Lakatosmesterek Lapja, 1930 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-10 / 1. szám

2. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1930 január 10 A mi új esztendőnk. Itt van tehát a várva-várt új esztendő, hogy sivár és gondokkal teli elődjét kiszorítva, új reményt keltsen a dol­gozni akaró iparostársadalom szivében. Amely az elmúlt évben szenvedett, csalódásokért vár kárpótlást az új évtől. De vájjon lehet-e nekünk iparosok­nak egyáltalán az új évben is remélni, lehet-e hinnünk egy jobb jövőben ? Én azt hiszem, hogy nem. Az iparosság, amely komoly érdek­­képviselet hiányában teljesen támoga­tás nélkül áll, nem képes megvédeni magát a száz oldalról jelentkező, anyagi erejét és kereseti lehetőségét messze túlhaladó anyagi megterhelések és egyéb követelések ellen. A helyzet t. i. az, hogy a társada­lom minden rétege a kisiparost és a kiskereskedőt kivéve, megfelelőleg kép­viselve van mindazon helyeken, ahol sorsa fölött döntenek s így, amikor arról van szó, hogy honnan szedjék be az állam vagy a város háztartásá­hoz szükséges és folyton növekvő ösz­­szegeket, mindegyik iparkodik elhárí­tani magától a terhek viselését és igy miként a folyó is a gyengén védett területet önti el, úgy torlódik össze az iparosság feje fölött is a különféle cí­meken behajtandó szolgáltatások tö­mege. Ne higgyük azonban, hogy ennek ellenében iparkodnak ezen összegek előteremtését előmozdítani vagy meg­könnyíteni. Hogy egy példát mondjak, egy versenytárgyalás egy kis vagyonba kerül. A négy-öt pengős űrlaptól kezdve a városi és állami bélyegeken át a bánatpénz letevéséig s ennek hetekig, sőt hónapokig tartó visszafizetéséig. Legtöbbször eredmény nélkül. Az új évben kell eldőlni annak a kérdésnek is, hogy biztositsák-e intéz­etért nem a mester fizetett a fiúnak, hanem sok esetben megfordítva, a szülők fizettek tandíjat. Mióta azonban hivatalosan adózási szempontból is jövedelemhajtó ténye­zőnek tekintik az inast és a szerződ­tető szülőknek, de különösen a ható­sági munkaközvetítő intézetnek az az első kérdése, mi fizetést kap a tanonc és amióta minden másnap délben el­vonják a műhelyből az inasiskolába és minden kihágásáért és tanszereiért a mester felelős,­­ mert hiába látta el a mestere nagy költséggel, egy hét múlva nincs neki már semmije sem, szóval amióta a tanonctartás nem se­gítséget, de óriási megterhelést, szám­talan büntetést és egyéb kellemetlen­séget jelent, a mesterek lemondtak az inastartásról és vagy nélkülözik, vagy napszámosokat alkalmaznak, ami ma már nem kerül többe, mint az inastar­tás, de rendelkezni lehet vele egész napon át. Ezért van az, hogy az inasiskolák üresek és folyton kisebb a tanoncállo­­mány, holott a tétlenül lődörgő és a sportpályák körül lebzselő hivatásos sportsmanaspiránsok tömege egyre növekszik idők fele! Van azonban egyéb okom is, hogy az iparosok s így a lakatosok jobb jö­vőjében kételkedjek. És­pedig a kor­társi összetartás teljes hiánya. Csodá­latos dolog az, hogy egy olyan nagy intelligenciát feltételező ipart művelők tömege, mint a lakatosmesterek, any­­nyira ne ismerjék a szolidaritás szük­ségességét, hogy bármikor felhasznál­hatók egymás ellen anélkül, hogy kü­lönösebb hasznuk származna belőle. Használjuk fel tehát az új évet a lakatosok egységességének a megterem­tésére, hogy közös munkával előkészít­hessünk egy valóban boldogabb új évet. wwwwwwwwwwwwwwwtvtwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Irta : SÓTY ZOLTÁN. Fényesen, hogy az iparos elvégzett­­ munkájának az árát megkapja. Hihe­tetlen, de való, hogy az illetékes he­lyen az építkezések megszüntetésének lehetőségével indokolják ezen igazságos követelésünk