Kelmefestő Ujság, 1938 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

f­fii XV. évfolyam mn^ A­T\:~B­udapest, 1938 január 1.j 9fS______ LIV 1. uám Laptulajdonos: a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ-ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetési dij évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági dijuk fejében kapják KELMEFESTŐ ÚJSÁG képesített kelmefestő és vegytisztító mesterek ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA A Budapesti Kelme-, FonalFestők és Vegytisztítók Ipartestületének hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadó hivatal : Budapest, Nagytemplom u. 11. Telefon: 115-881 Megjelenik havonta Felelős szerkesztő és kiadó : HEGEDŐS IMRE Hirdetések ügyében fe­lvilágositás : Budapest, Vill., Storánszky u.5 Telefon : 143-036. Tóth Ödön Uj­ esztendő, új reménységek, de új gon­dok is. Az ismeretlennel szemben mindenkor nyugtalanság, idegesség keríti hatalmába az em­bert. Az új esztendők pedig, a tudomány és tech­nika szédületes fejlődése ellenére is, minden­kor ismeretlenek voltak. Ismeretlen ma ez az 1938-ik esztendő is, melynek hajnalán, várako­zással tekintünk az eljövendő év felkelő napja felé. Hiába kémleljük a horizontot, hiába pró­bálkozunk százféle kabalával és apró-cseprő ba­bonával, semmit meg nem tudhatunk előre­ a jövőből, és semmire nem nyújt biztosítékot. Csoda-e hát, ha nyugtalanok­­vagyunk? Mert azok vagyunk akkor is, ha ez csak tudatalatti, akkor is, ha letagadjuk és akkor is, ha széles jó­kedvvel léptük át az újév küszöbét. Éppen az utóbbinál fordul elő gyakran, hogy azért keresik olyan lázasan a kivilágított szó­rakozóhelyeket (amik legtöbbször újév napjá­ra virradó éjjelen legkevésbé kellemesek), hogy eszünkbe ne juthasson egy pillanatra is be­tekinteni abba az egyelőre üres sötétségbe, ami­nek jövő a neve. Nem is kell, hogy szégyeljük ezt a kis ide­gességet, ami ilyenkor elfogja az embert. Valamikor régen, ólomlábakon járó és sok­szor mozdulatlanságnak beillő lassúsággal ha­ladó események idején is izgatta az embert a jövendő. Nagy urak, hatalmasságok drágán fizetett, jó sokat tartottak környezetükben, remélve, hogy valamit is előre megtudhatnak. Ki csodálkozhatik hát ma, mikor napok alatt több esemény tarkítja­­az életet, mint valamikor évek alatt, ha a holnap bizonytalanságot, kelt az emberekben? Mindenkinek ajkán a kérdés: Mit hoz az új esztendő, az én és családom, a szakmám és a megcsonkított, szegény ma­gyar hazánk számára? Nehéz volna ezekre a kérdésekre felelni. Egy bizonyosság van csak. Ha mindenki, úgy is, mint egyén, úgy is, mint annak az érdekközös­ségnek egy láncszeme, ahová a­­ sorsa rendelte és í­gy is, mint magyar ember, becsülettel ele­get tesz hivatásának, akkor jogunk van bol­dog új esztendőt remélni! Hiszen jó idő óta min­denütt azt halljuk és olvassuk, hogy javulnak a gazdasági viszonyok. Joggal feltételezhetjük hát, hogy talán a most megkezdett esztendő lesz az, amikor mi, magyar kelmefestők, is, nem csak olvasni, hanem érezni is fogjuk, hogy való­ban van gazdasági javulás. Ezzel a hittel várjuk és kívánjuk minden kortársunknak a »Boldog újesztendőt«.

Next