Ipartestületek Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

family IX. évfolyam. Budapest, 1940 január h­ó (1. --VH. szám. P­é­ld­ány 'r^T'Tochn°l6giai .ig.JóSof­ort 5. AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNOK ÉS AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenkint egyszer. EGYES SZÁM ÁRA : 40 FILLÉR. Előfizetési díj: Egész évre 20 P. Ipartestü­leteknek és kézműves­­iparosoknak : Egész évre 10 pengő. LAPVEZÉR : P­A­P­P JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZEGHALMI LÁSZLÓ Fostatak.-pénztári csekkszámla: 12­60 f Hirdetések díja mm soronkint 15 fit) Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Bpest, VII. Erzsébet­ krt. 9/11. III. e. 7. Tel.: d. u. 5—6 óra között: 1-358-05 Ipari nyersanyagellátás a kézművesiparban írta: Dr. KOVALÓCZY REZSŐ, az Ipartestületek Országos Központjának főtitkára Az európai gazdasági háború egy­re fokozódó élessége, a nemzetközi helyzetnek előre nem látható ala­kulása, a tőlünk független, viszont azonban egész gazdasági életünket jelentékeny mértékben befolyásoló világpiaci és világkereskedelmi vi­szonyok alkalmazkodó, rugalmas és központilag irányított gazdaságpoli­tikát tettek szükségessé. Semlegessé­günk dacára is függő helyzetbe ju­tottunk a gazdasági háborútól, mint részben még sokkal fokozottabb mértékben a többi semleges országok is, amelyek szintén nem vonhatják ki magukat a háború gazdasági ki­hatásai alól. Ily körülmények között a gazda­sági önvédelem harcát kell megvív­nunk magával a háborúval, az euró­pai gazdasági hadviseléssel szemben. Létérdekünk, hogy országunkban biztosítsuk a mezőgazdasági és ipari termelés folytonosságát, hogy meg­védjék a fogyasztók érdekeit, hogy fenntartsuk a termelés és fogyasztás összhangját, kielégíthessük a hon­védelem gazdasági igényeit, hogy munkát, kenyeret adjunk minden magyar munkáskéznek és hogy megértő szociális politikával meg­őrizzük a társadalmi békét és ren­det. Termelésünknek nélkülözhetetlen szükségletei külföldi nyersanyagok­ban, mezőgazdaságunknak és ipa­runknak ráutaltsága az exportra, nem teszik lehetővé, hogy az önellá­tás, a gazdasági autarkia politikáját, kövesssük. Sőt kivitelünket még jobban kell fokoznunk, hogy kül­földi nyersanyagokban szükségle­teinket a magas és egyre emelkedő világpiaci árakon is fedezhesssük. Mégis, amennyire csak lehetséges,­­ úgy a termelésnek, mint a fogyasz-­ tásnak legelsősorban magyar nyers­anyagokat és az ezekből készült áru­kat kell gyártania, illetve fogyaszta­nia. E paracsoló szükségességet iga­zolják külkereskedelmi statiszti­kánknak legújabb adatai is, így pl. 1939 októberében behoza­talunk, Németországot és Törökor­szágot kivéve, erősen összezsugoro­dott úgy a hadviselő, mint a semle­ges országokból és az árunemeket vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy importunk textilipari, vegyészeti, kaucsukipari, bőripari, ásványolaj­­ipari, olaj, papíripari cikkekben rendkívüli arányokban lecsökkent. E nagyarányú csökkenés is mutatja, hogy mennyire indokolt és nélkü­lözhetetlen volt, hogy a kormány a szeptember hó elejétől kezdve soro­zatosan kibocsátott rendb­­lekkel ke­zébe vegye az ipari anyagok beho­zatalának, termelésének, forgalmá­nak fogyasztását és az átalakulás szigorú ellenőrzését és irányítását. Rendkívüli állapotok rendkívüli eszközöket, rendelkezéseket igényel­nek. Az iparügyi miniszter által fel­állított ipari anyagellátási szakbi­zottságok már ez év első napjaiban megkezdik munkájukat a gazdasági élet vezető szakembereinek bevoná­sával. E bizottságokban a kézmű­­vesipar is képviseletet nyer s amint az iparügyi miniszter az IPOK köz­gyűlésén hangsúlyozta, „a helyes megoldás nem is képzelhető el más­képen, mint magának a kézműves­­iparosságnak és érdekképviseleteinek teljes segítségével“. A szakbizottsá­gok hivatása, hogy biztosítsák a készletek arányos, igazságos szétosz­tását és a külföldi nyersanyagokban a szükséges utánpótlást. Ehhez két­ségtelenül egész behozatali, kiviteli és devizapolitikánk összhangzó irá­nyítása szükséges és ezért a szakbi­zottságoknak a külkereskedelmi hi­vatallal és a Nemzeti Bankkal való együ­t­tműködését kormányrendelet biztosította. Rendkívül jelentős és felelősség­­teljes feladat hárul a kézművesipar­nak a szakbizottságokba kinevezett képviselőire, hogy tudásukkal, ta­pasztalataikkal megvédjék a kézmű­vesipari termelés jogos érdekeit. Sokkal nehezebb a helyzet a kézmű­vesipar nyersanyagszükségletének megítélésénél, mint a gyáriparban, ahol részletes statisztika áll rendel­kezésre, amelynek kimutatása sze­rint gyáriparunk nyersanyag- és üzemanyagköltsége meghaladja a másfélmilliárd pengőt. Kisipari üzemi statisztikánk (1930. évi felvé­tel 160 ezer kisipari üzemről) csak a termelési értéket számította ki évi

Next