Kádár, 1909 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-31 / 1. szám

IV. évfolyam.­­ Budapest, 1909. január 31. 1. szám.­ ­| Budapest, VII., Gizella­ út 35. sz.­­ Az előfizetési dijak és levelek ide küldendők. KÁDÁR V . ...... .. .­­ . KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP Kiadja : GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL Megjelenik havonként. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Félévre . . 4 kor. Interurban-T­elefon: 58-53. Szerkesztőség és kiadóhivatal : ■ yp^>y:.r,,• '.'Л- . . ; - «._• : Előfizetési felhívás. Mai számunkkal lapunk 4-ik évfolya­mába lép. Lapunk mint a magyar kádárság egyet­len szakorgánuma, nemcsak a kádárság er­kölcsi és anyagi érdekeinek hivatott szószó­lója, hanem szakszerű és vonzó tartalmával, szakembernek nélkülözhetetlen szaklappá küz­dötte föl magát Minden nagyhangú öndicsé­ret helyett utalunk arra a czéltudatos, komoly munkára, melyet immár teljes­­ évfolyamunk tanúsít. Az első pillanattól fogva híven ra­gaszkodtunk vallott programmunkhoz. E programmunk mellett kitartunk továbbra is és szókimondó bátorsággal küzdünk továbbra is a kádárság kari és ipari érdekeiért. Küz­delmünk azonban csak úgy lehet eredmé­nyes, ha szaktársaink maguk is támogatnak törekvéseinkben. Január 1-én új előfizetés nyílik lapunkra és kérjük azon­­. olvasóinkat, kiknek elő­fizetése a jelen számmal lejár, a mellékelt postautalványon az előfizetést mielőbb meg­­nyítani és lapunkat a szaktársak körében ter­jesz­teni szí­v­es­k­edjenek. Mutatványszámot kívánatra készséggel küld a kiadóhivatal. „A Kádár“ előfizetési ára : Egész évre .... _ ... 8 korona Fél évre _ _ 4 Fejetlenség és zűrzavar. Múlt számunkban már előre jeleztük azokat a bajokat, melyek abból fognak származni, hogy a mértéktörvényt életbeléptével nem lehet majd egy­úttal végre is hajtani. És amint előre megmondtuk, be is következett. A kereskedelemügyi miniszter úgy akart a bajon segíteni, hogy a hordóhitelesítő hiva­talok megbízatását meghosszabította ez évi május hó végéig. Eddig az időpontig a hivatalok tehát tovább működnek eddigi szervezetükben — elméletien. A valóságban azonban sok helyütt már sehogy sem működnek. Egyes törvényhatóságok, t. k. Tolna, Gömör stb. vármegyék törvényhatósága még január hó elején, mielőtt a törvény végrehajtási utasítása napvilágot látott volna, egyszerűen beszüntették a hivatalokat. A törvényhatóságoknak ez a buzgósága némileg érthető, mert a legtöbb helyen ráfizettek a hivatalra. Némely hitelesítő hivatal évi bevétele alig rúgott 150—200 koronára, m­íg a hordóhitelesítő tiszteletdíja 300—400 korona volt. Érthető tehát, ha a törvényhatóságok ettől a rossz üzlettől igyekeznek sietve szabadulni s minthogy sem a törvény, sem miniszteri rendelet nem kötelezi a törvényhatósá­gokat hordójelző hivatalok felállítására, a kádárok most tanácstalanul állanak és találgatják, hogy a második tatárjárást nem mértékhitelesítő törvénynek hívják-e? Vájjon sejti-e a kereskedelemügyi miniszté­rium, hogy az új hordójelzőrend, nagyobb pusztítást fog véghez vinni a vidéki kádárkisiparosok között, mint a 70-es években a filoxéra ? Méltóztassanak számításba venni, hogy a legközelebbi hordójelző hivatal 10—50 kilométer távolságban, a hordók oda

Next