Jó Egészség, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

X évfolyam Budapest, 1911 január hó 1-én. 1. szám. NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP'Ív$S \ wn SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V, HOLD-UTGZA 9. TELEFON: 90- 64. SZERKESZTŐ: DR NAGY ALBERT EGY ELŐFIZETÉSI AR I ÉVRE.....................3 KORONA. A csecsemőkori emésztési zavarok meg­előzéséről. Irta: l)r. Torday Ferencz egyetemi m. tanár, a budapesti állami gyermekmenhely főorvosa. A betegség sorscsapás, ha a véletlen zúdította reánk, ha sem mulasztásnak, sem egészséget veszélyez­tető ténykedéseinknek nincs szerepe a kórokozó tényezők között. A mi bűneink, a mi mulasztásaink, helytelen cselekedeteink, viselkedésünk következménye olyankor, mikor ezeknek részük van a baj bekövetkeztében. A sors csapásait megadással kell elviselni. Az önhiba lelkiismeret- furdalásai elöl megelőzés, a szakszerű tanácsok követése utján lehet és kell védekezni. Kétségtelen, hogy igen sokszor nem lehet túllépni a jó szándék határait, nem lehet minden egészséget veszélyeztethető lehetőség ellen védekezni. A felnőttek, a kenyeretkeresők életviszonyait nehezebb az egészség megóvás, megtartás óvórend­szabályaihoz alkalmazkodtatni a legszükségesebbek tanítás és élettapasztalatok árán minden műveltebb embernek szokásaivá válnak; a gyermekeket, kivált a kis gyermek-, a csecsemővilágot már sikeresebben oltal­mazhatjuk. Egyszerűbbek, könnyebben követhetők, meg- szoktatásuk nehézségbe nem ütközik - - csak követ­kezetességet, némi erős akaratot tételez fel és akkor úgyszólván biztosíthatjuk az egészségesen született csecsemők zavartalan fejlődését, ellenkező esetben pedig az esetek oroszlánrészében a csecsemők szülei, hozzátartozói okozzák, főkép a czélszerütlen és rendszertelen táplálás, helytelen ápolás, gondozás utján a csecsemők életét, egészségét, fejlődését veszélyeztető zavarok javarészét. Ezen általánosságban is helytálló kijelentés, kétségbe- vonhatlan bizonyossággal beigazolódik a csecsemőkori emésztési zavarok terén. A jövő nemzedék sorait annyira megritkitó óriási csecsemőhalandóságunkat a csecsemők országszerte divó rendszertelen táplálása okozza, mert czélszerü, rendszeres táplálás és gondozás mellett még a legkedvezőtlenebb életviszonyok között született, öröklött különböző terheltségük miatt kisebb életképességü cse­csemők javarésze is megmenthető, megtartható az élet­nek, a mit az államilag, hatóságilag gondozott csecsemők jó egészségügyi viszonyai is igazolnak. Majdnem azt merném mondani, hogy a csecsemőkori emésztési zava­rokat ki lehet kerülni, de mindenesetre a legritkább eshetőségekre lehet korlátozni a szakorvosok tapasz­talataiból felépült diaetetikus tanácsok és utasítások lelkiismeretes követésével. Ezen tanácsok részletes meg­beszélése nem illeszthető be ezen folyóirat szűk keretébe és épp ezért csak a főbb irányelveket akarom e helyütt előtérbe állítani. * * * A csecsemőnek annyi és olyan táplálékra van szüksége, melynek megemésztése a legkisebb feladatot ró szervezetére, legjobban kihasználható erélyforrást szolgáltat a szervezet élettani munkáinak ellátásához és e mellett a legalkalmasabb viszonyokat teremti a csecsemőszervezet normális növekedéséhez. A táplálékok összetételének, a táplálék nyújtása módjának és idő­közeinek és a legmegfelelőbb legkisebb mennyiségnek megállapítására irányuló vizsgálatok és megfigyelések., azon majdnem egyértelmű megállapodást eredményezték, hogy legmegfelelőbb a női tej. A csecsemő újszülött korában 3 óránként, néhány hetes korától 4 órai idő­közökben kapjon váltakozó emlőkből addig, mig szopik, inig éhségét kielégítette és jóllakottén abbahagyja a szopást és álomba szenderül; akkor (10—20 pereznyi szoptatás után) az emlő a szájából kiveendő. Egészséges, rendes fejlettségű csecsemők maguk szabályozzák táplálék­szükségletüket ; normálisan fejlett anya emlője majdnem automatikusan alkalmazkodik emlőjén szopó csecsemője tejszükségletéhez. Minden anya, kinek emlőiben tejmirigyek vannak, szoptathatja gyermekét (csak a heveny tüdő vészesek és rossz állapotban levő szívbajosok nem). A szülés után tejterme­lődés sokszor T 2-szer 24 óráig késik, addig az újszülött sacharinozott, vagy kissé ezukrozott világos teával következ­mények nélkül várhat. Az első 3 hónapban minden szoptató anyának tejtermelése elégséges a csecsemőszervezet minimális tápszükségletének fedezéséhez; pótlása mester­séges táplálékkal ezen időn belül semmiképp sem aján­latos. Jól fejlődő csecsemők csak az emlőn szopjanak a 8—9-ik hónapig (akkorára a 4 órai szoptatást már az 5 óránkénti váltotta fel, azaz a naponta 4-szeri szoptatás), ekkor lassanként egy-egy szoptatás 2/s tejjel, vagy lefö­lözött tejjel helyéttesithető. 9—10 hónapnál toyább a csecsemők ne szopjanak, legfeljebb néhány héttel odáz­ható el az elválasztás a legmelegebb időszakról a hűvösebbre. Szoptató dajkának csak teljesen egészséges, jól fejlett csecsemőjü asszony alkalmas. A szoptatandó idegen csecsemő és saját csecsemője között több hónapos különbség is lehet; minthogy azonban a dajka ilyenkor

Next

/
Thumbnails
Contents