Kelmefestő Ujság, 1938 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
ffii XV. évfolyam mn^ AT\:~Budapest, 1938 január 1.j 9fS______ LIV 1. uám Laptulajdonos: a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ-ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetési dij évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági dijuk fejében kapják KELMEFESTŐ ÚJSÁG képesített kelmefestő és vegytisztító mesterek ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA A Budapesti Kelme-, FonalFestők és Vegytisztítók Ipartestületének hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadó hivatal : Budapest, Nagytemplom u. 11. Telefon: 115-881 Megjelenik havonta Felelős szerkesztő és kiadó : HEGEDŐS IMRE Hirdetések ügyében felvilágositás : Budapest, Vill., Storánszky u.5 Telefon : 143-036. Tóth Ödön Uj esztendő, új reménységek, de új gondok is. Az ismeretlennel szemben mindenkor nyugtalanság, idegesség keríti hatalmába az embert. Az új esztendők pedig, a tudomány és technika szédületes fejlődése ellenére is, mindenkor ismeretlenek voltak. Ismeretlen ma ez az 1938-ik esztendő is, melynek hajnalán, várakozással tekintünk az eljövendő év felkelő napja felé. Hiába kémleljük a horizontot, hiába próbálkozunk százféle kabalával és apró-cseprő babonával, semmit meg nem tudhatunk előre a jövőből, és semmire nem nyújt biztosítékot. Csoda-e hát, ha nyugtalanokvagyunk? Mert azok vagyunk akkor is, ha ez csak tudatalatti, akkor is, ha letagadjuk és akkor is, ha széles jókedvvel léptük át az újév küszöbét. Éppen az utóbbinál fordul elő gyakran, hogy azért keresik olyan lázasan a kivilágított szórakozóhelyeket (amik legtöbbször újév napjára virradó éjjelen legkevésbé kellemesek), hogy eszünkbe ne juthasson egy pillanatra is betekinteni abba az egyelőre üres sötétségbe, aminek jövő a neve. Nem is kell, hogy szégyeljük ezt a kis idegességet, ami ilyenkor elfogja az embert. Valamikor régen, ólomlábakon járó és sokszor mozdulatlanságnak beillő lassúsággal haladó események idején is izgatta az embert a jövendő. Nagy urak, hatalmasságok drágán fizetett, jó sokat tartottak környezetükben, remélve, hogy valamit is előre megtudhatnak. Ki csodálkozhatik hát ma, mikor napok alatt több esemény tarkítjaaz életet, mint valamikor évek alatt, ha a holnap bizonytalanságot, kelt az emberekben? Mindenkinek ajkán a kérdés: Mit hoz az új esztendő, az én és családom, a szakmám és a megcsonkított, szegény magyar hazánk számára? Nehéz volna ezekre a kérdésekre felelni. Egy bizonyosság van csak. Ha mindenki, úgy is, mint egyén, úgy is, mint annak az érdekközösségnek egy láncszeme, ahová a sorsa rendelte és így is, mint magyar ember, becsülettel eleget tesz hivatásának, akkor jogunk van boldog új esztendőt remélni! Hiszen jó idő óta mindenütt azt halljuk és olvassuk, hogy javulnak a gazdasági viszonyok. Joggal feltételezhetjük hát, hogy talán a most megkezdett esztendő lesz az, amikor mi, magyar kelmefestők, is, nem csak olvasni, hanem érezni is fogjuk, hogy valóban van gazdasági javulás. Ezzel a hittel várjuk és kívánjuk minden kortársunknak a »Boldog újesztendőt«.