Ipartestületek Lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-02 / 1. szám
4 193? január 2. IPARTESTÜLETEK LAPJA gyár kisiparosság küldöttei az ország messze vidékeiről is ilyen óriási tömegben jelentek meg, élő cáfolatát látja annak a hiedelemnek, hogy a magyar kisiparosság nem hálás,, nem viseltetik elismeréssel azok iránt, akik az ő érdekükben dolgoznak, hanem csak temetni tudnak szépen. Amikor három évvel ezelőtt Orffy Imre dr. kincstári főtanácsos, az IPOSz tb. elnöke azzal a kéréssel kereste fel, hogy a kisipari osztály vezetését vegye át, nem merte vállalni, mert nem érzett olyan szakismeretet, szaktudást magában, amely egy ilyen hatalmas lélekszámmal bíró társadalmi osztály gondjainak viselésével elengedhetetlenül szükséges. Amikor azonban Fabinyi Tihamér, akkori kereskedelemügyi miniszter felszólította a kisipari ügyek vezetésére, elvállalta, mert belátta, hogy az akkori rettenetes helyzetben levő kisiparosságon segíteni kell és segíteni csak melegen érző szívvel lehet, vissza kell adni ennek a társadalmi osztálynak az önbizalmát, hogy érezze azt, hogy nemcsak múltja van, hanem jövője is. Abban az időben a kisiparosság sorsa még sötét volt és ha olykorolykor fény csillant is meg, az csak a villámcsapás fénye volt, amely még jobban a porba sújtotta őket. Ezek voltak azok az indokok, amelyek arra késztették, hogy a kisipari osztály vezetését elvállalja. Hozzákezdett a munkához és arra törekedett, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások alapján a rendelkezésére álló eszközök igénybevételével a kisiparosság sorsán segítsen. Amikor az iparügyi minisztérium felállíttatott és Bornemisza Géza miniszter vette át a vezérletet, a kisiparosság évtizedes óhajai szinte néhány hónap alatt megvalósultak. Az ő rendelkezései, alkotásai azok a vitágító oszlopok, amelyek a magar kisiparosság útmutatói a jobb és boldogabb jövő felé. Az aranyérmes kitüntetést úgy tekinti, mint amely a személyén keresztül az egész tisztviselői kart érte, amellyel együtt dolgozik a kisiparos ügyekben. Emberi, kötelességének tartja, hogy ne csak az iparosság egyetemes dolgaiban intézkedjenek, hanem egyénileg is segítsék az iparosokat ott, ahol lehet. Örömének ad kifejezést, hogy a kisiparosság megértette az ő segíteni akarását. Kéri, hogy a jövőben is az eddigi kölcsönös megértéssel dolgozzanak együtt az iparosság boldogabb jövőjéért. Kruchina Károly báró meleghangú beszédét percekig tartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták az ünnepélyen megjelent iparosok. Ezután Bornemisza Géza iparügyi miniszter emelkedett szólásra s a következőket mondotta: — Különös nagy örömömre szolgál, hogy a kézműves iparosság Kruchina Károly báró személyében olyan munkatársamat ünnepli, aki annak a tisztviselőnek a mintaképe, amilyet a mai magyar közélet megkíván és megkövetel. A köztudatban évtizedekkel ezelőtt a tisztviselőkről olyan vélemény alakult ki, hol azok csak ülnek az aktákon, vagy pedig azokat az egyik osztályból a másikba tologatják. Ma már más szellemű tisztviselői kar intézi a magyar közélet ügyeit és Kruchina Károly báró az én egyik legkedvesebb és legértékesebb munkatársam nemcsak az aktákban lefektetett tgrvek hivatali elintézésében látja kötelességének teljesítését, hanem szívet, hitet, meggyőződést és igaz szeretetet visz a munkájába, amely nélkül ma meggyőződésem szerint közügyeket intézni nem szabad és nem is lehet. Ma a magyar tisztviselői karnak ezt szellemet kell munkájának végzésébe belevinni és mervőződésem, hogy ez a szellem a vezetésem alatt álló minisztériumok tisztviselőkarában a legteljesebb mértékben meg is gyökeresedett. Kruchina báró munkájához különösen nagy erőt ad az a megértés és szeretet, amely őt az önök részéről körülveszi. Ez az irányában megnyilatkozó szeretet nekem is rendkívüli örömet szerez, mert ebben az együttmunkálkodásban, ebben a megértő összefogásban látom a biztosítékát annak, hogy a szellemében átalakult magyar tisztviselői kar, amely Kruchina Károly mintájára hitet és szívet visz az ügyek intézésébe, a jövőben is teljes megelégedésre fogja az önök ügyeit ellátni. Erre a jövőbe vetett hitre és bizalomra kérem Isten áldását. A miniszter kijelentései hoszszantartó éljenzést váltottak ki és a megjelent iparos küldöttség lelkesen ünnepelte a kézművesipar meveinek legfőbb vezetőit. Újév a műhelyben. Alszik a műhely, padlója seperten, Fölötte roggyant, füstös a mennyezet, Köröskörül a falon és a földön Szerszámsereg ül némán ünnepet. A tűzhely lángja szürke porba omlott, A hamva alján nem izzik parázs, A fújtató tüdeje sem zihál már, Lehelletén nem ébred villanás. Iramba tuskó terpeszkedik lomhán, Az üllő rajta békében pihen, Agyonvert teste minden porcikája Elnyujtózik a csöndes semmiben. A kalapács is ott a fali kampón, Mint fáradtságtól elkomó diák, Mozdulatlanra mered és a táncán Nem kelnek csengő, szép melódiák. Patkó a földön, holthidegre hűlton, Szerencsét várjon hoz-e végre már? Hoz-e majd az új esztendőre munkát? A magyar ipar régen erre vár. Föllobban-e az alvó tűzhely lángja, Mely fényt, erőt és bizodalmat ád, Halljuk-e végre fölcsendülni újra A magyar munka áldott Hymnuszát? Szöllőssy Ferenc.