Kádár, 1910 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-31 / 1. szám

1. szám. V. évfolyam. Budapest, 1910. január 31. 58-53. Budapest, Vil., Gizella­ út 35. sz. Kiadja : Szerkesztőség és kiadóhivatal . Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Az előfizetési dijak és levelek ide küldendők. Félévre . . 4 kor. KÁDÁR KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP Megjelenik havonként. « GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL Interurban-Telefon- Előfizetési felhívás. Mai számunkkal lapunk 5-ik évfolya­mába lép. Lapunk, mint a magyar kádárság egyet­len szakorgánuma, nemcsak a kádárság er­kölcsi és anyagi érdekeinek hivatott szószó­lója, hanem szakszerű és vonzó tartalmával, szakembernek nélkülözhetetlen szaklappá küz­dötte föl magát. Minden nagyhangú öndicsé­ret helyett utalunk arra a czéltudatos, komoly munkára, melyet immár teljes­­ évfolyamunk tanúsít. Az első pillanattól fogva híven ragasz­kodtunk vallott programmunkhoz. E program­­munk mellett kitartunk továbbra is és szó­kimondó bátorsággal küzdünk továbbra is a ká­dárság kari és ipari érdekeiért. Küzdelmünk azonban csak úgy lehet eredményes, ha szak­társaink maguk is támogatnak törekvéseinkben- Január 1-én új előfizetés nyílt lapunkra és kérjük azon­­. olvasóinkat, kiknek előfizetése a múlt számmal lejárt, a múlt számhoz mellé­kelt postautalványon az előfizetést mielőbb megújítani és lapunkat a szaktársak körében t­erj­esz­te­ni szív­es­k­edjenek. Mutatványszámot kívánatra készséggel küld a kiadóhivatal. „A Kádár“ előfizetési ára : Egész évre __________ 8 korona Fél évre _ ___ _ „ A fővárosi hordójelző hivatal. A székesfőváros törvényhatósága még a múlt év június havában letárgyalta a fővárosi hordójelző hivatal szervezeti és ügyviteli szabályrendeletét és azon nyomban a rendes utón-módon fölterjesztette jóváhagyás végett a miniszterhez. A szabályrendelet vaskos paksaméta és úgy látszik, nagyon jó ülés eshetett rajta, mert csak ez évi január hó 1-én, pont azon a napon érkezett vissza a fővároshoz, a­mely napon életbe kellett volna lépnie. Még­pedig úgy érkezett vissza, hogy a miniszter visszautasította. És minthogy a visszautasító miniszter a »kisemberek minisztere« volt, nyilvánvaló, hogy nem adminisztratív, nem is kardinális okokból utasította vissza a szabály­rendeletet, hanem kicsinyes okokból, amely méltó a »nagy nemzeti kormány«-hoz. A mértéktörvény, ez a minden idők legnagyobb alkotása az ő emberséges 26. §-ában azt mondja: »a hordójelzők nem tagjai az őket alkalmazó törvényhatóság, illetve város tiszti, segéd- és kezelőszemélyzetének« ... és minthogy a főváros altisztekké minősítette hordójelzőit, a miniszter emiatt az egész szabályrendeletet vissza­utasította. Vannak ugyan a fővárosnak is okos em­berei, akik ismerik a törvényt, de azok a mellett emberségesek is, akik úgy gondolták, hogy nem méltó Magyarország fővárosához hordójelző czím alatt párnákat tenyészteni és a főváros alkalmazottainak pragmatikájától függetlenül, a hordójelző hivatal szabályrendeletében nyugdíjjogosultságot biztosítottak a hordójelzőknek. És éppen ez fájhatott azoknak az uraknak, akik a volt fővárosi mértékhitelesítő igaz­gatóját, Rottmayert is három évtizedet meghaladó érdemekben gazdag igazgatói szolgálata után gombos­tűvel piszkálták ki az állásából. Mert nem elég az.

Next