Ipartestületek Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-48. szám)

1936-01-04 / 1. szám

V. évfolyam. JW Budapest, 1936. január 4. szám. ППЕЖГ AZ IPARTESTÜLETEK országos kűzpohtjAhak es az IPARIESIÜLEIEK orsz. szövetségének hivatalos KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETEN KI NT EGYSZER EGYES SZÁM ARA 40 FILLÉR Előfizetési díj * Egész évre 20 pengő Ipartes tűleteknek és kézműves- iparosoknak : Egész évre 10 pengő LAPV P A P P J Felelős szerkesztő: LIPPAY ISTVÁN DK EZÉR Ó Z S E F Főmunkatárs: DOBSA LÁSZLÓ DR­Hirdetések díja mm soronkint 15 fillér Hosszabb időre kedvezmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet-körút 9/11. Ш. em Telefon: 42-6-30 Postaiakat ékpénztári csekkszámla 12360 Az ipar boldogulásai Öregek — jelölte meg Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter karácsonyi nyilatko­zatában egyik legfontosabb teendő­jének az új esztendőre. Az iparügyi miniszter nem sablonos módon kí­ván boldog új es2ítendöt az iparos­ságnak, hanem bejelenti azoknak az intézkedéseknek hosszú sorát, ame­lyek révén az új esztendőben jobban fog boldogulni az iparos. A nyilatkozat nagy programot ölel fel: a gyár és kisipart egyaránt érdek­lő intézkedésekről szól, de bátran mondhatjuk, hogy az újévi munka- program jobbadán a kézmüvesipa- rosság érdekében szükséges teendő­ket öleli fel. Ez természetes is, mi­után a gyáripar eddig boldogult va­lahogy, csak a kézmüvesipar volt abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a viszonyok mostohasága és megfelelő intézkedések hiánya foly­tán nem tudott boldogulni. Közismert igazság, hogy ott kell elsősorban segíteni, ahol a segítség­re legnagyobb szükség van. Általá­nosan elismert igazság az, hogy a kézmüvesiparosság a legsúlyosabb helyzetben van. Helyzete súlyosabb, mint a gazdáké. Azt is hallottuk, hogy a gazdák után most már a kézmüvesiparosság megsegítésére kerül a sor. Bornemisza Géza iparügyi mi­niszternek nyilatkozatát úgy értel­mezzük, mint amely elsősorban a kézmüvesiparosság megsegítésére irányul. Azért azt örömmel üdvözöl­jük és úgy önmagunknak, mint az iparügyi miniszternek jobbat nem kívánhatunk az új esztendőre, mint azt, hogy programját maradéktalanul sikerüljön az új esztendőben keresz­tülvinni. Az ezerkilenszázharmmchatodik évforduló alkalmával a fiatalok is öregebbek lettek egy évvel. De most nem1 erről szólunk, hanem arról a mozgalomról, mély az ipari közélet­ben a fiatalok előretörését célozza. A fiatalok — az általános áramlatnak megfelelően — előretörnek és az ipartestületekben 1® mind több he­lyen akarják elfoglalni a vezető tiszt­ségeket. Ezt a kérdést korábban már tár­gyaltuk ezen a helyen, de most ismét foglalkozunk vele, miután számosán fordultak hozzánk felvilágosításért é: a közeledő ipartestületi közgyű­lések előtt a kérdés ismét aktuálissá vált. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának legutóbb lezajlott vá­lasztása alkalmával szintén elő­térben volt az öregek és fiatalok kér­dése, s így nemi szabad a kérdés fe­lett egyszerűen napirendre térni, hanem szemébe kell néznünk a problémának és le kell szögeznünk azokat, a magasabb elvi szemponto­kat, amelyek a kérdés elbírálásánál figyelembe veendők. Helyet a fiatalságnak! Ezzel a jel­szóval indult el az a mozgalom, mely eleinte a fiatalságnak elhelye­zését tűzte céljául, de később már sürgetőbben követelte azt is, hogy a fiatalságot a fontosabb pozíciókba kell elhelyezni. Kétségtelen, hogy a fiatalság friss erőt, lendületet és duzzadó munkaképességet jelent, s bizonyos vonatkozásban — ahol a közület gépezete nem működött eléggé — szükség volt a fiatalság bevonásával bizonyos felfrissítésre. A történelemi számos példát muta­tott arra a múltban, hogy a fiatal tetterő csodákat képes művelni és- Fiatalok egyes zeniátis fiatal hadvezérek és államférfiak nagy eredményeket tud­tak felmutatni; de ugyanez áll meg­fordítva is: sokszor a fiatalos he­vület bajt okozott és bizony nem egy esetben történt, hogy a kellőkép­pen meg nem gondolt fiatalos tenni- akarás szinte helyrehozhatatlan ká­rokat okozott a közületeknek. A fiatalok — sajnos — nem ren­delkeznek azzal az élettapasztalat­tal, ameíiyel az öregek. Deák Fe­renc mondta, hogy többet tanult az életből, mint a könyvekből. A ta­pasztalatokat pedig nem lehet köny­vekből megtanulni. A fiataloknak te­hát az élet iskoláján kell keresztül esniök. Vitán felül áll, hogy éppúgy szük­ség van a fiatalok tetterejére, mint az öregek tapasztalatira; a kettőnek egymást ki kell egészítenie. Azon a címen, hogy valaki fiatal, nem vindi­kálhatja magának az ipartestületi tisztséget: a tisztség elnyeréséhez szükséges, hogy az illető megfelelő tudással és tapasztalattal is rendel­kezzék. Helyesen jegyezte meg a bu­dapesti kereskedelmi és iparkamarai választások alkalmával egyik ipar­testületi vezető, hogy ö először ta- nonc volt, aztán segéd lett és csak később jutott el a mesterséghez; ez a természetes fejlődés rendje, mely egy évezreden keresztül bevált, nincs ‘semmi szüksége ennek meg- bolygatására, különösen amikor nincs semmi biztosíték arra, hogy az új rendszer megfelelőbb lesz a réginél. Kinevezéseknél, ahol a felettesnek módjában van valamelyik fiatalnak kiváló rátermettségéről előzőleg meggyőződést szerezni, eredménye-

Next

/
Thumbnails
Contents