megtagadását. Ami annyit jelent, hogy továbbra is megtarthatják a pénzünket büntetlenül, a dolog, hogy építsenek. Ellenben 4—5 napi elzá­rásra ítélnek iparosokat, ha az inasa iskolakerülő vagy egyéb okból nem ment az iskolába. Börtönnel büntetendő akkor is, ha a Társadalombiztosítóval hátralékba kerül, de bevasalják rajta elődjének hátralékát is, ha történetesen olyan helyiséget vesz bérbe, ahol az­előtt hasonló iparos működött és adós maradt a hátralékkal. Ezen esetekben semmiféle aggodalmaik nincsenek. Igen súlyos probléma az inashiány is, mellyel már erősen foglalkoznak il­letékes helyen, csakhogy egészen más irányban keresik a hibát, mint ahol az található. A háborús időkben elmaradt szaporulattal igyekeznek indokolni az inashiányt, pedig ez csak nagyon kis részben igaz. A valóság az, hogy az utóbbi évtizedek úgynevezett szociális kultúr rohamának hatása alatt össze­tévesztik az iparosműhelyt — mondjuk egy állami költségen fentartott tanonc­­nevelő iskolával. És azt hiszik, hogy az iparosnak főhivatása a tanonc min­denáron való kiképzése és nevelése órási áldozatok árán is. Ez pedig nagy tévedés, mert az iparos műhelyét első­sorban azért alapítja, hogy magának és családjának a megélhetését biztosítsa. Azonkívül, hogy az önállóság által rá­­háramló súlyos közterhek viseléséhez az anyagiakat megszerezze. Az iparosmestert a múltban meg kellett kérni, hogy alkalmat adjon a tanulni vágyó fiúnak, hogy műhelyé­ben elsajátíthassa az ipart s bizony Az építőipari számlakövetelések biztosítása. (Saját tudósítónktól.) Az a tartha­tatlan állapot, amely hiányos jogrend­szerünk és a gyakori fizetésképtelensé­gek folytán az építőipari számlaköve­telések terén már évtizedek óta ural­kodik, megmozgatta csaknem az összes építőipari érdekeltségeket. A helyzet jellemzéséül csak­ annak az egy adat­gyűjtésnek az eredményét említjük meg, amelyet e tárgyban ipartestületünk le­folytatott. Mindössze 24 épületlakatos üzemet kérdeztünk m­eg s ezek ellen­őrizhető pontossággal 31 olyan esetet jelentettek be, amelyekben a számla­követelések veszendőbe mentek több mint 160.000 P értékben. El lehet képzelni, hogy az ilyen esetek száma és az ilyen veszteségek összege mek­kora arányokat öltene, ha az adatgyűj­tés valamennyi építőipari szakmában és országosan folytattatnék le. Az ada­tok és érvek súlya alatt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a múlt hó 20-iki teljes ülésének határozataként a következő javaslatot terjesztette fel a kormányhoz törvényhozás útján való rendezés végett. Az építkezési összeg az épület létrehozásához szükséges tőke, amelyből előzetes számítás sze­rint aránylagos részek illetik a fővállalkozót, rész­ben vállalkozói tevékenységéért, részben ipari­­ munkájáért, valamint az egyes alvállalkozókat ,­­ iparosokat és anyagszállítókat, akik a mű elké­­­­szítésénél közreműködnek. A folytatólagosan a fővállalkozó kezeihez fo­lyósított építkezési részletösszegeknek az alvál­lalkozókat illető aránylagos részére tehát a fő­­vállalkozó­­ utalványos. A részletösszegek folyósításának időpontjai az összes közreműködő iparosok tudomására ho­zandók. A fővállalkozó kezeihez való folyósítás kere­seti kimutatások alapján történik. A meghatáro­zott sémájú kiutalásban minden alkalommal pon­tosan feltüntetendő, hogy az összegből mennyi illeti a kétféle címen a fővállalkozót és mennyi a közreműködő iparosokat ás anyagszállítókat (alvállalkozókat). Minden folyósítás előtt kimutatandó, hogy az előző kiutalás végrehajtatott és az utalványozot­­tak az őket illető aránylagos részhez jutottak. Vita esetén a folyósításra kerülő összeg, vagy ennek egy része előre megjelölt közös bizalmi

Next