A Lakás, 1912 (2. évfolyam, 5-12. szám)
1912 / 5-6. szám
5—6. SZÁM ön/ MEGJELENIK H. ÉVFOLYAM 1912 5-6. SZÁM MEGJELENIK r/ MEGJELENIK EGY ÉVBEN 12-SZER AIa IvcV SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: RÁKOSI TIBORC llySGf/mon Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VI. kerület, Vörösmarty u. 69. Telefon: 136 23. min 4 •****. Előfizetési ár: egy évre 12 korona, félévre fe korona, egyes számonként 1 korona 20 fillér MEGJELENIK EGY ÉVBEN 12-SZER PIACOT A MAGYAR IPARMŰVÉSZETnSW^ T KEZDEM egy száraz hírrel: a hageni német művészeti és kereskedelmi múzeum, a cs. kír. osztrák ipar- és művészeti és a müncheni szövetség részvételével német iparművészeti termékekből, építészi és grafikai tárgyakból kiállítást szervezett, melyet még ebben az esztendőben kiállít: Newark, Pittsburg, Detroit, St. Louis, Chicago és Indianapolis városok múzeumaiban. A kiállítás, melynek nyiltan bevallott célja propagandát csinálni a német termékeknek és ezáltal nagyobbítani a piacot, keresztmetszete lesz az egész német modern iparművészet termelőképességének. A gyűjtemény tartalma: középületek, utak, szobrok, magánházak, kertek, Interieurök felvételei. Tipográfiai termékekben: plakátok, kereskedői és privát nyomtatványok minden fajtája, művészeti munkák és könyvek kerülnek kiállításra, ehhez csatlakozik a grafikai lapoknak egy gyűjteménye. Tapéták, linóleumok és línkrustok mellett a textilipar gazdag anyaga lesz reprezentálva, többek között: függönyszövetek, csipkék, hímzések és batiszták. A fémcsoport mind a nemes és nem nemes anyagokat és díszítéseket felöleli. A keramikát: kőtárgyak, homokáru, fayenceok és porcellánok képviselik; különösen gazdag a kerámiai plasztika. Az üvegiparban: egyszerű, színes, vésett, csiszolt és festett tárgyakat mutatnak be. Fa, elefántcsont, gyöngyház és bőr a kismunkákban vannak képviselve. A képfényképezés egy osztálya a modern személyiségek portréivel foglalkozik. Az összeállítás a nagyszerű és intim egyes alkotások gazdag sorozatával szolgál. A feldolgozás mindvégig a technika elfinomodását és az anyaghoz való odaadó szeretetet dokumentálják, ami bizonyára élénk fényt fog vetni a német kezek munkája nyomán terjedő általános kultúrára. Feltűnő a technikák fejlődése úgy a régi eljárások felújításában, mint az új vegytani eredmények felhasználásában. Stb., stb.... így szól a német recenzió arról a nagy iparművészeti mozgalomról, mely Hamburgnál és Brémánál nekivág a tengernek, hogy új piacot teremtsen Amerikában a modern német iparművészetnek és minden egyéb német munkának, mely azzal összefügg. Szó sincs róla: nem akarjuk a magyar iparművészetet a német iparművészettel összehasonlítani, a különbség csaknem ugyanaz lenne, mintha Magyarországot a hatalmas német birodalommal hasonlítanék össze. A magyar iparművészet — igaz — még nem olyan fejlett, mint a német, nem olyan gazdag és nincs is akkora piaca ... És épen itt kell megállani egy pillanatra. Konstatálnunk kell mindenek előtt, hogy művészi érték dolgában a magyar iparművészet a legtágabb nemzetközi értelemben is versenyképes, de .. . De szegény és nincs akkora piaca, mint a német iparművészetnek. És íme, mégis megtörténik a csoda: a gazdag és nagy piaccal bíró német iparművészet új piac után néz, új területet keres, ahol a maga munkáját hasznosítja. Ezzel a ténnyel kapcsolatban a hivatalos magyar iparművészeinek kétségbeejtő és magyarosan tunya élhetetlensége jut az eszünkbe. A magyar iparművészet a hasznosítás, tehát épen ipari és kereskedelmi szempontból semmi néven nevezhető szerves támogatásban nem részesül, sem az állam, sem pedig az arra hivatott Országos Iparművészeti Társulat révén. Mindkét részről hiányzik a céltudatosság érzéke, hiányzik az ötlet és az üzleti kultúrszellem. Nálunk a magyar iparművészet hivatalos őrei állandóan a fellegek között járnak, pilla- |