Ipartestületek Lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 IPAR'TESTÜLETEK LAPJA 1938 január 1. ban az illetékes téryezők figyelmét fel nem hívta volna, illetve a rögtön folyamatba helyezett közvetlen tárgyalások során ne igyekezett volna a kívánság vagy óhaj teljesítésére, a sérelem gyors és eredményes orvoslására. Az iktatókönyv lapjai és az évi jelentések tehetnének leghűbb tanúságot a Központ munkásságának sokoldalúságáról, gyorsaságáról és eredményességéről. Tudatában vagyunk annak, hogy a kézművesipari problémák generális megoldása a munkaalkalmak teremtése lenne. A jogosulatlan iparűzési, az adózási-, a társadalombiztosítási-, s számos egyéb sérelem jelentőségének nagy részét vesztené, ha megfelelő munkaalkalom állana a kézművesipar rendelkezésére. Új munkaalkalmak teremtése, a meglévő munkaalkalmak biztosítása és az elorzott munkaalkalmak visszaszerzése volt tehát a legfőbb szempont, amely a Központ törekvéseit irányította. Az újévi beköszöntő nem alkalmas arra, hogy részleteibe hatolva ismertessük ezirányú munkásságunk minden fázisát. Kiragadottan azonban ki óhajtok térni munkamenetünk egyes fontosabb állomásaira, mint aminek: az ínség- és házilagos munkák beszüntetése, illetve az ily munkáknak a Közszállítási Szabályzat szerinti vállalatba adása; az 1922:XII. tc. 47. §-a módosításának a további iparágakra való kiterjesztése ; a jogosulatlan iparűzés eredményes leküzdése, azzal, hogy a kontár munkája a helyszínen azonnal szüntettessék be, szerszámat koboztassanak el és a tudva kontárral dolgoztatók bűnrészesként vonassanak felelősségre; a hazai piacnak a kisipari export országos megszervezésével leendő tehermentesítése ; az építőipari tevékenységnek és tatarozásoknak adókedvezményekkel fokozása; a munkálatok megindulásához szükséges hitelalapok és keretek megteremtése; a hatósági üzemek leépítése, stb., stb.... mindmegannyi olyan feladat, amelyeknek egyenként való megoldása is megfelelő munkaalkalmat nyújtana a szomorú sorsban sínylődő magyar kézművesiparosságnak. A munkaalkalmak megteremtése mellett állandóan napirenden tartjuk és hangoztatjuk a társadalombiztosítás és balesetbiztosítás mai rendszerének megreformálását. A társadalombiztosítás mai rendszere a kézművesiparosságra rendkívül súlyos terheket ró. Panaszkodik az intézet orvosa, gyógyszerésze, tisztviselőjé, a munkaadó, de legfőként a biztosított munkavállaló. Az ayykori biztosítás a kézművesipari alkalmazottakra oly terhet jelent, amelynek gyümölcsét a kézművesipar alkalmazottjainak csak törpe hányada élvezi. Rámutattunk arra is, hogy az aránytalan teherviselés legfőbb okát az aránytalan képviseltetésben látjuk. A kézművesiparnak az intézet autonóm szerveiben nem jut számarányához és teherviselőképességéhez mért hely. Sokoldalú feladataink teljesítése mellett nem feledkeztünk meg arról sem, hogy a mindennapi munkában és küzdelemben kimerült és megrokkant szervezetnek pihenésre, üdülésre és gyógyulásra van szüksége. A megrokkant és elfáradt test felfrissülését és meggyógyulását célzó üdülő ma már a dolgozó ember részére nélkülözhetetlen. Valljuk meg egész nyíltan, a magyar társadalom majdnem minden osztálya rendelkezik gyógyhelyekkel és üdülőkkel, csak éppen a kézművesiparosság nem. Pedig, ha van ebben az országban társadalom, amely verejtékes és keserves munkája után megérdemli az ápolást és a pihenést, úgy a kézművesiparosság minden bizonnyal az. Rövid ötéves fennállásunk alatt felállítottuk a Hévízszentandrási Iparos Gyógytelepet, ahová a beutalt iparosok igen kedvezményes áron nyerhetnek teljes ellátást és fürdést, s ahová az intézmény karitatív jellegét is kidomborítva, a Központ évente mintegy 40 szegény iparost teljesen ingyen utal be. A további üdülőtelepek felállítása Hajdúszoboszlón és a Mátrában tervbevétetett. Elgondolásunk azóta öltött komolyabb formát, mióta a kézművesiparosság sorsa iránt különös megértést tanúsító iparügyi miniszter kilátásba helyezte a támogatást célzó rendelkezés kiadását. A kézművesipar megoldásra váró kérdéseinek sokasága és sürgőssége, a törvényes rendelkezések erején túl arra sarkalják a Központot, hogy előhírnöke legyen az iparosság összefogásának és egységének. El sem tudom képzelni, hogy a kézművesipar nagy kérdései, tisztán a törvény erejével, az egység figyelmen kívül hagyásával megoldhatók lennének. Az árrombolás, mint a káros verseny megnyilatkozása, a kartársai megbecsülés, az egymásrautaltság és tisztelet hiánya csak úgy küzdhető le eredményesen, ha a törvényes rendelkezések mellett iparostársaim összefogása és egymást megbecsülése kiveti az iparostársadalomból azokat a megtévedt egyéneket, akik irreális áraikkal társaiknak és a kézművesipar hírnevének helyrehozhatatlan károkat okoznak. Egyesülésben az erőt hirdeti a rég bevált közmondás, összefogás és egység! Ezt a két fogalmat kívánom az új esztendő küszöbén iparostársaim szívébe és lelkébe vésni. Ezzel a jelszóval köszöntöm az új esztendőben a magyar kézművesipari társadalmat! Adja a Mindenható, hogy az egység és az összetartás fegyverével mielőbb kivívhassuk a kézművesipar szebb jövőjét. Kézművesipari kiállítás Berlinben 1938 május 28-tól június 26-ig Megírtuk, hogy a német kézművesipari szervezetek 30 állam részvételével nemzetközi kiállítást rendeznek jövő év tavaszán Berlinben. A kiállításnak 6 osztálya lesz. Az első osztályban a résztvevő nemzetek a reprezentatív jellegű legkiválóbb kézművesipari termékeiket mutatják be, s az úgynevezett Ehrenthalleban egy-egy állam csak 1—2 négyzetméter területet kaphat erre a célra. A kultúrtörténeti részben az egyes nemzetek kézműiparának fejlődését szemléltető, kultúrtörténeti szempontból értékes kézművesipari emlékek kerülnek bemutatásra. A nemzetközi kézművesipari szemle keretében az egyes államok a különleges nemzeti jellegű kézműiparágakat mutatják be. Németország az üvegcsiszoló, lakatos, aranyműves ipart, Japán az ősi kovácsiparát, Belgium a csipkekészítést, az ázsiai államok pedig a szőnyegszövést fogják hír szerint bemutatni. Külön pavillonja lesz a kézművesipari sajtónak.