Lábbelikészítők Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-01 / 1. szám
XII. évfolyam. ogiai Iparmun. Könyvtára • * n, Bpppt LÁBBELIKÉSZÍTŐK Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Wesselényi ucca 17. szám Telefon: József 426—26. HIRDETÉSEK hasábonként és mm-ként egyszeri megjelenése 12 fillér. Szövegkötött 25°/val több. Apróhirdetések szavanként 12 fillér. Megjelenik 1-én és 15-én. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELI KÉSZÍTŐ IPAROSOK ^ ÉS A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI CIPÉSZIPARTESTI 330 január 1. 1. szám »fizetési árak: évre 34.40 P. — Fél évre 7.20 P. 4. Negyed évre 3.60 P. [ban egész évre 150, félévre 80, negyed- ■ |E ayfc _ ívre 40 dinár. ^s|lnfcio(VAkiábmi egész évre 90, félévre 45 szokol. iBiábar^egész évre 350, félévre 175 lei. SÍKZOVETS TALOS KÖZLÖNYE r\jc .1 k é 3 01 Ax új e A trianoni békekötés óta elmúlt hosszú esztendők keservei, a háborús összeomlás okozta gazdasági válság döbbenetes pusztításai tornyosulnak elénk, midőn az újév küszöbén viszszatekintünk a végét járó 1929. esztendőre. S arkunkra tárul a kérdés, hogy vájjon miként alakult volna a mi szakmánk helyzete akkor, ha a lábbelikészítő iparosság nagy tömegei a maguk ügyeinek lelkes harcosaiként sorakoztak volna az alá a zászló alá, amelyet az 1920. évi augusztus 22—23-án megalakított országos szövetségünk kibontott ? A felelet röviden csak annyi, hogy a gazdasági nyomornak a mai fokára nem sülyedhetett volna le ez a nélkülözhetetlen közszükségleti cikket termelő iparág. Mert nem kis részben oka katasztrofális helyzetének maga a lábbelikészítő iparosság, amelynek a legnagyobb része nem tudta vagy nem akarta felismerni azt az erőt, melyet számára az összefogás, a közös érdekekért való együttműködés biztosított volna, nem vette komolyan azt a hatalmat, melyet a szervezkedés nyújt, azt a tekintélyt, melyet egyedül az egy gazdasági táborba tömörülés kölcsönözhet és közönyösen nézte és nézi ma is, hogy nemes lelkű és önfeláldozó szaktársai a helyzet jobbrafordításának érdekében miként igyekeznek intézményeket teremteni. A jóakaratú felhívások és figyelmeztetések iránt eddigelé közönyösen viselkedő szaktársaink lássák be végre, hogy a bajok további terjedésének megakadályozása és orvoslása érdekében tennünk és cselekednünk kell, mégpedig haladéktalanul és ehhez a munkához minden szaktársunknak a támogatása szükséges. A letűnt év szörnyű megpróbáltatásain keresztülment szaktársaink előtt nem kell bizonyítani, hogy a létért való küzdelem annyira megnehezült, hogy egy test és lélekként össze kell fognunk, ha nem akarunk mindnyájan teljesen elpusztulni. Csodákra senki se várjon, hanem maga igyekezzék a teremtő és alkotó munkával csodákat művelni. Széthúzó és szétforgácsolt erőkkel nem lehet szakmánkat szebb és boldogabb jövő révébe vezetni s mindent el kell követnünk, hogy szakmai társadalmunk együvé tömörüljön és olyan hatalmas tábort alkosson, amely a létért való küzdelemben meg bírja védeni a maga érdekeit. Ha a szövetség, az ipartestület, a szövetkezet és a szakoktatók köre vezetőségei e nagy cél érdekében összefognak és a szakmai iparosság érdekeinek kielégítésére és előmozdítására minden tőlük telhetőt megtesznek, a közös boldogulás kiküzdése céljából indított mozgalomnak oly lendületet adhatnak, amely a legmesszebbmenő várakozásokat is kielégíti. Az összes erőt és képességet a szövetkezet és a rokkant egyesület kiépítésének munkálataira kell elsősorban koncentrálni. A szövetkezeti felsőrészkészítés kérdését meg kell végre oldani és minden tekintetben olyan munkával kell a szaktársakat kiszolgálni, amely a legszebb és legtökéletesebb mindazok között, amineket a felsőrészkészítés terén csak produkálni lehet, hogy hírt és dicsőséget szerezzen a szövetkezetnek, szaktársainknak pedig biztosítsa a rendelők elismerését. A termelő szövetkezet kiépítéséhez is haladéktalanul hozzá kell fogni, mert az nem állapot, ami ezen a téren uralkodik. A meglévő termelő alakulatot a szövetkezet égisze alá kell helyezni és üzletrészek jegyzésével megfelelő forgótőkéről kell gondoskodni. Az üzletrésztulajdonos tagok válasszák meg a vezetőket és csakis azok részesülhetnek munkában, akik a szövetkezetnek tagjai. Ugyancsak ki kell építeni a szövetkezet értékesítő részét is, hogy a tagok munkáit átvehesse és azokra előleget folyósíthasson, hogy a munkafolytonosságot biztosítsa. A rokkant egyesület ügyének a felkarolása becsületbeli kötelessége a főváros cipésztársadalmának és, hogy ezt önmagával és a segélyre szoruló, munkaképtelen, öreg szaktársakkal szemben mielőbb leróhassa, legyen tagjává minden szaktársunk ennek a valóban nemes célokat szolgáló intézménynek. A szakma egészséges irányban való fejlődésének biztosítása érdekében rendkívüli nagy jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a felsőrészkészítők nem nevelhetnek tanoncokat és felsőrészkészítést csak az tanulhat, aki az aljamunkában való jártasságát igazolja. A szakma jövő sorsának alakulása szempontjából igen üdvös lesz az egyfázisos forgalmi adórendszer beveztése, amely végre a megvalósulás stádiumába jutott és nagy igazságtalanságok fognak általa megszűnni, mert a bőrgyáraknál és a vámhatároknál való lerovása az adónak, felmenti a lábbelikészítő iparosokat az átalányfizetés alól és nem lesznek kénytelenek nagyobb összeget leróni, mint amilyen forgalmat valóban csinálnak és a kontárok nem bújhatnak ki az adózás alól, mivel az adó be lesz az anyagárakba számítva. A reánk köszöntő új esztendőben követeljük a kézművesiparban az általános és fényűzési forgalmi adó megszüntetését !