Lakatosmesterek Lapja, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-10 / 1. szám

ESTEREK LAPJA Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészitő, vasesztergályos, vasöntő, autoszerelőipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT STB. LAKATOS IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK □ ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ N]E K HIVATALOS KÖZLÖNYE □ Ipartestületi tagok tagsági dijuk fejében kapják. I Felelős szerkesztő: ELŐFIZETÉSI Díj: I FARKASSÁNDO egy évre F 10.— :: félévre P 5.— I gépészmérnök R 1933 január 10 —V. évf. 1. szám Budapest, VII,, Nyár-u. 6. Telefon: J. 42-5-77 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én írhatnám cikkem fejére a régi esztendő számát, mert erről az évről nagyon hosszan tudnék írni. Ha összefoglalhatnám az elmúlt év keserveit és felállítanám az üzleti év mérle­gét, úgy mindnyájunk lelke elsötétülne és én ezt nem akarom, tartom a régi közmon­dást, hogy „a holtakról vagy jót vagy semmit“ tehát semmit. A múlton okulva mindössze annyit kérek á lakatos ipartestületben tömörült rokonszakmák­tól, hogy az uj esztendőben gyakrabban keres­senek fel bennünket szakmájukat érdeklő, úgy gazdasági, mint szakjellegű cikkeikkel, mert sze- retnők a lap tartalmán is, nemcsak a külső lap­ján kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy nemcsak lakatosok, de még más igen tiszteletreméltó szakmák is foglaltatnak a lakatos ipartestület kebelében. Borítsunk fátyolt az elmúlt nehéz eszten­dőre és az újév küszöbén kívánjunk egymásnak nagyon-nagyon boldog jövendőt. Mi is teljesülne, ha mi iparosok boldogok lennénk? Lenne munka, forgó tőke, viruló jókedv a műhelyekben, meg­elégedettség az otthonainkban és megvolna a lehetőség arra, hogy gyermekeinket, habár nehéz munka árán, de felnevelhetnők a haza hasznos polgáraivá. Ahhoz kedves kartársaim, hogy ezt elérhessük, elsősorban az általános, mond­hatnám nemzetközi helyzetnek kell megváltozni, de meg kell nekünk is változnunk. Még pedig első sorban a kari összetartásnak. „Mindnyá­jan egyért és egy mindnyájunkért,“ ez legyen a jelszó s mig ez a jelszó nem lesz kikristályo­sodott nemes fogalom köztünk, mig ezért egyes kicsinyes érdekeinket nem áldozzuk fel, addig nincs jólét, nincs kereset, még ha javulnak a vi­szonyok akkor sem, és akkor tovább is csak a rendelőnek fog érett gyümölcs teremni a fáin­kon, nekünk csak a satnya marad meg. Szolidaritás, kari összetartás, józan kalku­láció, ez legyen a mi újévi ajándékunk, mert ennek nyomán teremhet csak az, ami után vá­gyunk, az iparos boldogság. Vivjuk meg együtt az egymást érdeklő köz- és magánpályázatok most még dicstelen harcát, emeljük fel ősi szak­mánkat a régi magaslatra és ne alacsonyitsuk le oda, hogy a nemes ipar terméke majdnem olyan értékű legyen, mint a nyersanyag. Ne csak cseréljük a pénzünket, mert a jelen gya­korlat azt mutatja, hogy mindig kevesebb jön vissza. Hogy pénzünk legyen, amivel dolgozunk, hogy eleget tehessünk régi kötelezettségeinknek a lehetőség arányában, hogy ne rettegjünk ál­landóan a közterheket behajtó közegektől, hogy megtarthassuk aztán egy életen át szerzett kis alapvagyonunkat, (akinek még van) talán ezekre gondolnak az uj esztendőben ott, ahol a pol­gárok sorsát intézik. Talán meglátják ott, hogy a kisiparos polgári réteg éppen olyan nemes ré­sze az ország sajgó testének, mint az „agrár“ és jönnek olyan intézkedésekkel, melyek mun­kakedvünket visszaadják, melyek erőt öntenek lankadó izmainkba, mert kell és ez a társada­lom, az iparostársadalom, amely sohasem volt hálátlan a hazával szemben, megérdemli most is és meg fogja azt hálálni mindenkor. Erőt, egészséget, munkát, békességet az uj évben, ezt kívánja mindenkinek a „Lakatos­mesterek Lapja.“ Farkas Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents