Jó Egészség, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
2. oldal. Hogy mi az ilyen felvilágosítások czélja, vagy a „Jó Egészség“ czélja, arra röviden az a felelet: felkelteni azt a belátást, hogy a jó egészség olyan isten ajándéka, amely elrepül, ha nem ápolják, ha nem védelmezik. Hogy az egészség a legkamatozóbb töke, hogy az egészség fentartására és védelmére fordított figyelem, fáradság és áldozat a leggyümölcsözőbb befektetés, így volt ez mindég, ma ezerszeresen igy van. Az élet küzdelmei megsokasodtak, megnehezedtek. Minden falat után évről-évre több kéz nyúl és minden falat évről-évre drágább. Az jut kenyérhez, akinek erősebb a marka és jobban tud dolgozni érte. Nincs többé magától terülő asztal, nincs tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol munka nélkül terem és hull a megélhetés minden szükséglete. Mindenért dolgozni, küzdeni, verítékezni kell. És csak az tud, aki egészséges. Egészséges testben és lélekben. Ezt tanítja, ezt hirdeti a „Jó Egészség“. És tanítja azt, mikép lehet csekély áldozatokkal is az egészség tőkéjét ápolni, ellenségeit távoltartani, vagy ha rájuk ütöttek, diadalmasan lerázni. Ez a czélja a „Jó Egészséginek. És az eredménye ? Erre a legnehezebb válaszolni. Szeretném, ha azt kellene konstatálnom, hogy mióta a „Jó Egészség“ megjelenik, annyi az előfizetője, ahány magyar család van, hogy azóta minden község és minden hatóság a közegészség védelmére költi ereje javát, nem tekinti holt befektetésnek a csatornázást, kutak és vízvezetékek építését, orvos fizetését, stb. stb. stb. Ilyenféle tényekben keresném a választ arra a kérdésre, hogy mi hát a „Jó Egészség“ tíz évének az eredménye. Ezeket a tényeket azonban nem találom. Csak azt találom, hogy mind többen érdeklődnek az egészség kérdései iránt és csóválják a fejüket, hogy mi minden nem történik, aminek történni kellene. Ez a fejcsóválás az eddigi igazi eredmény. Kevés, de dicséretes. Az egészség gondolatának vetése ez, amelyet a „Jó Egészség“ szórt teli marokkal, és már kelni kezd. Ha tovább ápolja ezt a vetést, lesz termése is. Könnyű annak vetnie, aki termését tarolhatja. A „Jó Egészség“ az ő küzdelméhez erőt csak bizalomból merít, hogy lesz majd termése is. Azért igen nagy, dicsérettel meg sem hálálható ennek a kis lapnak az érdeme, mert vet aratás nélkül is, a jövő reményében. Adja Isten, hogy legyen aratása. Dr. Hajós Lajos, egyetemi m. tanár, idegorvos. Közegészségügy és kultúra. Irta: Dr. Thirring Gusztáv, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója. Oly országban élünk, mely ismeretes népének nagy szaporaságáról, de épp úgy arról a jelentékeny halandóságról is, mely népét és kivált csecsemőit pusztítja; oly nagy városnak vagyunk lakói, mely régente a legnagyobb halandóságu városok közé tartozott, de mely ma e tekintetben is közel jár már a Nyugat művelt nagy városaihoz s azokhoz évről-évre mindjobban közeledik. Ez a két tény azt igazolja, hogy a halandóság oly népesedési tényező, melynek mértékét bizonyos fokig befolyásolhatjuk, melyet alkalmas intézkedések által bizonyos határok közé szoríthatunk. Nemcsak fővárosunk, az egész művelt világ példája tanúsága annak, hogy az emberiségnek módjában áll a halál pusztításainak gátat vetni, módjában áll nevezetesen a halál túlkorai beállása ellen küzdeni és bizonyos esetekben (járványok alkalmával) a tömeges halálozásoknak útját állani. És bárhol észleljük ezt, mindenütt a műveltség haladásának befolyását ismerjük fel, mindenütt azt látjuk, hogy csakis a kultúra segélyével lehet a halandóság nagy fokát csökkenteni. Kultúrával, mely a népnek nagy tömegeit képessé teszi arra, hogy az ember egészségét veszélyeztető káros tényezőket felismerve, azok ellen tisztasággal, józan és mérsékletes életmóddal védekezzék és ezzel életét meghosszabbítsa. De a kultúrán kívül bizonyos vagyoni jólét is szükséges, hogy a nép az egészség fenntartására alkalmas életmódot tényleg követhesse is, hogy egészséges lakással és megfelelő táplálkozással megszerezze magának azon előfeltételeket, melyek az egészség fenntartására nélkülözhetetlenek. A statisztika számtalan példával igazolja, hogy a halandóság annál kisebb, minél műveltebb a népesség, minél kedvezőbb vagyoni viszonyok között él a lakosság. Tudjuk a statisztikai megfigyelésekből, hogy a sűrűn lakott apró lakások a ragályos bajok fészkei, tudjuk, hogy a vagyontalan néprétegek halandósága sokkal magasabb a kedvezőbb jóléti viszonyok között élőknél; igazolva van, hogy tüdővész a nyomor betegsége és a gyermekhalandóság annál nagyobb, minél kedvezőtlenebb a vagyoni állapot. Sőt meggyőző példáink vannak arra, hogy a halandóság az analfabetizmussal majdnem teljesen párhuzamosan halad. Mindezek oly tényezők, melyek meggyőzően hirdetik azt, hogy az államnak, a közigazgatásnak és a társadalomnak módjában van a népesség halandóságának csökkentésére hatni, gondos közegészségügyi igazgatás, okos közgazdasági politika és humánus szocziális intézkedések által, melyek a népnek anyagi helyzetén segítenek és műveltségi állapotát javítják. De az államnak, a közigazgatásnak és a társadalomnak nemcsak módjában áll ez, szent kötelessége is, hogy megfelelő eszközökkel erre törekedjék és ha nálunk e tekintetben a múltban sok mulasztást követtek el, ez csak annál inkább sarkalhat arra, hogy a jövőben ebbeli kötelezettségeinknek minél jobban feleljünk meg. Nemzetünk boldogulása jelentékeny mértékben attól függ, tudjuk-e és akarjuk-e mindazokat az intézkedéseket JÓ EGÉSZSÉG 1. szám.