Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1947-01-01 / 1. szám

A KONZERVIPAR elmaradása évtizedes, áldozatos munkánknak a kárbaveszését vonhatná maga után. A magyar konzervipar a köz­ellátás munkájában teljes kapa­citással kíván részt venni. Itt elsősorban a bányászok és a Ne­hézipari Központ dolgozói ré­szére gyártandó konzervekre gondolunk. Most kell ezzel fog­lalkoznunk, amikor bőven van hús és zsiradék. De a bőségnek böjtje is szokott lenni. A Szövet­ségünkbe tömörült gyárakat előre megállapított munkaterv szerint kell erre a szolgálatra beállítani. Innen hívjuk fel az illetékesek figyelmét arra, hogy most kell átgondolni, mire lesz szükségük a dolgozóknak az őszi és a téli hónapokban és most kell előké­szíteni azt, hogy az ennek ki­gyártására szükséges tőke és nyersanyag iparunknak kellő időben a rendelkezésére álljon. T­agyanezt a munkát kívánjuk­­ a szövetkezetek részére is elvégezni. A mindjobban meg­erősödő szövetkezeti gondolat előttünk, mint az ellátandóknak a tömörülése áll. Ezek pedig mi­nél több konzenet várnak tő­lünk. Ez a munkánk is előkészí­tést igényel. Az iparnak mindkét kérdésben kapcsolatot kell keres­nie a kormánnyal, valamint a dolgozók és a szövetkezetek ellá­tásának illetékes tényezőjével. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az előadottak nemcsak a kon­zerviparnak, hanem elsősorban a dolgozók ellátásának a fontos kérdései. Ha ezt az ország ve­zetői sikeresen oldják meg, ak­kor a nyugodt termelői munkát ezzel is biztosítják. Feladatunk elvégzésére készen állunk. Dolgozóink és szakerőink nagy lelkesedéssel várják a gon­dolatnak a megvalósítását és a lebonyolításhoz szükséges szerve­zetünk is megvan. Ez a Konzerv­­kereskedelmi R­­észvény­társaság. GROSSMANN SÁNDOR A nyugati konzervexport — konzerviparunk, hála az elmúlt évi erőfeszítéseknek, ma már ismét elérte a békebeli színvonalát. Hangsúlyozom, hogy ez a béke­beli, valójában 1934—1936-os színvonal — ha az ipar nem korszerű­síti magát — egy-két év múlva minden bizonnyal a lemaradott­­sággal lesz egyenlő értékű. Nyugation mindinkább érezzük az olasz, a spanyol, esetleg a bolgár konzervipar konkurenciáit, ugyanakkor pedig látjuk az amerikai konzervipar újításait, ezért örömmel üd­vözlöm azt az elgondolást, hogy az ipar nyugati export vonatkozás­ban is tömörülni szándékozik, hogy egységes árkínálattal a magyar konzervexpontáraknak a letörését megakadályozhassa. Magyar­­ország földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy a nyugati piacokon a legmodernebb konzervipari eljárással (a mély hűtéssel) konzervált mezőgazdasági cikkeinkkel jelenjünk meg. A nyugati export ez évi lehetőségei, elsősorban a speciális cikkeknek, mint pl. a libamájnak, a vitaminos paprikapürének, a paradicsomnak és a paradicsom­készítményeknek, a főzelékkonzerveknek, egyes húskonzervfajták­nak, továbbá egyes minőségi szárítmányoknak az elhelyezhetőségét valószínűsítik. Amennyiben a hússertéstenyésztésünk fejlődése to­vább halad, úgy a magyar húskonzervipar világhírű gyártmányai­val (Bacon, szalámi stb.) a legtávolabbi piacokon is hamarosan megjelenhet már. A konzervipar számára szükséges fehérlemez biztosítása Miért nincs fehérlemez? — A lemezimport kérdése, stb. — A lemezkérdésben véglegesen kialakult álláspont tudomásom szerint nincsen. Arról értesültem, hogy a magyar nehézipar a kon­zervipar részére legkésőbb július—augusztus hóban szükséges meny­­nyiséget, egyenletesen elosztva csak az egész év folyamán — tehát az év végéig — tudja legyártani. Tudomásom van arról is, hogy a fehérlemeznek nemcsak a mennyisége, de az ára is kedvezőtlen. A magyarországi előállítási árnak kb. a feléért tudnánk kész bádo­got, illetve dobozit importálni. Kétségtelen, hogy iparpolitikai szem­pontból helytelen, ha kész lemezt vagy különösen dobozt hozunk be az országba. Ezt lehetőleg el is óhajtjuk kerülni. Hangsúlyozom, hogy ez a kérdés még nincs minden vonatkozásban letárgyalva és a kereskedelmi kormány feladatának tekinti, hogy akár a belföldön legyártott, akár a külföldről behozott doboznak az egységára a ma­gyar konzervipari termékek külföldön való versenyképes elhelyezé­sét lehetővé tegye. A hitelkérdés rendezése . Tudomásom van arról, hogy a Földmívelésügyi Miniszter Úr a konzervipar folyó évi hitelellátása tárgyában a Gazdasági Fő­tanácshoz előterjesztés­t tett, s azzal a Főtanács folyó hó 15-én fog­lalkozott is. Sajnos, a Főtanácsnak az ország pillanatnyi pénzügyi helyzetében nem volt módjában a konzervipar hitelellátásának a kérdéseit összegszerűen már most lerögzíteni, s így tudomásom sze­rint olyan értelmű döntést hozott, hogy az üggyel részleteiben a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság foglalkozik majd. A külföldről behozandó segédanyagok — Biztosíthatom a konzervipart, hogy az ipar jelentőségét — különösen export vonatkozásban — ismerem, a szükséges segédanya­goknak a behozatalát tehát a minisztérium külkereskedelmi szervein keresztül elősegítem majd.

Next