Ipartestületek Lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-01 / 1. szám

z eredményeket, melyek révén a kéz­művesiparosság helyzete lényege­sen megjavulhat. Tudatában vagyunk annak, hogy félúton nem szabad megállnunk. Azzal is legyen tisztában mindenki, hogy még nagy, nehéz feladatok előtt állunk, nem elég sirámain­kat felsorakoztatnunk, az sem elég, hogyha nagyot ütünk az asztalra, — mint ahogyan ezt sokan szere­tik hangoztatni — hanem a leg­teljesebb összefogásra, vállvetett közös, kitartó és szívós munkára van szükségünk, hogyha el akarjuk érni azt, hogy a nemrégen össze­állított, programmba foglalt kíván­ságaink sorozatosan megvalósulja­nak. Nem győzöm eléggé hangsú­lyozni, hogy a vezetőségnek min­den igyekezete kárba vesz akkor, hogyha nem zárt sorokban tömö­rülve küzdünk kívánságaink meg­valósulásáért ; ha akadnak egye­sek, — mint a legutóbbi napokban is megtörtént — kik a sorból ki­­ugorva, külön utakon járnak, ak­kor ezek zavarják az összhangot és kockáztatják az együttes fellépés eredményét. Tartsunk fegyelmet sorainkban és alkalmazkodjunk ahhoz, hogy a törvényhozás által a kézműves­iparosság részére létrehozott és a demokratikus választójog alapján megválasztott IPOK vezetősége és nem a felelősség nélküli egyesek vannak hivatva az ország kézmű­vesiparosságának érdekeit képvi­selni, valamint meghatározni a kézművesiparos kívánságok telje­sítésének egymásutánját. Ha ilyen módon — teljes lelki egységbe összeforrva — fogunk hozzá az új esztendő munkájához, akkor az ismertetett biztató jelensé­gek alapján meg vagyok győződve arról, hogy az új esztendő az al­kotások esztendeje lesz és több olyan intézkedéssel — esetleg in­tézménnyel — gazdagítjuk szegény kézművesipari életünket, melyek végső kihatásukban sokat szen­vedett kézművesiparosságunknak helyzetét meg fogják javítani. Ha valaha, most különösen áll az a közmondás, hogy : mindenki a maga szerencséjének kovácsa; a magyar kézművesiparosság a mai nehéz gazdasági viszonyok között annyit tud kikovácsolni a maga számára, amennyire össze­tart . . . Bízom abban, hogy ha az új esz­tendőben az iparos ügyek iránt érzett szeretettel fogunk össze az IPARTESTÜLETEK LAPJA 1934. január 1. előttünk álló nagy feladatok meg­oldására, akkor erős a hitem, hogy a réginél boldogabb új esztendő vir­rad a magyar kézművesiparosságra. Adja a Mindenható, hogy ez be­következzék és a magyar kézmű­vesiparosság megérhesse a meg­elégedett, boldog új esztendőt ! Az Országos Szociál­politikai Intézet kormányzótanácsának ülése Még 1913 év folyamán Újpesten létesült az a főiskolai szociális te­lep, mely az elmúlt év folyamán Országos Szociálpolitikai Intézet né­ven országos jellegű alapítványi szervezetet kapott. Az intézetnek alapítólevelét a kormányzó úr Őfőméltósága hagyta jóvá és en­nek következtében munkásságát az eddiginél jóval szélesebb kere­tek között kívánja folytatni. Az In­tézet kormányzótanácsa december 16-án Földes Béla ny. miniszter elnöklete alatt ülést tartott, melyen Erődi Harrach Béla dr. egyetemi tanár, az Intézet igazgatója beszá­molt az Intézet működéséről és is­mertette jövőbeli célkitűzéseit. A nagyhatású és mindenre kiterjesz­kedő beszámolóból örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy az Intézet gondolt a kézművesiparosságra is, mely szociális tekintetben még a munkásságnál is jobban rászorult a gondoskodásra, miután ezirányú intézményei nincsenek kiépítve. A kormányzótanács tudomásul vette az alapítólevelet és a szervezeti szabályzatot, az igazgató jelentését, majd egyhangúlag újból Földes Béla dr. ny. minisztert választot­ták meg elnökké, valamint egy­hangú lelkesedéssel választatott meg dr. Erődi Harrach Béla egyetemi tanár igazgatóvá. A kormányzóta­nács kiegészítésére, valamint két alelnök választására a legközelebbi tanácsülésen kerül a sor. Ezt az intézményt már most melegen ajánljuk ipartestületeink figyelmébe, egyébként pedig erre a kérdésre később még visszatérünk. Iparostársam! Előfizettél-e már az Ipartestületek Lapjára ? Ha még nem, úgy el ne mulaszd azt! Tiszteletet parancsol az ipartestületi szék! Érdekes széki határozatról szá­molhatunk be, melyet az egyik du­nántúli ipartestület tagja ellen hoz­tak. A szék elé megidézett iparos szabályszerű időpontban megjelent az ülésen s mivel más megidézet­tek ügyeinek tárgyalásával vette kezdetét az ülés, kiküldték azzal, hogy várakozzon, amíg saját ügyé­re kerül a sor. A felhívott fél en­nek eleget is tett és a helyiségből eltávozott. Rövid várakozás után azonban az ipartestület helyiségét is elhagyta s mikor ügyét tárgyalni akarták, a beidézett fél nem volt sehol. Abban a magatartásban, hogy a megidézett fél minden in­dok és igazolás nélkül eltávozott és ügyének elsősorban való tár­gyalását sem kérte, az ipartestületi szék nemcsak a kari fegyelem el­len való súlyos sértést látja, ha­nem a széki intézmény megbe­csülésének hiányát is. Ezért az ipartestületi szék közölte a távol­maradt iparossal határozatát, mely szerint a szék megkövetésére hívja fel. A felhívott iparos azonban en­nek a követelménynek nem tett eleget s ezért a szék újabb hatá­rozatában a legközelebbi ipartes­tületi közgyűlésből kirekesztette s 20 pengő pénzbírságban marasz­talta el. Ilyen súlyos határozatot kellett hozni, mert a második széki tárgyalásra sem jelent meg a fél, sőt erre szóló idézést a kézbesítés alkalmával elolvasás után az ipar­­testületi szolga előtt összetépte s kijelentette, hogy a küldött iratokat nem veszi tudomásul. A lapunkban leközölt széki ha­tározatok is igazolják, hogy milyen hézagpótló intézmény az ipartes­tületi szék, melyre igen nagy szük­ség van, mert a kari tisztesség, a fegyelem és az összetartozandóság érzetét egyedül ez az intézmény képes eredményesen munkálni. A beküldött számos határozatból megállapítható, hogy igen értékes munkásságot fejt ki a szék s a leg­különbözőbb ügyes-bajos dolgok közmegnyugvású levezetésére al­kalmas. A hatósági beavatkozást nagy mértékben feleslegessé teszi ez az intézmény s nagyon alkal­mas arra, hogy mint fegyelmi bí­róság azt a tiszteletet parancsolja minden iparosnak, amely nemcsak az ipartestülettel szemben kijár, ha­nem elsősorban magának a tisztes magyar iparnak.

Next