Iparvédelem, 1905 (1. évfolyam, 2-3. szám)

1905-10-01 / 2. szám

IPARVEDELEM 1905. 2. sz. Az iparpártolás eszméjének terjedése. Mióta ismét kibontottuk a Kossuth Lajos és dicső kortársai által magasan lobogtatott zászlót, a melyre a honi ipar pártolása volt jelszó gya­nánt fölírva s különösen mióta először szárnyaira bocsátottuk egyesületünk hivatalos közlönyét, a magyar társadalomban örvendetes változást ta­pasztalhatunk. Ebben a hazafiságtól duzzadó országban föl­ébredt a közgazdasági hazafiság. Ma még csak csirájában létezik, de a mag oly jól volt elvetve, hogy kifejlődése további buzgó munkálkodás mel­lett biztosra vehető. A nagyközönség kezdi már belátni azt, hogy hazánk fölvirágoztatása érdeké­ben nem elég többé annak egyedül politikai füg­getlenségéért lelkesedni és küzdeni, hanem gazda­sági téren is ki kell vívnunk függetlenségünket, önállóságunkat. A mennyire jelszóvá vált az önálló vámterület fogálma, ugyanoly mértékben kezd meggyökere­sedni a néplélekben az a tudat, hogy az önálló gaz­dasági berendezkedés is csak úgy hathat áldást- hozólag hazánkra, ha annak minden polgára maga is beáll a honi iparkodás támogatóinak sorába. Lassan bár, de annál biztosabban épül már a honi iparpártolás temploma, a melyhez a köve­ket hordani ép oly hazaíias erény, mint a hazáért vérünket ontani. A mozgalom lángja belekapott már a nagyközönség összes rétegeibe és az ipar­pártolás eszméje megszűnt fantómnak lenni. Ma már gyakorlati eredményeket mutathatunk ki az iparpártolás rögös mezején, ma már nem kiáltó szó a pusztába a honi ipar támogatására irá­nyuló kérelmünk és ma már föltartózhalatlanul küzdenek az iparpártolás lelkes apostolai a magyar nemzet összességének meghódításáért, a minek elöbb-utóbb be kell következnie. Ez a szép remény lelkesíti azt az önzetlen, hazafias gárdát, a melyik a «Magyar Védőegye- sület» zászlaja körül csoportosult,.ez a szép re­mény ad neki kitartást és önL.. it ahhoz a nagy és fárasztó munkához, a mely még előtte áll és a melyet becsülettel befejezni erkölcsi kö­telességének tartja. A nyarat, a mit a népek milliói az egész évi fáradalmak kiheverésére és új erő gyűjtésére használják föl, a «Magyar Védöegyesület» fárad-, hatatlan vezetősége szorgos munkálkodással töl­tötte el. Érezte a vezetőség minden egyes tagja, hogy a szervezkedés immár hosszú időt vett igénybe és hogy a nagyközönség már működés­ben szeretné látni az egyesületet. Ez a tudat ser­kentette vezetőségünket arra, hogy míg mások üdülnek, addig ö előkészítse az őszi tevékenysé­get és megtegye mindazt, a mit a perzselő nyári nap heve megenged. A tavaszszal lefolyt második évi közgyűlés után nyomban megindította vezetőségünk hivatalos sajtóorgánumát, a mely ezer és ezer példányban vitte szét az iparpártolás eszméjét szerte e hazába és a mely széles néprétegek figyelmét irányította egyesületünkre. Büszkeséggel állíthatjuk, hogy az első lapszám gyakorlatias tartalmát és hazíias szellemét az egész országban méltányolták. Bizonyság erre az összes székesfővárosi napilap, a vidéki sajtó és a szakirodalom dicsérő nyilatkozata, valamint a szakkörök és a magánosok elismerő levelei. A lap megjelenése létrehozta a legtermészetesebb kapcsolatot egyesületünk és a nagyközönség közt, a mennyiben lapunk egyes közleményeit számos vidéki lap átvette, a lapunkban megpendített esz­méket a vidéki lapok saját egyéni fölfogásuk sze­rint kommentálták és végül lapunk megjelenésén fölbuzdulva, számos iparpártolásra vonatkozó közlemény érkezett szerkesztőségünkbe, nem is szólva arról a sok kérdezősködésről, a melyek , honi beszerzési források ajánlása iránt az egye- i siiletbe érkeztek. Ez a szívélyes fogadtatás csr ^ bátorításul szolgál arra, hogy a magunk < J tűzött útirányban nyílegyenesen haladjunk előre.' Az egyesület működési programmját á tavasz­szal küldte meg véleményezés végett a hazai kereskedelmi és iparkamaráknak. A nyár folya­mán három kamara küldte be véleményét s öröm­mel közölhetjük, hogy mind a három a legtelje­sebb megelégedését fejezte ki a kidolgozott munka­terv és a mozgalmunkat szolgáló eszközök meg­választása fölött. E három kamará: a debreczeni, a pozsonyi és a kolozsvári. Mindhárom kamara hathatós erkölcsi támogatását helyezte kilátásba. Ide iktatjuk a kolozsvári kamara átiratát, a mely ekként hangzik: «A megküldött 1905. évi ügyrendet és különö­sen annak 10., 11., 13., és 14. §§-aihan foglalt intézkedéseket áttanídmányozva, kijelentjük, hogy azokhoz részünkről nincs szavunk. A magyJ, iparczikkek védelmét és forgalmazásának támo­Alkossiik mc(j há/unk küszöltcn az önálk't v.ámterülelet!

Next

/
Thumbnails
Contents