Kazán- és Gépujság, 1914 (13. évfolyam, 1-15. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2. oldal. Kazán- és­­Nép-Ujság Budapest, 1914 január 1. terni, feszültség koncentrálódás és így berepedés is állhat elő, amely a gyöngített keresztmetszetet könnyen áttörheti. Aztán mi szükség van a kivágás után a 18. ábrán vonat­­kázott anyagrészre? Az összefüggés megszakítása után czélszerűbb már a vázolt darabot is eltávolítani, így leg­alább közelebb jutunk az egyenszilárdságú alakhoz, tehát rugalmasabbá is tesszük a kart a biztonság sérelme nélkül, sőt annak fokozásával!­­ A kidolgozás módja sem nyújt előnyt, kellő beren­dezés mellett, az ajánlottam keresztmetszetalakkal szemben, mert hisz a forgattyúlap (vagy görbetengelykar) két, esetleg csak egyik oldala esztergapadon a tárcsáról ki-be vezetett késsel, vagy gyalupadon le-fel járó késtartóval (hosszgyalu), esetleg le-fel járó asztallal (shaping) még gyorsabban mun­kálható meg, pl. a 19. ábra szerint, mint a sík esztergálás után való befutás, kivésés vagy marás. Amellett az össze­sajtolt kerékpár forgattyúi is könnyebben alakíthatók át megfelelő esztergapadon e formára, mint az u. n. Frémont­­féle kivágás előállítása főleg, ha az éleket mélyen lekere­kítjük. A 19. ábra szerint való különleges kiviteli alakot persze csak oly esetekre ajánlom, amikor a forgattyúkarnak a löké­sek figyelembevételével megállapított legveszélyesebb igénybe­vétele egyszerűbben kivihető közel egyenszilárdságú alakot és méretezést valamely okból nem enged meg. Ahol a kereszt­­metszet hiányos magasságát a forgás síkjában nagyobb szé­lességgel kell pótolni, vagy a­hol a kar nagy erőnyomaté­­­ok mellett rövid, tehát rugalmatlan, ott az ajánlottam ki­vágást tartom helyénvalónak, amely szerintem (legfeljeb­­az igen zömök karokat kivéve) biztosabban és észszerűbben vezet célhoz, mint a Frémont-féle kivágás. A gyakorlatban a mozdony forgattyú-alakok igen vál­tozatosak. A kar vastagság meglehetősen egyező a hasonló igénybevételű forgattyúval, de szélességirányban a forma a karcsú trapéz (a két hengeres résznek kissé széttelt érintői) és teljes köralak közt változik. E forgattyúk üzemviszonyaik, anyaguk és igénybevételük kétségtelenül nem azonosak, de — azt tartom — a nagyon is különböző alakok legtöbbje nem felelhet meg a valóságos igénybevételeknek. Az a néhány kg.-nyi anyagtöbblet pedig, amelyet nem sajnáltak a méretezésnél, vagy az otthagyott anyaggal járó kis munka­megtakarítás, amint fejtegetéseim során rámutattam, igen káros következményekkel járhat. Némileg komplikálja a helyzetet a forgattyúkarral egy darabban, de részaránytalanul és éles átmenettel készült körhagyótárcsa, amely, mint fentebb említettem, már sok fölösleges kiadást és kellemetlenséget okozott. A tárcsa sarkában (körülbelül a kar középvonalára me­leges érintő mentén) fellépő berepedések okait — úgy vélem — a fentiek után már nem kell kutatnunk. Az x pont (20. ábra), a forgattyúkarnak e helyen való rugalmat­lansága miatt ekkor is a legveszélyesebb volna, ha az átme­net erősen le volna kerekíthető, s ha nem esnék éppen e pontra a nagy lökésszerű igénybevétel (vízütés) torziójának húzó feszültsége is. Míg a P lökés a kar másik felén (a szimmetria tengelyen túl) a fokozatos rugalmas meghajlás révén veszti el káros hatását, az x oldalán e hajlás helyett a sarok erős szétnyíló törekvése áll be, ami pedig, ha túl­lépi a rugalmasság és nyúlás határát, repedést okoz. A csap­ból a kar középvonala mentén átadódó s a forgási síkra merőleges hajlítóhatás veszélyességét igazolja az a gyakori eset, hogy a repedés az x helyen található, míg a két irány­ban sarkot képező s így veszélyesebbnek látszó y pont környéke épen maradt. Hogyan segítsünk itt a bajon? A körhagyótárcsákat külön nem választhatjuk a forgattyú törzsétől, ha nem akarunk igen nagy, otromba körhagyóátmérőket, nagy súr­lódási, kopási munkát, vagy nem tesszük ki magunkat a keskenynek maradó forgattyu-agy lelazultatásának. Részben esetleg szétválaszthatjuk a kettőt, bár körül­ményes munka árán és nem eléggé kerek átmenettel, ha az x saroknál (20. ábra) a kar mentén kerek élű (5—6 mm. széles, fürésszerű) késsel beszúrást eszközlünk a tengelylyel közel koncentrikusan (z). Észszerűbb megoldása azonban — úgy vélem — a dolognak az általam ajánlott (esetleg helyenkint a Fremont­­féle kimunkálási mód, persze a forgatyatest kellő szélesbi- I­­­ 21. ábra.

Next