Ipartestületek Lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-01 / 1. szám
z eredményeket, melyek révén a kézművesiparosság helyzete lényegesen megjavulhat. Tudatában vagyunk annak, hogy félúton nem szabad megállnunk. Azzal is legyen tisztában mindenki, hogy még nagy, nehéz feladatok előtt állunk, nem elég sirámainkat felsorakoztatnunk, az sem elég, hogyha nagyot ütünk az asztalra, — mint ahogyan ezt sokan szeretik hangoztatni — hanem a legteljesebb összefogásra, vállvetett közös, kitartó és szívós munkára van szükségünk, hogyha el akarjuk érni azt, hogy a nemrégen összeállított, programmba foglalt kívánságaink sorozatosan megvalósuljanak. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a vezetőségnek minden igyekezete kárba vesz akkor, hogyha nem zárt sorokban tömörülve küzdünk kívánságaink megvalósulásáért ; ha akadnak egyesek, — mint a legutóbbi napokban is megtörtént — kik a sorból kiugorva, külön utakon járnak, akkor ezek zavarják az összhangot és kockáztatják az együttes fellépés eredményét. Tartsunk fegyelmet sorainkban és alkalmazkodjunk ahhoz, hogy a törvényhozás által a kézművesiparosság részére létrehozott és a demokratikus választójog alapján megválasztott IPOK vezetősége és nem a felelősség nélküli egyesek vannak hivatva az ország kézművesiparosságának érdekeit képviselni, valamint meghatározni a kézművesiparos kívánságok teljesítésének egymásutánját. Ha ilyen módon — teljes lelki egységbe összeforrva — fogunk hozzá az új esztendő munkájához, akkor az ismertetett biztató jelenségek alapján meg vagyok győződve arról, hogy az új esztendő az alkotások esztendeje lesz és több olyan intézkedéssel — esetleg intézménnyel — gazdagítjuk szegény kézművesipari életünket, melyek végső kihatásukban sokat szenvedett kézművesiparosságunknak helyzetét meg fogják javítani. Ha valaha, most különösen áll az a közmondás, hogy : mindenki a maga szerencséjének kovácsa; a magyar kézművesiparosság a mai nehéz gazdasági viszonyok között annyit tud kikovácsolni a maga számára, amennyire összetart . . . Bízom abban, hogy ha az új esztendőben az iparos ügyek iránt érzett szeretettel fogunk össze az IPARTESTÜLETEK LAPJA 1934. január 1. előttünk álló nagy feladatok megoldására, akkor erős a hitem, hogy a réginél boldogabb új esztendő virrad a magyar kézművesiparosságra. Adja a Mindenható, hogy ez bekövetkezzék és a magyar kézművesiparosság megérhesse a megelégedett, boldog új esztendőt ! Az Országos Szociálpolitikai Intézet kormányzótanácsának ülése Még 1913 év folyamán Újpesten létesült az a főiskolai szociális telep, mely az elmúlt év folyamán Országos Szociálpolitikai Intézet néven országos jellegű alapítványi szervezetet kapott. Az intézetnek alapítólevelét a kormányzó úr Őfőméltósága hagyta jóvá és ennek következtében munkásságát az eddiginél jóval szélesebb keretek között kívánja folytatni. Az Intézet kormányzótanácsa december 16-án Földes Béla ny. miniszter elnöklete alatt ülést tartott, melyen Erődi Harrach Béla dr. egyetemi tanár, az Intézet igazgatója beszámolt az Intézet működéséről és ismertette jövőbeli célkitűzéseit. A nagyhatású és mindenre kiterjeszkedő beszámolóból örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy az Intézet gondolt a kézművesiparosságra is, mely szociális tekintetben még a munkásságnál is jobban rászorult a gondoskodásra, miután ezirányú intézményei nincsenek kiépítve. A kormányzótanács tudomásul vette az alapítólevelet és a szervezeti szabályzatot, az igazgató jelentését, majd egyhangúlag újból Földes Béla dr. ny. minisztert választották meg elnökké, valamint egyhangú lelkesedéssel választatott meg dr. Erődi Harrach Béla egyetemi tanár igazgatóvá. A kormányzótanács kiegészítésére, valamint két alelnök választására a legközelebbi tanácsülésen kerül a sor. Ezt az intézményt már most melegen ajánljuk ipartestületeink figyelmébe, egyébként pedig erre a kérdésre később még visszatérünk. Iparostársam! Előfizettél-e már az Ipartestületek Lapjára ? Ha még nem, úgy el ne mulaszd azt! Tiszteletet parancsol az ipartestületi szék! Érdekes széki határozatról számolhatunk be, melyet az egyik dunántúli ipartestület tagja ellen hoztak. A szék elé megidézett iparos szabályszerű időpontban megjelent az ülésen s mivel más megidézettek ügyeinek tárgyalásával vette kezdetét az ülés, kiküldték azzal, hogy várakozzon, amíg saját ügyére kerül a sor. A felhívott fél ennek eleget is tett és a helyiségből eltávozott. Rövid várakozás után azonban az ipartestület helyiségét is elhagyta s mikor ügyét tárgyalni akarták, a beidézett fél nem volt sehol. Abban a magatartásban, hogy a megidézett fél minden indok és igazolás nélkül eltávozott és ügyének elsősorban való tárgyalását sem kérte, az ipartestületi szék nemcsak a kari fegyelem ellen való súlyos sértést látja, hanem a széki intézmény megbecsülésének hiányát is. Ezért az ipartestületi szék közölte a távolmaradt iparossal határozatát, mely szerint a szék megkövetésére hívja fel. A felhívott iparos azonban ennek a követelménynek nem tett eleget s ezért a szék újabb határozatában a legközelebbi ipartestületi közgyűlésből kirekesztette s 20 pengő pénzbírságban marasztalta el. Ilyen súlyos határozatot kellett hozni, mert a második széki tárgyalásra sem jelent meg a fél, sőt erre szóló idézést a kézbesítés alkalmával elolvasás után az ipartestületi szolga előtt összetépte s kijelentette, hogy a küldött iratokat nem veszi tudomásul. A lapunkban leközölt széki határozatok is igazolják, hogy milyen hézagpótló intézmény az ipartestületi szék, melyre igen nagy szükség van, mert a kari tisztesség, a fegyelem és az összetartozandóság érzetét egyedül ez az intézmény képes eredményesen munkálni. A beküldött számos határozatból megállapítható, hogy igen értékes munkásságot fejt ki a szék s a legkülönbözőbb ügyes-bajos dolgok közmegnyugvású levezetésére alkalmas. A hatósági beavatkozást nagy mértékben feleslegessé teszi ez az intézmény s nagyon alkalmas arra, hogy mint fegyelmi bíróság azt a tiszteletet parancsolja minden iparosnak, amely nemcsak az ipartestülettel szemben kijár, hanem elsősorban magának a tisztes magyar iparnak.