Kádár, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-31 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Interurban-Telef 58-53. A mesterek­ szervezéséről. Márkus Miksa, a »M. H.« érdemes főszerkesz­tője, a minap a fővárosi törvényhatósági bizottság egyik ülésén felszólalásában elítélte, hogy az iparo­sok Magyar­országon nincsenek szervezve. Bizony ez nagy hiba. Nagyobb baj ez, mint azt maga a fölszó­laló is gondolja. Ha akár csak a kádáripart nézzük, minden mester külön-külön botorkál a maga útján. A kollégáját, ha azt látja, hogy néhány hordót el tud adni, irigyli s azt hiszi, hogy neki okvetlenül le kell rontania mindjárt az árakat. Ha semmi haszna sincsen m­ellette, az mindegy, csak meglegyen az a kétes öröme, hogy a másik nem csinálhat semmit. A nyáron Münchenben jártam, ott szervezve vannak a mesterek és kötve sem kaphatók arra, hogy a kollégájuk rendes vevőjének szállítsanak, vagy akárcsak ajánlatot tegyenek. Nálunk, ha nem is hi­vatja, magától odaszalad és nyomja az árakat. Aki nem hiszi, annak példával szolgálok. A kőbányai nagy sertésvágók télben évente átlag 250,000 sertést vágnak. A zsírhordók ára a múlt évben még 9 kor. volt darabonként. Ez olyan ár, hogy a magas fa- és faabroncsárak mellett éppen csak éhenhalni nem le­het mellette. Most a faabroncs ára még fel is szö­kött 3 kor. 60 fillérről 6 koronára mázsánként és a kőbányai kádárok a zsírhordó árát mégis már 8 ko­ronára nyomták le. A hordót úgy hívják, hogy 372 akós, de a valóságban 4 akós. Csoda-e, ha az ilyen iparos csak keservesen tud tengődni ? Vergődik mint a hal a hálóban, melybe oktalan fejjel maga szaladt bele. Ez mind csak azért van, mert a kis­iparosság nincsen szervezve. A magyar kádárok egy tekintélyes részéből hiányzik a mindent átérző intelligenczia s oktalan indolencziájukban inkább hallgatnak a rossz súgókra, nagyobb bizalommal vannak a rövidlátásukat és szo­rultságukat kihasználó izgató kalandorokhoz, mint saját szaktársaikhoz, így csak természetes, ha minden oldalról ők húzzák a rövidebbet. Reméljük és óhajtjuk, hogy ez a helyzet meg­javuljon, de lehetőleg mielőtt még késő lesz. Budapest, VII., Gizella­ út 35. sz. Az előfizetési díjak és levelek ide küldendők. 1. szám. KADAR KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP Kiadja : GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL ■ Megjelenik havonként.­­Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Félévre . . 4 kor. III. évfolyam. Budapest,­1908./ 4 • o­n : Az antialkoh­­olizmus A szobatudósok és zöldifjonczok korát éljük. A szabad levegőtől hermetikusan elzárt gondolkozó és a neuraszténikus ifjoncz ma hangadók. Utó­piákkal és fantazmagóriákkal maszlagolják a népet. Megreformálnák a világot a maguk beteges agyszüle­ményének képére. És a nép, az istenadta, mely úgy szomjazza az újat, a szépet, a nemeset, beveszi a maszlagot és a puffogó frázisért hangos tapssal fizet. A nagy népboldogítóknak pedig éppen az kell, mert mint Goethe mondja: Ein jeder möchte obenan sein, Wie das im Leben schon so geht; Ein Jeder sollte freilich grob sein, Aber nur in dem, was er versteht. A népboldogitás egyik nem is legutolsója, az antialkoholizmus, annyira nem magyar találmány, hogy nincs is magyar kifejezés rá. Bölcsességtől, csöpögő alapgondolata az, hogy az alkohol méreg, tehát minden, ami alkoholt tartalmaz, szintén méreg. Minthogy a legújabb kutatások szerint, az emberi szervezetben is van jókora adag alkohol, tehát az

Next