Kelmefestő Ujság, 1934 (11. évfolyam, 10-12. szám)

1934-10-01 / 10. szám

2 sztrájkba léptek, ha nem veszik fel a munkát, úgy elbocsátottnak kénytelenek nyilvánítani és ameny­­nyiben a munkát fel nem veszik és munkaköny­­vü­kért sem jelentkeznek, úgy könyvüket az ipar­­testületben letétbe helyezik. Felkérték az ipartes­tületi tagokat, hogy ahol a sztrájk az üzemet tel­jesen megállította, annak a sürgős munkáját a még dolgozó üzemek önköltségi áron elkészítik, továbbá kijelentették, hogy az ipartestület tagjai teljes szolidaritást vállalnak egymással szemben és az ipartestület hivatalos álláspontja mellett kitar­tanak. A szakszervezet kiküldöttei megkísérelték több üzemmel a külön tárgyalást, de ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre az ipartestület határozata folytán. E próbálkozásokra az ipartestület f. hó 20-án megtartott értekezletén újból leszögezte előbbi állás­pontját és megállapította, hogy a szakszervezet a tárgyalások félbeszakításával vitte bele a sztrájkba a munkásságot s ezzel a fegyverrel erőszakos mó­don kívánta a tárgyalások menetét befolyásolni, az ipartestület tehát addig nem tartja időszerűnek a munkássággal való tárgyalásokat, amíg a szakszer­vezet a sztrájkot be nem szünteti. Az ipartestület vezetősége a sztrájk likvidálásával kapcsolatos kér­déseket nem tartja aktuálisnak és így ezekben a sztrájk után összehívandó taggyűlésen kíván csak állást foglalni. Az ipartestület mérlegelte a sztrájk erejét és kereste annak eredetét és arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a sztrájkot a szakszervezet kezdeményezte avval a tendenciával, hogy sikeres bérmozgalom esetén szakszervezeti működését tudja a munkások elé mutatni és ezzel a taglétszámát növelni tudná majd. A budapesti ipartestületben tömörült munka­adók sohasem zárkóztak el a munkabérek rendezé­sétől, ezt világosan mutatja az, hogy munkásaink bérköveteléseik, a 20%-os béremeléstől eltekintve, úgyis fennállnak szakmánkban és csupán oly kate­góriák esnek a munkások jogos kérésükbe, mint pl. a tanulók és kifutók, sőt több eset igazolja, hogy a kifutóink is jóval jobban vannak dotálva, mint ahogy a munkásaink azt bérrendezési kérésükben kérték. Vannak és lesznek mindig oly esetek is, mikor az a tanult segéd vagy gyakorolt segédmunkást nem úgy dotálja a munkaadó, mint azt kellene, de ezek az esetek oly ritkák és legtöbb esetben onnan erednek, hogy a segéd könyörög, hogy rég van munka nélkül és szeretne elhelyezkedni és ilyenkor megtörténik az, hogy a munkaadó felveszi mun­kára, de nem azért, mert szüksége volna rá, csak azért, hogy pillanatnyi segítséget nyújtson az ily munkanélkülinek, mert nem teheti meg, hogy el­­küldje a régebben foglalkoztatott és begyakorolt segédjét azért, hogy helyette egy munkanélkülit foglalkoztasson, de viszont nem adhat neki oly fize­tést, mint a már régebben ott dolgozó segédnek, mert nem bírja el az ily fizetéseket a munkaadó ak­kor, amikor a munkaadónak és elég gondot okoz ma az, hogyan is tudja szombatra összeszedni azt a pénzt, ami szükséges a munkabér kifizetésekor. Azt mondhatjuk, kevés szakma van még, amely oly magas fizetések mellett tudja foglalkoztatni al- STRASSMANN TESTVÉREK heng­erpapírgyár rt. BUDAPEST, Kossuth La­jos tér 16—17. Tel.: A. 18-9-31 és 15-5-36. Személynök u. sarok. Ajánlja dessinirozott vagy sima alapon ké­szített csomagoló hengerpapirosait, csomago­lótáskáit cégnyomással és cégnyomás nélkül a legolcsóbb árakon._______________________ halmazottait, mint a kelmefestő és vegytisztító ipar. Sajnos, az iparban a vállalási árak mindjobban összezsugorodnak és ezáltal be fog következni az, hogy kénytelenek leszünk munkásainkat is sová­nyabban fizetni. Ez nem onnan ered, hogy nem akarunk fizetni, hanem nem tud és nem bír el a szakma többet. Segédeink arra hivatkoznak, hogy mi magunk rontjuk az árakat. Van valami igazuk, akik azt állítják, de nem egészen úgy van, mert nemcsak a mi iparunkban van visszaesés, hanem minden szakmában az árak nagymértékben eltér­tek a 4—5 év előtti áraktól, ez fennáll a mezőgaz­daságnál is, sőt ott még a legjobban. Ma már nem lehet azokat a munkabéreket követelni, ami régeb­ben volt, mert ma egészen más a helyzet. Ma már jobban meg kell becsülni a munkát, kivált azoknak, akik abból élnek. Ma már nincs oly nagy kereslet semmiből és ezáltal az árak minden téren veszíte­nek kötöttségükből, ma kevés a pénz és ahol van, ott megbecsülik és ahol még van, félnek kiadni, mert nehezen szerezhető vissza, vagy egyáltalán nem is adódik többet arra mód. Sokan, akiknek jól ment soruk eddig, volt pén­zük és mindenük és most egyszerre azt veszik észre, hogy a sorsukat nem úgy élhetik már a jövőben, mint régen, ezek elégedetlenek, pedig ezt éppen úgy kell megszokni, mint mikor meg kellett azt szok­nunk, hogy volt pénzünk, de nem sokat ért, mert napról napra romlott annak vásárló­értéke, akkor mindenki szabadulni igyekezett a pénztől és ez a helyzet azt hozta magával, hogy az üzleti forgalom növekedett. Ma már az ellenkezője áll fenn, ma min­denki takarékoskodik, amennyire csak lehet. Éppen ezért meg kell szoknunk ezt a helyzetet, sőt azzal kell számolnunk, hogy még rosszabb is lehet. En­nélfogva az elégedetlenek türtőztessék magukat, mert megeshet az, hogy türelmetlenségükkel csak súlyosbítják helyzetüket. Ma a megértéssel a belá­tással több eredményt érhetünk el, mint az esetle­ges viszálykodással. Kár volt a munkások szervezetének egy ilyen harcba beleugratni tagjait, kivált akkor, amikor arra nincs ok és szükség, mert az a meggyőződé­sünk, hogyha az a munkás, aki nincs megelégedve a jelenlegi fizetésével és ha a munkaadónak szük­sége van a munkásra, úgy mindig meg lehet találni azt a formulát, mellyel a kívánalom kielégíttetik. A sztrájk igaztalanságát az is mutatja, hogy azokon a helyeken léptek, vagyis kezdtek sztrájkba, ahol a legjobban voltak fizetve segédeink és segéd­munkásaink. Budapesten, ahol cca 350—100 a szakma munkásainak létszáma, akkor ezen létszám­ból 104-en álltak sztrájkba, sőt ezeknek a zöme, azt lehet mondani, a segédmunkásokból adódott. Ez a helyzet mutatja legjobban azt, hogy nem volt indo­kolt a bérmozgalom, kivált ezzel a módszerrel. Re- KELMEFESTŐ ÚJSÁG ............................................................................................................................................IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH

Next