Kádár, 1909 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-31 / 1. szám
IV. évfolyam. Budapest, 1909. január 31. 1. szám. | Budapest, VII., Gizella út 35. sz. Az előfizetési dijak és levelek ide küldendők. KÁDÁR V . ...... .. . . KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP Kiadja : GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL Megjelenik havonként. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Félévre . . 4 kor. Interurban-Telefon: 58-53. Szerkesztőség és kiadóhivatal : ■ yp^>y:.r,,• '.'Л- . . ; - «._• : Előfizetési felhívás. Mai számunkkal lapunk 4-ik évfolyamába lép. Lapunk mint a magyar kádárság egyetlen szakorgánuma, nemcsak a kádárság erkölcsi és anyagi érdekeinek hivatott szószólója, hanem szakszerű és vonzó tartalmával, szakembernek nélkülözhetetlen szaklappá küzdötte föl magát Minden nagyhangú öndicséret helyett utalunk arra a czéltudatos, komoly munkára, melyet immár teljes évfolyamunk tanúsít. Az első pillanattól fogva híven ragaszkodtunk vallott programmunkhoz. E programmunk mellett kitartunk továbbra is és szókimondó bátorsággal küzdünk továbbra is a kádárság kari és ipari érdekeiért. Küzdelmünk azonban csak úgy lehet eredményes, ha szaktársaink maguk is támogatnak törekvéseinkben. Január 1-én új előfizetés nyílik lapunkra és kérjük azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése a jelen számmal lejár, a mellékelt postautalványon az előfizetést mielőbb megnyítani és lapunkat a szaktársak körében terjeszteni szíveskedjenek. Mutatványszámot kívánatra készséggel küld a kiadóhivatal. „A Kádár“ előfizetési ára : Egész évre .... _ ... 8 korona Fél évre _ _ 4 Fejetlenség és zűrzavar. Múlt számunkban már előre jeleztük azokat a bajokat, melyek abból fognak származni, hogy a mértéktörvényt életbeléptével nem lehet majd egyúttal végre is hajtani. És amint előre megmondtuk, be is következett. A kereskedelemügyi miniszter úgy akart a bajon segíteni, hogy a hordóhitelesítő hivatalok megbízatását meghosszabította ez évi május hó végéig. Eddig az időpontig a hivatalok tehát tovább működnek eddigi szervezetükben — elméletien. A valóságban azonban sok helyütt már sehogy sem működnek. Egyes törvényhatóságok, t. k. Tolna, Gömör stb. vármegyék törvényhatósága még január hó elején, mielőtt a törvény végrehajtási utasítása napvilágot látott volna, egyszerűen beszüntették a hivatalokat. A törvényhatóságoknak ez a buzgósága némileg érthető, mert a legtöbb helyen ráfizettek a hivatalra. Némely hitelesítő hivatal évi bevétele alig rúgott 150—200 koronára, míg a hordóhitelesítő tiszteletdíja 300—400 korona volt. Érthető tehát, ha a törvényhatóságok ettől a rossz üzlettől igyekeznek sietve szabadulni s minthogy sem a törvény, sem miniszteri rendelet nem kötelezi a törvényhatóságokat hordójelző hivatalok felállítására, a kádárok most tanácstalanul állanak és találgatják, hogy a második tatárjárást nem mértékhitelesítő törvénynek hívják-e? Vájjon sejti-e a kereskedelemügyi minisztérium, hogy az új hordójelzőrend, nagyobb pusztítást fog véghez vinni a vidéki kádárkisiparosok között, mint a 70-es években a filoxéra ? Méltóztassanak számításba venni, hogy a legközelebbi hordójelző hivatal 10—50 kilométer távolságban, a hordók oda