Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-10 / 1. szám

Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészítő, vasesztergályos, vasöntő, autószerelő ipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT LAKATOS STB. IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági dijuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre . P 10.— @ félévre . P 5.— Megnyitó-mérleg. Viharverten, megtépázva jutottunk el egy kegyetlen esztendő végéhez. Kötelességszerüen elővettük könyvein­ket, áttekintettük a gyászlapokat és számadást vetettünk. Leltár, adósok, hitelezők, bevétel, kiadás ......... szá­moltunk és összegyűjtöttük az adatokat a vagyon, teher, veszteség és nyereség című rovatok alá. Ez a művelet valami nagy és bonyo­lult munkát nem okozott nekünk. Gyor­san végeztünk. Ügy hiszem, egyöntetű volt a megállapítás : az év lefolyt véresen verejtékes és eredménytelen lótás-futás- ban, sűrű csalódásban, kinos meg- hajszolásban. Es még egy megállapítás, az egyetlen jó : — hogy ez az év is elmúlt............ Jut időnk rá, hát nézzük csak át az ó-esztendő hagyatékát, vezessük kérész­Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök tül a szükséges „áthozatot“, nyissuk meg a mérleget és induljunk el. Azon­ban tervszerütlenül többet egy lépést sem ! Programm nélkül sem indithatók, sem vezethetők nem vagyunk. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg ön­magunkat és keressük önmagunkban is a hibát. Vájjon nem néztük-e mások hibáit nagyító üvegen keresztül akkor, mikor saját hibáinkat kicsinyítőn át szemléltük? Vájjon jogos kívánságaink beteljesülése érdekében külön-külön, egyénenként megtettünk-e minden tőlünk telhetőt?! Vájjon szivünkön viseltük-e sorsunkat, jövőnket legalább is oly mér­tékben, hogy az érdekünkben őszintén küzdők — háta mögé sorakoztunk ?! Hozzájárultunk-e egyenként az „iparos­egység“ megteremtéséhez, amely nélkül hasztalan minden törekvés : — semmik vagyunk! Vagy a másik tábort szapo- ritottuk-e: a bűnösen közönyös, a 1932 január 10 @ IV. évf. 1. szám Budapest,VII.,Nyár-utca 6. Telelőn: J. 42—5—77 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én könnyelműen semleges, a tétlenül ácsor­gók táborát ? ! Ezekre a feljajduló kér­désekre kell egyenként megadni a kimé- letlenül őszinte választ, mielőtt helyze­tünk bajairól és azok orvoslásáról tovább “elmélkednénk. Iparos fájdalmakat, iparos betegsé­geket, iparos sérelmeket „iparosegység“ nélkül orvosolni, enyhiteni képtelenség. Elsősorban tehát ez a tehertétel, az iparosegység hiánya, amely a lezárt év gyászos mérlegét nagy mértékben súlyos­ította, — tűnjék el az újév megnyitá­sánál és szükebb testületünkben állít­suk helyre az egységet. Összetartás és együttérzés nélkül, szétszéledten ugyan mire is megyünk ? ! Szelíden, békésen legelő bárányok is, ha viharfelhők tor­nyosulnak, szorosan összebújnak, kö­vetve ösztönük sugallatát ........ De maradjunk az iparos-társadalom keretén belül. Tekintélyes azoknak az ipar­testületeknek száma, amelyekben a kívá­natos egység igenis fennáll. Megnyilvá­nul a testületi élet ápolása egyebek között abban is, hogy elsősorban a tagok a részükről megkívánt kötelezettségeknek a viszonyokhoz mérten eleget tesznek- Példaképen legyen szabad néhány hite­les számadatot minden kommentár nél­kül ide jegyezni: 1930-ban : Legmagasabb Tag­Összes tagdíjból tagdíj: ’étszám r befolyt: Lakatos, stb. ipartestül. 34.80 1111 25-80/0 Bádogosok, szerelők 80.— 710 32% Fémmüvesek ipartestül. 80.— 199 35% Nyergesek, szíjgyártók 60.— 548 54 0/0 Tetőfedők, kályhások 120.— 262 58% A mi átlagos napi tiz filléres tag­dijunk is teher nekünk, de talán köny- nyebben elviselhető, ha nem nagyobb részletekben és a testületnek is költsé­get okozó módon teljesitjük a befize­tést. Ilyen enyhítő megoldás volna például, ha minden tag akár naponta, akár hetenként, ahogy módjában áll, egy postatakarékpénztári takarék-bélyeg- lapra ráragasztana naponta 10 fillér, vagy hetenként 70 fillér értékű levél­bélyeget és a takaréklapokat heten­ként vagy havonként az ipartestületbe ftz új esztendőre. Amidőn a gazdasági év befejeztével elbúcsúzunk az öreg esztendőtől, egy­hangúan megállapíthatjuk, hogy a le­tűnő ó évnek csak egyetlen tényleges érdeme van, hogy elmúlt. Nem sok örömünk volt benne, de annál több keserűség. Ne elmélkedjünk a tegnap felett, ne keseregjünk az elszenvedett bajokon és terheken, hanem inkább gondolkodjunk a jövőről. Mert a jövő mindig misztikus, óriási erő rejlik benne, amit egybefoglalva reménynek nevezünk Ez az egyetlen, amelyet sem OTI-nak, sem az adóvégrehajtónak elvinni nem lehet. Ez mentes a 24%-os évi ké­sedelmi kamattól, ez nem képezi sem szanálás, sem kényszerkölcsön tárgyát, ezt nem kell odaadni szükségadóba sem. Ez végérvényesen, jogerősen és törvényesen a mienk. Nos, uraim, mi kell ehhez még, hogy ezt a nagy kincset, a reményt melegen tarthassuk, gyümölcsöztessük ? Mert nem elég, ha szép tyúktojásaink vannak, azokat ki is kell keltetni, ahhoz egy meleget adó kotlós kell vagy legalább is egy elektromos vagy más hőforrással rendelkező műanya. Maradjunk inkább ez utóbbinál, mert a tyúkjainkat már felettük és igy reményünk van, hogy tyúktojásainkat az új esztendőben ki­keltethetjük. A mi tyúktojásunk a re­mény és hozzá az egészséges optimiz­musunk a müanya. Keep-smiling, ezt mondják, a nagy amerikai nép ezt választotta jelszónak. „Kérem mosolyogni“ és ezt a jelszót vegyük mi is át. Uraim, higyjék el, sokkal könnyebb optimistának lenni, mint az ellenkezőjének. Nehéz az élet kétségkívül, de jó erős szívvel, nagy akarattal ezt is ki lehet birni. Egy olyan ország fiai, amely országnak aranyos rónái, búzakalásztól duzzadt földjei van­nak, ahol kenyérmag, gyümölcs terem, az olyan ország fiai csak optimisták lehetnek. Ez az ország kiírta a tatár­járást, a labancvilágot, túlélte a török, majd az osztrák rabigát, lerázott magáról minden ellenséget, az ilyen ország fiai bátran mondhatják, hogy Keep smiling. Farkas Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents