Iparvédelem, 1915 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1915-03-01 / 1. szám
XI. évfolyam, 1915. március 1. 1. szám. IPARVÉDELEM A „MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA Add meg nekünk ma... a mi mindennapi kenyerünket! Kenyérért esdünk, széltében az országban, azért a kenyérért, amelyet hős népének a magyar föld a nyáron nyújtani fog. Mára van még bőven, mert ha a föld el nem nyelte, avagy titkon őrzött vermekbe el nem rejtették gonosz kezek, kell lenni annyi kenyérrevalónak, hogy az aratást minden baj nélkül bevárhatjuk. Hiszen össze-vissza 20 millió lelket számlál Magyarország és termett az elmúlt nyáron a legminimálisabb kerekszámban kifejezve annyi búzánk, hogy egy lélekre több mint másfél métermázsa jutott. Búzán kívül ugyanilyen számítással a tengeri termésből minden lélekre 2 métermázsa, rozsból, árpából is 1 — 1 métermázsa jutott fejenkint. Az a kenyérmag mennyiség, amiből hadicipót, kenyeret készíthetünk, fejenkint 4 — 5 méter mázsára becsülhető, leszámítva a vető-magot és így túlon-túl fedezhette a termés a szükségletet. Mégis kevés a liszt készlet, nincsen dolga sok malomnak. Ennek is megvan a magyarázata. A háború első hónapjában még a legszegényebb ember is sietett készleteket felhalmozni, mivel a közhangulat nem a háborútól félt, hanem az esetleg bekövetkező éhinségtől. Az éléskamrák, faluhelyen a padlások megteltek liszttel, babbal és egyéb földi termékekkel, melyekhez addig nem nyúl senki, amíg van még annyi ereje naponkint vásárolni drága pénzen lisztet, egyebet. .. házról házra járó rekvirálás sok tartalék fölöslegre bukkannék, nincsen is mit aggódnunk a jelenért, de a jövő termésért ugyancsak aggódhatunk és imádkozhatunk az Űrhöz : adja meg a mindennapi kenyerünket a jövő esztendőben. Bejártam az országot és noha sok helyen megnyugtató kép enyhítette aggodalmamat, de az őszi vetés által elfoglalt területeket mégis sokszorta felülmúlja a tavaszi szántás-vetésre váró ugar, parlagon heverő szántó, mező egyaránt. Ki fogja ezeket a földeket megmívelni és elkészülnek-e ezek a vetések még idejekorán. Ez a kérdés aggaszthatja most mindazokat, akik a nemzetnek, a népnek sorsával törődnek és nem a kávéházak asztalán követelik a bécs reggelihez a győzelmi híreket, napi 1 millió orás fogollyal. Ki fog szántani és vetni és mifél erőt, eszközt kell felhasználni, hogy jókor, tehát nem Péter-Pál napjára be legyen vetve, ültetve minden talpalatnyi föld? Pedig fel kell túrni, termékennyé kell tenn még az erdők tisztásait, a fák és bokrok között máskor füves, virágokkal teli legkisebb rögöt is, de még az utak mentén levő tenyérnyi sávokat is legalább krumplival kell beültetnünk. Ha elmulasztjuk az időt és fukarkodunk a magunk erejével, beáll a pusztító éhínség és még a itthonmaradtak nagy része is éhen vész el. Már a háború legelején a módosabb gazda sietett szántani és az anyaföldbe rejteni a jövő termést, az őszit. De a szegény gazda, akinek se lova, se tehene nincsen már, akinek épkézláb emberfia meg mind oda van a háborúban. Ezeknek földjei ugyan hiába várják a szántóvető kezeket, ott kaszálnak azok rendeket az ellenség soraiban. A szomszéd gazda akár kárörömből, akár vetőmag-, igás-erő hiányában, avagy jogosulatlanság miatt bizony meg nem műveli, vagy meg nem művelheti a parlagon heverő földet. Pedig sietnünk kell ! Még két hét és eldől a sorsunk, megesett a döntő csata, hogy megélünk-e a jövő nyáron túl, avagy éhen veszünk-e? A kormány húzzon vaskertyűt a kezére és úgy markolja meg ezt a kérdést. Elsősorban börtönbüntetés terhe mellett parancsolja meg a községek fejeinek, hogy a határukhoz tartozó mindennemű megmívelhető földterületjárűs fürdőkben is és a megmívelés céljára titaomas erőről három napon belül jelentést tartoznak tenni a minisztérium illetékes osztályának. , PALACKKUPAKOKAT Dr/WÁCNER és"TORSAI Budapest, IX., Tinódy utca 3. szám. — Különlegesség: Legdíszesebb kiállitás a palackkupakok finom italok számára. Tessék 160. számú árjegyzékünket kérni A hazáért semmi áldozat sem sok!