Kádár, 1910 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-31 / 1. szám
1. szám. V. évfolyam. Budapest, 1910. január 31. 58-53. Budapest, Vil., Gizella út 35. sz. Kiadja : Szerkesztőség és kiadóhivatal . Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Az előfizetési dijak és levelek ide küldendők. Félévre . . 4 kor. KÁDÁR KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP Megjelenik havonként. « GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL Interurban-Telefon- Előfizetési felhívás. Mai számunkkal lapunk 5-ik évfolyamába lép. Lapunk, mint a magyar kádárság egyetlen szakorgánuma, nemcsak a kádárság erkölcsi és anyagi érdekeinek hivatott szószólója, hanem szakszerű és vonzó tartalmával, szakembernek nélkülözhetetlen szaklappá küzdötte föl magát. Minden nagyhangú öndicséret helyett utalunk arra a czéltudatos, komoly munkára, melyet immár teljes évfolyamunk tanúsít. Az első pillanattól fogva híven ragaszkodtunk vallott programmunkhoz. E programmunk mellett kitartunk továbbra is és szókimondó bátorsággal küzdünk továbbra is a kádárság kari és ipari érdekeiért. Küzdelmünk azonban csak úgy lehet eredményes, ha szaktársaink maguk is támogatnak törekvéseinkben- Január 1-én új előfizetés nyílt lapunkra és kérjük azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése a múlt számmal lejárt, a múlt számhoz mellékelt postautalványon az előfizetést mielőbb megújítani és lapunkat a szaktársak körében terjeszteni szíveskedjenek. Mutatványszámot kívánatra készséggel küld a kiadóhivatal. „A Kádár“ előfizetési ára : Egész évre __________ 8 korona Fél évre _ ___ _ „ A fővárosi hordójelző hivatal. A székesfőváros törvényhatósága még a múlt év június havában letárgyalta a fővárosi hordójelző hivatal szervezeti és ügyviteli szabályrendeletét és azon nyomban a rendes utón-módon fölterjesztette jóváhagyás végett a miniszterhez. A szabályrendelet vaskos paksaméta és úgy látszik, nagyon jó ülés eshetett rajta, mert csak ez évi január hó 1-én, pont azon a napon érkezett vissza a fővároshoz, amely napon életbe kellett volna lépnie. Mégpedig úgy érkezett vissza, hogy a miniszter visszautasította. És minthogy a visszautasító miniszter a »kisemberek minisztere« volt, nyilvánvaló, hogy nem adminisztratív, nem is kardinális okokból utasította vissza a szabályrendeletet, hanem kicsinyes okokból, amely méltó a »nagy nemzeti kormány«-hoz. A mértéktörvény, ez a minden idők legnagyobb alkotása az ő emberséges 26. §-ában azt mondja: »a hordójelzők nem tagjai az őket alkalmazó törvényhatóság, illetve város tiszti, segéd- és kezelőszemélyzetének« ... és minthogy a főváros altisztekké minősítette hordójelzőit, a miniszter emiatt az egész szabályrendeletet visszautasította. Vannak ugyan a fővárosnak is okos emberei, akik ismerik a törvényt, de azok a mellett emberségesek is, akik úgy gondolták, hogy nem méltó Magyarország fővárosához hordójelző czím alatt párnákat tenyészteni és a főváros alkalmazottainak pragmatikájától függetlenül, a hordójelző hivatal szabályrendeletében nyugdíjjogosultságot biztosítottak a hordójelzőknek. És éppen ez fájhatott azoknak az uraknak, akik a volt fővárosi mértékhitelesítő igazgatóját, Rottmayert is három évtizedet meghaladó érdemekben gazdag igazgatói szolgálata után gombostűvel piszkálták ki az állásából. Mert nem elég az.