Lábbelikészítők Lapja, 1934 (16. évfolyam, 1-21. szám)
1934-01-05 / 1. szám
35 – XVI. évfolyam. Budapest, 1934 január 5. ,Járisz Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Wesselényi utca 17. szám Telefon: József 426—26. M. kir. postatakarékpénztári számla 3002. szám. Egyesülésben az erő! Akaratban a győzelem! Előfizetési árak : egész évre 8.— P. — Fél évre 4.— Negyed évre 2.— P. Megjelenik 1-én és 15-én. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELI KÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI CIPÉSZIPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1034. irta: Móczár Mátyás a Lábbelikészítő iparosok Országos Szövetsége elnöke. Lepergett az óév és ráléptünk az iljesztendő küszöbére. Kifiirkészhetetlen jövő felé tekintünk, de mégis reménykedéssel eltelve kell megkezdeni további munkálkodásukat. Szerte az egész világon a legnagyobb bizonytalanság uralkodik az emberiség jövő sorsát illetően. Nem olvasunk, nem laltunk biztató kijelentéseket a nagy kormányférfiak beszédeiből és nyilatkozataiból sem, mégis azt kell hinnünk, hogy azok az áldatlan viszonyok, amelyek az előző évben végigszántottak az egész világon, jobbra fognak fordulni, mert az emberiség erős akarata le kell, hogy törje a jobbrafordulás útjában álló akadályokat. A lábbelikészítő iparosság sorsa természetszerűleg szoros kapcsolatban van az általános gazdasági viszonyokkal, mindannak dacára meg kell kísérelnünk mindent, hogy a jelenlegi munkahiányon minden rendelkezésre álló eszközökkel segítsünk. Megoldásra váró feladat a termeltetés és értékesítés és evvel kapcsolatban ismét hangsúlyozom, hogy ennek lehetővé tétele kizárólag az anyagbeszerző szövetkezet hathatós támogatása révén lehetséges, miért is nem mulaszthatom el ezt az alkalmat sem, hogy rámutassak arra, miszerint kizárólag az anyagbeszerző szövetkezet felfokozott forgalma után elérhető haszontöbblet tartalékolása révén lesz módunkban a termeltetés megindítása. Fontos kérdés a közmunkáknak megfelelő arányban történő elosztása és a kontárkodás meggátlása is, mert mindkettő a közterhekkel dolgozó lábbelikészítő iparosság munkaalkalom fokozását szolgálja. Kiemelni kívánom, hogy minden megindítandó akciónkhoz iparostársaink megalkuvás nélküli egységes és erőteljes támogatására van szükségünk, mert csakis ily módon lesz súlya mindazoknak a kívánalmaknak, amelyekkel a szakmai iparosság összeomlását megakadályozandó, illetékes helyekhez fordulunk. Újév napján az Ipartestület dísztermében megtartott szakmai érdeképviseletek kiküldöttei felszólalásaiból egységesen csendült ki a szoros együttmunkálkodás szükségessége, s ez a tény ad biztatást a szakma jövőjére nézve, mert most, ha megtalálja a szakma önmagát, adva lesz a lehetőség arra, hogy megtalálja jövő boldogulását is. Köszöntöm szakmánk minden egyes tagját és azt kívánom, hogy a szakmai béke jegyében meginduló erőteljes mozgalom meghozza a várva-várt jobb új esztendőt. Csinálják jól, amit csinálnak! Ismeretes szaktársaink előtt, hogy a kormányzat az IOKSz vállalkozásainak és ügykezelésének felülvizsgálása után végre meggyőződést szerzett magának arról, hogy az az elgondolás amelyet mi vallottunk és hangoztattunk azokon a tárgyalásokon, amelyek annak idején az IOKSz törvényesítése érdekében lefolytak, s amelyet azóta sem szűntünk megismételni, folytonosan és mindig erőteljesebben, helyesnek bizonyult. Valóra vált, hogy saját, sokoldalú üzletköre révén, amelyeknek irányítását a legritkább esetben bízták az ügyekhez értő, szakmailag és általánosan képzett egyéniségekre, az intézmény automatikusan eltolódott tulajdonképpeni hivatásától és feladatától, amely a kis- és kézművesiparosok egészségesen tervszerű támogatása, irányítása szövetkezésük körültekintő és jóindulatú elősegítése kellett volna hogy legyen. Számtalanszor mondottuk, hogy az IOKSz saját íszleteskedése révén összeütközésbe kerül a gondjaira bízott kisiparosok természetszerű érdekeivel, s hogy az üzleteskedés folyamán kialakuló egyéni érdekek és ambíciók, felemésztik az erőket és képességeket, amelyeknek ezen intézmény keretében kizárólag a közt lett volna szabad szolgáltok. Igazán elégtételként üdvözölhetnék tehát a kormányzat abbeli elhatározását, hogy lebonyolíttatja az IOKSz üzleteit és iparvállalatait és az intézményt hallomás szerint kizárólag a kisiparosoknak állami kölcsönökkel való ellátásánál óhajtja közvetítő szervként felhasználni. Rendkívülien lefokozza azonban ezen emberileg megérthető elégtételérzésünket az az aggodalmunk, hogy a reorganizálás dacára, annak eddig napvilágra jutott tünetei szerint nem azon gondolkoznak, nem annak lehetőségét kutatják, hogy hogyan lehet, milyen módon és milyen eszközökkel a kisiparosság egyetemessége részére jobb jövőt előkészítő alapokat konstruálni és figyelmen kívül akarják látszólag hagyni, a szövetkezések iránti, bátran állíthatjuk, egészséges ösztönszerűségből eredő készségét a kisiparosságnak. Akár ha sok száz kisiparosnak fog az intézmény egyénileg hiteleket nyújtani mesterségük zavartalan folytatásához, nem fog lendíteni a több százezernyi létszámú kisiparos társadalom sanyarú helyzetén. Ezen csak úgy segíthet, ha módot nyújt arra hogy szakmánként és körzetenként az iparosság mai szegényes tőkeerejének megfelelő alátámasztásával, beszerző, termelő és értékesítő szövetkezetek alakulhassanak. S ez irányban ne okozzon tétovázást