Kelmefestő Ujság, 1936 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Kill. évfolyam. F 1­­(? Budapest, 1936. január 1. ZS36 ^ 1. szám. Laptulajdonos: a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ­ ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZ. EGYESÜLETE Előfizetési díj évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági díjuk fejében kapják. KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJ­A O A BUDAPESTI KELME-, FONALFESTŐK ÉS VEGYTISZTÍTÓK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA ̇ Szerkesztőség és kiadóhivatal Bpest, VIII. Nagytemplom u. 11 I Felelős szerkesztő és kiadó: Telefon: 1. 35­8-81 I HEGEDŰS IMRE Megjelenik havonta Hirdetések ügyében felvilágosítás: Budapest, VIII. Hunyadi u. 43. Telefon: 43-6-79 Merkantil-nyomda Újra új esztendő, új szám. Csupa kérdőjel. Ez az első gondolata az emberiség legtöbbjének. Miért van ez így? — kérdezik az emberek saját maguk­tól és nincs rá úgyszólván felelet, mert csupa rej­téllyel állunk szemben, nem tudjuk mit hoz az új­esztendő, az új szám. Az új esztendőben új reményeket kell, hogy tápláljon az emberiség, de miért, amikor az elmúlt öreg esztendő sem váltotta be a benne táplált re­ményeket és épített terveket, amire oly nagy szük­ség lett volna már akkor is és még ma újév küszö­bén sem volna késő. Az emberiség sorsa magával hozza azt, hogy csalódni is kell, mert a csalódás edzi meg a lelkeket annyira, hogy a viharban be­álló nehézségeket könnyebben tudják elviselni és éppen ezért nem szabad zúgolódnunk, hogy remé­nyeink és terveink nem váltak valóra és nem telje­sültek, hanem bíznunk kell egy jobb jövőben, ami talán még kárpótolni fog az elmaradottakért. Nekünk kelmefestőknek is az legyen a viga­szunk, mindamellett, hogy az öreg esztendő sok csalódásban részesített, hogy talán ez az új eszten­dő ha nem is egészében, de némileg kárpótolni fog, miért ha visszatekintünk az elmúlt évre, látni fog­juk veszteségeinket és reményeink meddőségét. De úgy, mint az elmúlt év küszöbén reményekkel tel­ve kezdtük meg az évet, úgy ezt­ az új esztendőt sem mentesítsük ez alól és újra és újra remény­kedjünk, mert a remény az, ami sarkal az élet küzdelmeiben és némileg tehermentesít is és épen azért, mert lelkünkben állandóan él a remény és abból sarjadzik a bizalom, ez maradjon meg ré­szünkre továbbra, is, mert erre nagy szükségünk lesz újból. Amikor újév küszöbén állunk, vissza kell te­kintenünk az elmúlt esztendőre azért, hogy lássuk, hol is vétettünk, miért is csalódtunk. Számot kell vetnünk magunk e előtt, és le kell vonni az elmúlt esztendő tanulságait, mert csak így gondolhatunk az újév küszöbén az új remények és tervek meg­­val­ósulásában. Ha a múlt év tanulságait kiteregetjük­­sze­münk előtt, láthatjuk azt, hogy az, ami a legfon­tosabb és amiből sok minden sarjadzik, az köztünk enyészőben van és pedig az egymás iránti megbe­csülés és kari összetartás, már­pedig ez az, amire feltétlen szükségünk van, mert ha ez nincs, úgy e helyébe az ellenségeskedés nyomul be, már­pedig ez senkinek a lelkületét nem fogja könnyíteni, sőt azt, ami nagy mértékben dívik, az édesség és élhe­tetlenség az fog valamennyiünk felett uralkodni. Szükséges tehát az, hogy ami lazulóban van és ami ezideig csak szépet és nemeset eredményezett.

Next