Lakatosmesterek Lapja, 1930 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-10 / 1. szám
2. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1930 január 10 A mi új esztendőnk. Itt van tehát a várva-várt új esztendő, hogy sivár és gondokkal teli elődjét kiszorítva, új reményt keltsen a dolgozni akaró iparostársadalom szivében. Amely az elmúlt évben szenvedett, csalódásokért vár kárpótlást az új évtől. De vájjon lehet-e nekünk iparosoknak egyáltalán az új évben is remélni, lehet-e hinnünk egy jobb jövőben ? Én azt hiszem, hogy nem. Az iparosság, amely komoly érdekképviselet hiányában teljesen támogatás nélkül áll, nem képes megvédeni magát a száz oldalról jelentkező, anyagi erejét és kereseti lehetőségét messze túlhaladó anyagi megterhelések és egyéb követelések ellen. A helyzet t. i. az, hogy a társadalom minden rétege a kisiparost és a kiskereskedőt kivéve, megfelelőleg képviselve van mindazon helyeken, ahol sorsa fölött döntenek s így, amikor arról van szó, hogy honnan szedjék be az állam vagy a város háztartásához szükséges és folyton növekvő öszszegeket, mindegyik iparkodik elhárítani magától a terhek viselését és igy miként a folyó is a gyengén védett területet önti el, úgy torlódik össze az iparosság feje fölött is a különféle címeken behajtandó szolgáltatások tömege. Ne higgyük azonban, hogy ennek ellenében iparkodnak ezen összegek előteremtését előmozdítani vagy megkönnyíteni. Hogy egy példát mondjak, egy versenytárgyalás egy kis vagyonba kerül. A négy-öt pengős űrlaptól kezdve a városi és állami bélyegeken át a bánatpénz letevéséig s ennek hetekig, sőt hónapokig tartó visszafizetéséig. Legtöbbször eredmény nélkül. Az új évben kell eldőlni annak a kérdésnek is, hogy biztositsák-e intézetért nem a mester fizetett a fiúnak, hanem sok esetben megfordítva, a szülők fizettek tandíjat. Mióta azonban hivatalosan adózási szempontból is jövedelemhajtó tényezőnek tekintik az inast és a szerződtető szülőknek, de különösen a hatósági munkaközvetítő intézetnek az az első kérdése, mi fizetést kap a tanonc és amióta minden másnap délben elvonják a műhelyből az inasiskolába és minden kihágásáért és tanszereiért a mester felelős, mert hiába látta el a mestere nagy költséggel, egy hét múlva nincs neki már semmije sem, szóval amióta a tanonctartás nem segítséget, de óriási megterhelést, számtalan büntetést és egyéb kellemetlenséget jelent, a mesterek lemondtak az inastartásról és vagy nélkülözik, vagy napszámosokat alkalmaznak, ami ma már nem kerül többe, mint az inastartás, de rendelkezni lehet vele egész napon át. Ezért van az, hogy az inasiskolák üresek és folyton kisebb a tanoncállomány, holott a tétlenül lődörgő és a sportpályák körül lebzselő hivatásos sportsmanaspiránsok tömege egyre növekszik idők fele! Van azonban egyéb okom is, hogy az iparosok s így a lakatosok jobb jövőjében kételkedjek. Éspedig a kortársi összetartás teljes hiánya. Csodálatos dolog az, hogy egy olyan nagy intelligenciát feltételező ipart művelők tömege, mint a lakatosmesterek, anynyira ne ismerjék a szolidaritás szükségességét, hogy bármikor felhasználhatók egymás ellen anélkül, hogy különösebb hasznuk származna belőle. Használjuk fel tehát az új évet a lakatosok egységességének a megteremtésére, hogy közös munkával előkészíthessünk egy valóban boldogabb új évet. wwwwwwwwwwwwwwwtvtwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Irta : SÓTY ZOLTÁN. Fényesen, hogy az iparos elvégzett munkájának az árát megkapja. Hihetetlen, de való, hogy az illetékes helyen az építkezések megszüntetésének lehetőségével indokolják ezen igazságos követelésünk