Ipartestületek Lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-46. szám)

1935-01-06 / 1. szám

s Л 1 f/ 1Щ73 I960 IV. Évfolyam. ^ I ^0 /W - Budapest, 1935. januá^há\$\1- szám.- 1 ■—■ ■ ........ни I FARTESTüLET AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPART ^TEK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNY LAPVEZÉR P A P P JÓZSEF Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: LIPPAY ISTVÁN DR­DOBSA LÁSZLÓ DR­MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER EGYES SZAMÁRA 40 FILLÉR Előfizetési dij: Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak Egész évre 10 pengő Hirdetések dija mm soronklnt 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vll„ Erzsébet körút 9/11, III, em Telefon: 42-6-30 Postatakarékpénztári csekkszámla 12360 Újév alkalmával gondolataim elszállnak a magyar néphez nemcsak szívből jövő jókivánataimmal, hanem az­zal a szilárd hittel, hogy hamaro­san elérkezik az az óra, mely jogos követelésének igazságot szolgáltat. Kiváló barátunk, lordRothermere üzente ezt a magyar nemzetnek; majd hozzátette: „minden okom megvan arra a bizakodásra, hogy a remény Magyarországnak jogai­ba való visszahelyezésére mindin­kább megerősödik.“ Áhitatos hittel és bizakodással olvastuk a nemes lordnak ezt a leg­újabb üzenetét, mely ismét reményt gyújt a csüggedő telkekbe. Igen, ez a remény tartja fenn a lelket a magyarban, különösen a magyar kézművesiparosban. Szilár­dan hiszük, hogy — miként a tör­ténelem folyamán mindig, úgy a magyarság ügyében most is az igaz­ságnak kell győzedelmeskednie. A magyar igazságnak győzelme hozza majd meg a kézművesiparos­ságnak a nyugodt életet és a biztos megélhetést. Közeledik a magyar igazság győ­zelme, mely életet és kenyeret jelent a magyarságnak. Az évforduló alkalmával hő imát küldünk az Egek Urához: engedje meg, hogy lord Rothermere jöven­dölése az újesztendőben bekövetkez­zék és adjon a sok kínoktól agyontört magyar kézművesiparosságnak a hosszú szenvedés után munkával teli, megelégedett és boldog új esz­tendőt. SZAKÍTSUNK a múlttal Irta: báró KRUCHINA KÁROLY dr. miniszteri tanácsos A magyar társadalomnak, külö­nösen a magyar középosztálynak mondhatnánk, megbocsáthatatlan vétke volt az, hogy az ipari fog­lalkozást lenézte és gyermekeit csak abban az esetben engedte ipari és kereskedelmi pályákra, ha azok tanulmányaikban nem mu­tallak kellő előmenetelt. Ez a fel­fogás okozta azt, hogy azok az iparos szülők sem küldték gyerme­keiket ipari pályára, akik vagyoni helyzetüknél fogva gyermekeik ne­veltetésében akadályozva nem vol­tak, hanem arra törekedtek, hogy gyermekeik a szellemi foglalkozá­súak között helyezkedjenek el. Az ipari pályákon legnagyobb­részt azok a gyermekek kerestek boldogulást, akiknek a tanulás, a szellemi foglalkozás nem Ízlett, vagy azok, akiket a szülők mintegy büntetésből adtak ipari pályára. Amig nálunk ez az uralkodó irány­zat a kézművesiparosságot a kor követelményeinek megfelelő után­pótlástól fosztotta meg, addig kül­földön, különösen Angliában, Né­metországban, Franciaországban s a Skandináv államokban a leg­többre értékelt pályák közé tartoz­tak a korai önállóságot biztosító ipari pályák. A nagyobb műveltséggel, a szé­lesebb látókörrel rendelkező kül­földi iparossággal szemben azon­ban egy percig sem maradt alul a magyar kézművesipar, mert sajátos faji rátermettsége, művészi érzéke lehetővé tette azt, hogy a nagy helyzeti előnyöket élvező külföldi kézművesiparosok méltó verseny­társa legyen. A modern élet követelményei, a fogyasztóközönség raffinált Ízlése azonban parancsolólag követeli meg, hogy a múlttal szakítva, a nagyobb iskolai előképzettséggel, s ennek következtében szélesebb látókörrel rendelkező fiatalságnak az ipari pályákon való elhelyez­kedése elősegítésével alkalmazkod­junk korunk kívánalmaihoz. Ez a gondolat jut érvényre az ipartörvény-novellában, amikor az iskolai képzettség fokának megfe­lelően bizonyos kedvezményeket nyújt a tanoncidő tekintetében. Ez azonban az elérni kívánt cél meg­valósulásához nem elégséges, mert ehhez szükségünk van arra is, hogy kiirtsuk azt a vétkes animozitást, amely a múltban az ipari pályák­kal szemben megnyilvánult. Ezen’ a téren az iparosságnak kell jó példával előljárni és gyermekeiket úgy kell nevelnie, hogy azok tisz­tába legyenek azzal az értékkel„ amelyet a magyar kézművesipa­rosság, mint termelő erő és társa­dalmi tényező, a magyar nemzet életében jelent. Rá kell eszmélni a magyar kézművesiparosságnak arra hogy gyermekeiknek az ipari pá­lyákon való elhelyezkedésével nagy értékeket ment meg, mert kétség­telen az, hogy az a fiatalember, aki a szülői házban tanulta meg értékelni a kézműipart, a szülő üzletének átvételével nemcsak az üzemberendezésben rejlő tőkét, hanem a vevőkörben rejlő értéke­ket is megkapja, így olyan hely­zeti előnyre tesz szert, amely a versenyképességét feltétlenül biz­tosítja. T • И. Klr • Te- Olmológxaa. Könyvtár fWbfv «í _

Next

/
Thumbnails
Contents