Ipartestületek Lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-46. szám)

1935-01-06 / 1. szám

. Az ipari pályák értékelése és a kor követelményei azonban már éreztetik hatásukat és mindinkább növekszik azoknak a száma, akik érettségi, vagy főiskolai végzettség­gel igyekeznek ipari pályákon el­helyezkedni. Harmincegy nagyobb budapesti ipartestületnél az 1933. évben 219, az 1934. évben pedig 241 tanszer­ződést kötöttek érettségivel, vagy ennél magasabb képzettséggel ren­delkező ifjak. Győrben az 1933. évben 7, az 1934. évben 6, Mis­kolcon az 1933. évben 21, az 1934. évben 16, Debrecenben az 1933— 34. évben összesen 41, Pécsett az 1933. évben 12, az 1934. évben pedig 14 érettségizett kötött tan­szerződést. Ezek a számok beszédesen bi­zonyítják azt, hogy az ipari pályák értékelése tekintetében eddig ural­kodó közfelfogás átalakulási folya­mata megkezdődött. Ezt a folya­matot azonban siettetnünk kell, mert különben kézművesiparos­ságunk nemcsak a külföldi kézmű­vesiparossággal nem tudja felven­ni a versenyt, hanem a technika fejlődése következtében mindinkább előtérbe nyomuló és könnyebb ter­melési lehetőséggel bíró gyáripar­ral szemben sem bírja megállni a versenyt. Csak a megfelelő elő­képzettséggel és szakmai tudással és foglalkozásának szeretetével ren­delkező kézművesiparosság képes arra, hogy a fogyasztóközönség ezernyi szeszélyének és kifinomult ízlésének megfelelő terméket állít­son elő, tehát olyat, amelyre a gyáripar a maga tömegtermelése folytán nem képes. Csak így és csak ezen az úton, a minőségi termelés szem előtt tartása és a fo­gyasztóközönség ízléséhez való alkalmazkodás révén lehet a ma­gyar kézművesiparosságban rejlő értékeket megmenteni. És hogy ezt keresztülvihessük, ahhoz szükségünk van arra, hogy a kézművesiparosságunk általános műveltségi színvonalát emeljük. A magyar kézművesiparosságra vár tehát az a feladat, hogy az első lépéseket megtegye. Nevelje gyermekeit a jövőben arra, hogy szeressék azt a foglalkozást, ame­lyet apjuk űz, amely ha szerény keretek között is, de életlehetősé­get ad számukra, amely lehetővé teszi neveltetésüket. A szülők pe­dig törekedjenek arra a pályára, amely függetlenséget, önállóságot megbecsülést és megélhetést biz­tosít számukra­ IPARTESTÜLETEK LAPJA 1935. január 6. Iparos Szövetség Ausztriában A rendi alkotmánynak beveze­tése Ausztriában egyre újabb, a rendiségnek megfelelő érdekképvi­seleteket teremt meg, nem csupán az állami adminisztráció terén, ha­nem az ipari és a kereskedelmi életben is egyaránt. Az 1934. évi október hó 17-ei szövetségi törvény a rendi alkot­mányjog célkitűzésének megfele­lően Osztrák Iparos Szövetség fel­állítását rendeli el, amelynek célja az volna, hogy tagjainak érdekeit keresztény, hazafias szellemben, a pártpolitika teljes kizárásával elő­mozdítsa. A Szövetség tevékeny­sége az ipari és bányavállalatok lehetnek. Működése a kereskede­lemügyi miniszter főfelügyelete alatt történik. A tagsági jog szempont­jából iparvállalatoknak kell tekin­teni a törvény értelmében minden gyárszerű üzemet és elektromos áramszolgáltatási vállalkozást. A szövetségnek két főosztálya van : ipari és bányaosztály, minde­gyik főosztály a különböző ipari és bányászati nemek szerint szak­osztályokra tagozódik. A szövet­ségnek szervezete egyébként is de­centralizált, amennyiben Bécs vá­rosában, valamint az egyes szövet­séges államok fővárosában egy­­egy kerülete van. Az Osztrák Iparos Szövetség jogi személy, szervei, a közgyűlés, az elöljáróság és ez utóbbi élén álló elnök. Hatóságok előtt a politikai életben a szövetséget az elöljáró­ság és az elnök képviseli, az elöl­járóságot és az elnököt a közgyű­lés választja. Az elöljáróságnak tagja csupán 30-ik életévét betöl­tött osztrák állampolgár lehet, aki­nek erkölcsi élete ellen kifogás nem merült fel, továbbá, aki politikailag feltétlenül megbízható. Az Iparos Szövetség vidéki kerületeinek ve­zetőségét a bécsi központ nevezi ki. A törvény felhatalmazza a ke­reskedelemügyi minisztert, hogy a szövetség belső ügyrendjét rende­letileg szabályozhassa. Az Osztrák Iparos Szövetség fel­állítása jelentékenyen megnyirbál­ja a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörét. A törvény kimondja nevezetesen, hogy a szövetség hatáskörébe tartozik: 1. kollektív szerződések létesí­tése és ezekkel kapcsolatos felté­telek megállapítása, 2. a kötelékében keletkezett jog­viszályok békés elintézése tekin­tetében követendő eljárási szabá­lyokat a kereskedelemügyi minisz­ter jóváhagyása mellett a Szövet­ség állapítja meg, 3. mindazon tevékenység ellá­tása, amelyet eddig az ipari és bá­nyavállalatokkal összefüggésben a kereskedelmi és iparkamarák vé­geztek. Minden oly ügyben, amely egész­ben, vagy részben az ipari és bá­nyavállalatok munkavállalóinak helyzetét érinti, köteles a Szövet­ség az osztrák munkásszervezetet is előzetesen véleményes jelentés céljából meghallgatni. Az Osztrák Iparos Szövetségbe a belépés felvétel útján történik. Minden ipari és bányavállalat, amelynek telephelye Ausztria te­rületén van, kérheti a felvételét, a felvételek felett az elöljáróság dönt s a felvétel iránti kérelmet csak az esetben lehet megtagadni, ha az illető vállalatnak üzleti, gazdasági tevékenysége államellenes, vagy a közgazdaság általános érdekeit veszélyezteti. A fentiek során ismertetett törvény 1935. év január havának 1. napján lép hatályba. Meg kell jegyeznünk, hogy a kereskedelmi és iparkama­­marának átszervezése folyamatban van Ausztriában, mert az Osztrák Iparos Szövetség felállításával kap­csolatban a kereskedelmi és ipar­kamarák megcsonkított hatásköre tekintetében külön, törvény fog in­tézkedni. (Közg. Ért. 934. XII-22.) Lépjen be sürgősen ' • temetkezési akciónk« V V » ——-—-------, , tagjai sorába! | J Havi befizetés P E-50­­ • Kívánságra részletes aján- J lattal felkeressük­­ !„spesz“ Jóléti osztály: •VII., Erzsébet krt. 9.-lll-7.J. 42-6-30 •­­ ÖNTUDATOS — IPAROS AZ Ipartestületek Lapjá­t OLVASSA!

Next