandó munkát, a békés termelés és megélhetés lehetőségét, hogy a magyar kézmüvesiparosság ismét olyan erős pillére lehessen hazánk­nak, mint volt a történelem folya­mán. Legyen az új év az alkotás esztendeje! írta: PÁPP JÓZSEF az IPOK elnöke Nehéz, gondterhes munkában és küzdelmekben egyaránt mozgalmas évet zártunk le. Volt idő, amikor úgy éreztük, hogy nem bírjuk to­vább a kálváriajárást, de a magya­rok Istene megacélozta erőnket és bukdácsolásunkból újból és újból felemelkedve, tovább folytattuk a golgotajárást. A gazdasági válság — egyesek szerint — túljutott a mélyponton és állítólag némi javulást mutat. Sajnos, ezt a megállapítást nem vonatkoztathatjuk a kézművesipar­ra; talán egyik-másik szakmában csekély, árnyalatbeli javulás tapasz­tapasztalható ugyan, de a kézmű­vesiparosság túlnyomó többségé­nek helyzete semmivel sem javult, sőt a kézművesipari kisegziszten- ciák nagy száma ment tönkre az elmúlt év folyamán is. Ennek dacára az elmúlt éy a kézművesipari mozgalom tekinte­tében kimagasló volt és bizonyos, hogy azt a krónikás a kézműves- ipari történelemben úgy jegyzi fel, mint a mely kiinduló pontja volt egy új korszaknak. Az elmúlt év­ben alakult meg és kezdte meg működését a kézművesiparosság­nak egyetemes, törvényes érdek­képviseleti szerv: az Ipartestületek Országos Központja, mely szoros egységbe fűzte össze az ország kézmüvesiparosságát és sokoldalú, úgyszólván mindenre kiterjedő munkásságával ráirányította az il­letékes kormánytényezők figyelmét a megoldásra váró kézművesipari problémák nagy halmazára. Azok, kik a viszonyokat nem ismerik, talán csodákat vártak et­től az új intézménytől, de akik a realitás talaján mozognak, tudják, hogy először ennek az intézmény­nek alapjait kellett lerakni és ami­kor ez megtörtént, lehetett fokról- fokra előre haladni. Sok-sok mun­kába, óriási erőfeszítésbe került az is, amig eddig eljutottunk, de most már bátran elmondhatjuk, túl va­gyunk a kezdet nehézségein és az alkotás terére léphetünk. Az a mag, melyet az 1933-as évben fáradsá­gos munkával elültettünk, kezd ki­kelni, megérni, sőt munkánk egyik- másiik része gyümölcsöt is kezd hozni. Nem dicsekvésből, de a jól végzett munka önérzetével mond­hatjuk, hogy az IOKSz ügyeinek rendezése, az ipartestületi székház- kölcsönök korábbi és legutóbbi megkönnyítése, a tatarozási hitel­nek jelentékeny mértékben való felemelése — ami újabb munka- alkalmat biztosít az építőiparnak — valamint az adó és társadalom- biztosítási terheknek több évre adott kedvezmény annak a munkának eredménye, amit az IPOK indított meg és szívósan vitt véghez. Bármily nehéz volt tehát az el­múlt esztendő, a végén azzal bú­csúzhatunk el a régi évtől és kezd­hetünk hozzá az új esztendőhöz, hogy a legutóbban elért eredmé­nyek nem hagynak kétségbeesni, hanem azzal a biztató reménység­gel táplálnak bennünket, hogy ha ezen az úton haladunk továbbra is, akkor ki tudunk küzdeni olyan

Next

/
Thumbnails
Contents