Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1947-01-01 / 1. szám
A KONZERVIPAR elmaradása évtizedes, áldozatos munkánknak a kárbaveszését vonhatná maga után. A magyar konzervipar a közellátás munkájában teljes kapacitással kíván részt venni. Itt elsősorban a bányászok és a Nehézipari Központ dolgozói részére gyártandó konzervekre gondolunk. Most kell ezzel foglalkoznunk, amikor bőven van hús és zsiradék. De a bőségnek böjtje is szokott lenni. A Szövetségünkbe tömörült gyárakat előre megállapított munkaterv szerint kell erre a szolgálatra beállítani. Innen hívjuk fel az illetékesek figyelmét arra, hogy most kell átgondolni, mire lesz szükségük a dolgozóknak az őszi és a téli hónapokban és most kell előkészíteni azt, hogy az ennek kigyártására szükséges tőke és nyersanyag iparunknak kellő időben a rendelkezésére álljon. Tagyanezt a munkát kívánjuk a szövetkezetek részére is elvégezni. A mindjobban megerősödő szövetkezeti gondolat előttünk, mint az ellátandóknak a tömörülése áll. Ezek pedig minél több konzenet várnak tőlünk. Ez a munkánk is előkészítést igényel. Az iparnak mindkét kérdésben kapcsolatot kell keresnie a kormánnyal, valamint a dolgozók és a szövetkezetek ellátásának illetékes tényezőjével. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az előadottak nemcsak a konzerviparnak, hanem elsősorban a dolgozók ellátásának a fontos kérdései. Ha ezt az ország vezetői sikeresen oldják meg, akkor a nyugodt termelői munkát ezzel is biztosítják. Feladatunk elvégzésére készen állunk. Dolgozóink és szakerőink nagy lelkesedéssel várják a gondolatnak a megvalósítását és a lebonyolításhoz szükséges szervezetünk is megvan. Ez a Konzervkereskedelmi Részvénytársaság. GROSSMANN SÁNDOR A nyugati konzervexport — konzerviparunk, hála az elmúlt évi erőfeszítéseknek, ma már ismét elérte a békebeli színvonalát. Hangsúlyozom, hogy ez a békebeli, valójában 1934—1936-os színvonal — ha az ipar nem korszerűsíti magát — egy-két év múlva minden bizonnyal a lemaradottsággal lesz egyenlő értékű. Nyugation mindinkább érezzük az olasz, a spanyol, esetleg a bolgár konzervipar konkurenciáit, ugyanakkor pedig látjuk az amerikai konzervipar újításait, ezért örömmel üdvözlöm azt az elgondolást, hogy az ipar nyugati export vonatkozásban is tömörülni szándékozik, hogy egységes árkínálattal a magyar konzervexpontáraknak a letörését megakadályozhassa. Magyarország földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy a nyugati piacokon a legmodernebb konzervipari eljárással (a mély hűtéssel) konzervált mezőgazdasági cikkeinkkel jelenjünk meg. A nyugati export ez évi lehetőségei, elsősorban a speciális cikkeknek, mint pl. a libamájnak, a vitaminos paprikapürének, a paradicsomnak és a paradicsomkészítményeknek, a főzelékkonzerveknek, egyes húskonzervfajtáknak, továbbá egyes minőségi szárítmányoknak az elhelyezhetőségét valószínűsítik. Amennyiben a hússertéstenyésztésünk fejlődése tovább halad, úgy a magyar húskonzervipar világhírű gyártmányaival (Bacon, szalámi stb.) a legtávolabbi piacokon is hamarosan megjelenhet már. A konzervipar számára szükséges fehérlemez biztosítása Miért nincs fehérlemez? — A lemezimport kérdése, stb. — A lemezkérdésben véglegesen kialakult álláspont tudomásom szerint nincsen. Arról értesültem, hogy a magyar nehézipar a konzervipar részére legkésőbb július—augusztus hóban szükséges menynyiséget, egyenletesen elosztva csak az egész év folyamán — tehát az év végéig — tudja legyártani. Tudomásom van arról is, hogy a fehérlemeznek nemcsak a mennyisége, de az ára is kedvezőtlen. A magyarországi előállítási árnak kb. a feléért tudnánk kész bádogot, illetve dobozit importálni. Kétségtelen, hogy iparpolitikai szempontból helytelen, ha kész lemezt vagy különösen dobozt hozunk be az országba. Ezt lehetőleg el is óhajtjuk kerülni. Hangsúlyozom, hogy ez a kérdés még nincs minden vonatkozásban letárgyalva és a kereskedelmi kormány feladatának tekinti, hogy akár a belföldön legyártott, akár a külföldről behozott doboznak az egységára a magyar konzervipari termékek külföldön való versenyképes elhelyezését lehetővé tegye. A hitelkérdés rendezése . Tudomásom van arról, hogy a Földmívelésügyi Miniszter Úr a konzervipar folyó évi hitelellátása tárgyában a Gazdasági Főtanácshoz előterjesztést tett, s azzal a Főtanács folyó hó 15-én foglalkozott is. Sajnos, a Főtanácsnak az ország pillanatnyi pénzügyi helyzetében nem volt módjában a konzervipar hitelellátásának a kérdéseit összegszerűen már most lerögzíteni, s így tudomásom szerint olyan értelmű döntést hozott, hogy az üggyel részleteiben a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság foglalkozik majd. A külföldről behozandó segédanyagok — Biztosíthatom a konzervipart, hogy az ipar jelentőségét — különösen export vonatkozásban — ismerem, a szükséges segédanyagoknak a behozatalát tehát a minisztérium külkereskedelmi szervein keresztül elősegítem majd.