megtagadását. Ami annyit jelent, hogy továbbra is megtarthatják a pénzünket büntetlenül, a dolog, hogy építsenek. Ellenben 4—5 napi elzárásra ítélnek iparosokat, ha az inasa iskolakerülő vagy egyéb okból nem ment az iskolába. Börtönnel büntetendő akkor is, ha a Társadalombiztosítóval hátralékba kerül, de bevasalják rajta elődjének hátralékát is, ha történetesen olyan helyiséget vesz bérbe, ahol azelőtt hasonló iparos működött és adós maradt a hátralékkal. Ezen esetekben semmiféle aggodalmaik nincsenek. Igen súlyos probléma az inashiány is, mellyel már erősen foglalkoznak illetékes helyen, csakhogy egészen más irányban keresik a hibát, mint ahol az található. A háborús időkben elmaradt szaporulattal igyekeznek indokolni az inashiányt, pedig ez csak nagyon kis részben igaz. A valóság az, hogy az utóbbi évtizedek úgynevezett szociális kultúr rohamának hatása alatt összetévesztik az iparosműhelyt — mondjuk egy állami költségen fentartott tanoncnevelő iskolával. És azt hiszik, hogy az iparosnak főhivatása a tanonc mindenáron való kiképzése és nevelése órási áldozatok árán is. Ez pedig nagy tévedés, mert az iparos műhelyét elsősorban azért alapítja, hogy magának és családjának a megélhetését biztosítsa. Azonkívül, hogy az önállóság által ráháramló súlyos közterhek viseléséhez az anyagiakat megszerezze. Az iparosmestert a múltban meg kellett kérni, hogy alkalmat adjon a tanulni vágyó fiúnak, hogy műhelyében elsajátíthassa az ipart s bizony Az építőipari számlakövetelések biztosítása. (Saját tudósítónktól.) Az a tarthatatlan állapot, amely hiányos jogrendszerünk és a gyakori fizetésképtelenségek folytán az építőipari számlakövetelések terén már évtizedek óta uralkodik, megmozgatta csaknem az összes építőipari érdekeltségeket. A helyzet jellemzéséül csak annak az egy adatgyűjtésnek az eredményét említjük meg, amelyet e tárgyban ipartestületünk lefolytatott. Mindössze 24 épületlakatos üzemet kérdeztünk meg s ezek ellenőrizhető pontossággal 31 olyan esetet jelentettek be, amelyekben a számlakövetelések veszendőbe mentek több mint 160.000 P értékben. El lehet képzelni, hogy az ilyen esetek száma és az ilyen veszteségek összege mekkora arányokat öltene, ha az adatgyűjtés valamennyi építőipari szakmában és országosan folytattatnék le. Az adatok és érvek súlya alatt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a múlt hó 20-iki teljes ülésének határozataként a következő javaslatot terjesztette fel a kormányhoz törvényhozás útján való rendezés végett. Az építkezési összeg az épület létrehozásához szükséges tőke, amelyből előzetes számítás szerint aránylagos részek illetik a fővállalkozót, részben vállalkozói tevékenységéért, részben ipari munkájáért, valamint az egyes alvállalkozókat , iparosokat és anyagszállítókat, akik a mű elkészítésénél közreműködnek. A folytatólagosan a fővállalkozó kezeihez folyósított építkezési részletösszegeknek az alvállalkozókat illető aránylagos részére tehát a fővállalkozó utalványos. A részletösszegek folyósításának időpontjai az összes közreműködő iparosok tudomására hozandók. A fővállalkozó kezeihez való folyósítás kereseti kimutatások alapján történik. A meghatározott sémájú kiutalásban minden alkalommal pontosan feltüntetendő, hogy az összegből mennyi illeti a kétféle címen a fővállalkozót és mennyi a közreműködő iparosokat ás anyagszállítókat (alvállalkozókat). Minden folyósítás előtt kimutatandó, hogy az előző kiutalás végrehajtatott és az utalványozottak az őket illető aránylagos részhez jutottak. Vita esetén a folyósításra kerülő összeg, vagy ennek egy része előre megjelölt közös bizalmi