Ipartestületek Lapja, 1941 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-04 / 1. szám

X. évfolyam Budapest, 1941 január hó 4. U7Í 73 . 1. szám. 1 у iri az ipbrtestOletek országos közpoaijáaar és az ipartesiüleiek országos SZÖVETSÉGÉNEK hivatalos közlohye Megjelenik hetenkint egyszer. EGYES SZÁM ÁRA : 40 FILLER. Előfizetési díj: Egész évre 20 P. Ipartesttlleteknek és kézműves­iparosoknak: Egész évre 10 pengő. LAPVEZER: PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. SZEGHALMI LÁSZLÓ Hirdetések díja mm soronkint 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Bpest, VII. Erzsébet-krt. 9Д1. П1. e. 7. Tel.: d. u. 5—6 óra között: 422-730. Postaiak.-pénztári csekkszámla: 12360. Tiz év... Tíz évvel ezelőtt, 1932 január 2-án, került ki sajtó alól iaz „Ipartestületek Lapja“ első példánya. A kézművesiparosság vezetői kellemes meglepetéssel vették tudomásul, hogy az Iparles lül etek Országos Szövet­sége hetenként megjelenő szaklapot indított, amihez az első cikket Kenéz Béla kereskedelmi miniszter írta. Most egy évtizede annak, hogy Papp József, az IPOSz akkori elnöke és boldogult emlékezetű dr. Lippai István, az IPOSz tb. igazgatója nemesi elhatározással és fáradtságot nem kímélő irtunkéval megalapozták ezt az újságot, mély azóta is lelkes szószólója a kézművesiparosság jqgos törekvéseinek. Az „Ipartestületek Lapja“ megindulásától eddig eltelt idő megpróbál tatásokkal teli nehéz korszaka a magyar kézművesiparosságnak. Olyan súlyos történelmi időket éltünk át azóta, amelyek szorosan egybe­forrottak nemzetünk történetimével. De a tív év tapasztalatai bennünket is megtanítottak arra, hogy a kéz­művesrend jó- vagy balsorsa nem választható el az egyetemes nemzeti társadalom sorsától. Régi igazság, hogy a kézművesiparosság sorskérdései't nem szabad egymagukban és elvonatan minden más kérdéstől szemlélni. Helyes és tárgyilagos bírálatuk csakis a magyar gazdasági élet egyetemes cél­kitűzéseivel összhangban érzéklelhető. Az egyetemes magyar gazdasági érdekek szolgálatában állott és áll ma is e lapnak minden betűje. És ha volt kivétel, amikor egynémely iparospanaszt erősebben kihangsúlyoztunk lapunk hasábjain, tettük ezt azért, mert úgy találtuk, hogy az egyenlő 'elbánás elve nem érvényesül eléggé, a kézművesiparosság jogos és méltányos igényei más termelési tényezők érdekével szemben háttérbe szorulnak. Az elismerés hangján emlékeztünk meg minden olyan cselekvésről, ami a kézművesiparosság érdekeit szolgálta. Bíráltunk és ostoroztunk minden olyan elhatározást, amit nem az egyetemes kézművesipari érdek irányított. Soha nem ragadott el bennünket a szenzációhajhászás hevülete. Mindig a tárgyilagosság ési a többi termelési osztály jogos érdekeinek tiszteletbentartása vezette a toliunkat anélkül, hogy egy helyben topogtunk volna. Helyt adtunk lapunkban a kézművesiparosság érdekeit szolgáló legellentétesebb felfogást visszatükröző fejtegetéseknek. Legfőbb feladatunk azonban a mindannyiunkat éltető munkalehetőségek megteremtését és fókozását tartottuk. Nem mulasztottunk el egy alkalmat sem, hogy az építőiparnak — mint kulcsiparnak — miniéi több munkát kérjünk. Annál inkább hangot adtunk (ezeknek a kívánságoknak, mert jól tudjuk, hogy a kézművesipar munkával való ellátása elsősorban az építőipar foga 1 kоztatоttságától függ. Ünnepi számainkban ipari közéletünk le.gkiválóbbjai szólaltak meg. Hogy megtisztelteik bennünket cikkeikkel, ebben annak a céltudatos munkának értékelését kell látnunk, amit a lapalapítók nyomdokán a kézművesiparosság érdekében mindig a legnagyobb önzetlenséggel és lelkesedéssel kifejtettünk. Visszatekintve az elmúlt tíz esztendő kisipari mozgalmaira, meg kell állapítanunk, hagy jórészt ezek a megmozdulások és a helyesen irányított kézművesipari szaksajtó cikkei nyomán alakult ki végre hazánkban is a ma már minden vonalon értékelt és. nem egyszer a kormányzati elhatározásokat is javunkra formáló kézművesipari közvélemény. Napilapokban, parlamentben és egyéb mértékadó helyeken soha annyit nem foglalkoztak az iparosság ügyeivel, mint azi elmúlt tíz esztendő alatt. A segíteni akarás és a kormányzati, támogatás annyi jóindulattal nem jelentkezett még, mint az elmúlt évek alatt. Ezt tudva és tapasztalva, csupán az a kívánságunk, hogy végre a kézművesiparosság százezrei is egy­másra találjanak! összetartás váltsa fel az elvétve itt-ott még mutatkozó torzsalkodást. Ne feledjék, hogy a vezetők támogatása, egymás, megbecsülése és a mindenelkfelelt diadalmaskodó iparos összefogás azok azi erők, amelyek elsősorban biztosíthatják a kézművesiparosság előrehaladását. Dr. Szeghalmi László.

Next

/
Thumbnails
Contents