Ipartestületek Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-48. szám)

1936-01-04 / 1. szám

V. évfolyam. I . Budapest, 1936. január 4. szám. ППЕЖГ AZ IPARTESTÜLETEK országos központjának és az IPARTESTÜLETEK orsz. szövetségének hivatalos KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETEN KI­NT EGYSZER EGYES SZÁM­ÁRA 40 FILLÉR Előfizetési díj * Egész évre 20 pengő Ipartes­tületeknek és kézműves­­iparosoknak : Egész évre 10 pengő LAPV P A P P J Felelős szerkesztő: LIPPAY ISTVÁN DR EZÉR D Z S E F Főmunkatárs: DOBSA LÁSZLÓ DR­Hirdetések díja mm soronkint 15 fillér Hosszabb időre kedvezmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet­ körút 9/11. Ш.­em Telefon: 42-6-30 Postatakar­ékpénztári csekkszámla 12360 Az ipar boldogulását jelölte meg Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter karácsonyi nyilatko­zatában egyik legfontosabb teendő­jének az új esztendőre. Az iparügyi miniszter nem sablonos módon kí­ván boldog új es­ítendőt az iparos­ságnak, hanem bejelenti azoknak az intézkedéseknek hosszú sorát, ame­lyek révén az új esztendőben jobban fog boldogulni az iparos. A nyilatkozat nagy programot ölel fel: a gyár és kisipart egyaránt érdek­lő intézkedésekről szól, de bátran mondhatjuk, hogy az újévi munka­­program jobbadán a kézművesipa­­rosság érdekében szükséges teendő­ket öleli fel. Ez természetes is, mi­után a gyáripar eddig boldogult va­lahogy, csak a kézművesipar volt abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a viszonyok mostohasága és megfelelő intézkedések hiánya foly­tán nem tudott boldogulni. Közismert igazság, hogy ott kell elsősorban segíteni, ahol a segítség­re legnagyobb szükség van. Általá­nosan elismert igazság az, hogy a kézművesiparosság a legsúlyosabb helyzetben van. Helyzete súlyosabb, mint a gazdáké. Azt is hallottuk, hogy a gazdák után most már a kézművesiparosság megsegítésére kerül a sor. Bornemisza Géza iparügyi mi­niszternek nyilatkozatát úgy értel­mezzük, mint amely elsősorban a kézművesiparosság megsegítésére irányul. Azért azt örömmel üdvözöl­jük és úgy önmagunknak, mint az iparügyi miniszternek jobbat nem kívánhatunk az új esztendőre, mint azt, hogy programját maradéktalanul sikerüljön az új esztendőben keresz­tülvinni. Öregek — Az ezerkilenszázharminchatodik évforduló alkalmával a fiatalok is öregebbek lettek egy évvel. De most nem­ erről szólunk, hanem arról a mozgalomról, mely az ipari közélet­ben a fiatalok előretörését célozza. A fiatalok — az általános áramlatnak megfelelően — előretörnek és az ipartestületekben 1® mind több he­lyen akarják elfoglalni a vezető tiszt­ségeket. Ezt a kérdést korábban már tár­gyaltuk ezen a helyen, de most ismét foglalkozunk vele, miután számosan fordultak hozzánk felvilágosításért és a közeledő ipartestületi közgyű­lések előtt a kérdés ismét aktuálissá vált. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának legutóbb lezajlott vá­lasztása alkalmával szintén elő­térben volt az öregek és fiatalok kér­dése, s így nem­ szabad a kérdés fe­lett egyszerűen napirendre térni, hanem szemébe kell néznünk a problémának és le kell szögeznünk azokat, a magasabb elvi szemponto­kat, amelyek a kérdés elbírálásánál figyelembe veendők. Helyet a fiatalságnak! Ezzel a jel­szóval indult el az a mozgalom, mely eleinte a fiatalságnak elhelye­zését tűzte céljául, de később már sürgetőbben követelte azt is, hogy a fiatalságot a fontosabb pozíciókba kell elhelyezni. Kétségtelen, hogy a fiatalság friss erőt, lendületet és duzzadó munkaképességet jelent, s bizonyos vonatkozásban — ahol a közület gépezete nem működött eléggé — szükség volt a fiatalság bevonásával bizonyos felfrissítésre. A történelemi számos példát muta­tott arra a múltban, hogy a fiatal tetterő csodákat képes művelni és­ ­ Fiatalok egyes zeniátis fiatal hadvezérek és államférfiak nagy eredményeket tud­tak felmutatni, de ugyanez áll meg­fordítva is: sokszor a fiatalos he­vület bajt okozott és bizony nem egy esetben történt, hogy a kellőkép­pen meg nem gondolt fiatalos tenni­­akarás szinte helyrehozhatatlan ká­rokat okozott a közületeknek. A fiatalok — sajnos — nem ren­delkeznek azzal az élettapasztalat­tal, amellyel az öregek, Deák Fe­renc mondta, hogy többet tanult az életből, mint a könyvekből. A ta­pasztalatokat pedig nem lehet köny­vekből megtanulni. A fiataloknak te­hát az élet iskoláján kell keresztül esniök. Vitán felül áll, hogy éppúgy szük­ség van a fiatalok tetterejére, mint az öregek tapasztalatira; a kettőnek egymást ki kell egészítenie. Azon a címen, hogy valaki fiatal, nem vindi­kálhatja magának az ipartestületi tisztséget, a tisztség elnyeréséhez szükséges, hogy az illető megfelelő tudással és tapasztalattal is rendel­kezzék. Helyesen jegyezte meg a bu­dapesti kereskedelmi és iparkamarai választások alkalmával egyik ipar­testületi vezető, hogy ő először ta­­nonc volt, aztán segéd lett és csak később jutott el a mesterséghez; ez a természetes fejlődés rendje, mely egy évezreden keresztül bevált, nincs­­semmi szüksége ennek meg­­bolygatására, különösen amikor nincs semmi biztosíték arra, hogy az új rendszer megfelelőbb lesz a réginél. Kinevezéseknél, ahol a felettesnek módjában van valamelyik fiatalnak kiváló rátermettségéről előzőleg meggyőződést szerezni, eredménye-

Next