Lakatosmesterek Lapja, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-10 / 1. szám
ESTEREK LAPJA Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészítő, vasesztergályos, vasöntő, autószerelőipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT STB. LAKATOS IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK □ ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE □ Ipartestületi tagok tagsági díjuk fejében kapják. I Felelős szerkesztő: ELŐFIZETÉSI Díj: I FARKAS SÁNDO egy évre F 10.— :: félévre P 5.— I gépészmérnök R 1933 január 10 —V. évf. 1. szám Budapest, VII., Nyár u. 6. Telefon: 1. 42-577 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én írhatnám cikkem felére a régi esztendő számát, mert erről az évről nagyon hosszan tudnék írni. Ha összefoglalhatnám az elmúlt év keserveit és felállítanám az üzleti év mérlegét, úgy mindnyájunk lelke elsötétülne és én ezt nem akarom, tartom a régi közmondást, hogy „a holtakról vagy jót vagy semmit“ tehát semmit. A múlton okulva mindössze annyit kérek a lakatos ipartestületben tömörült rokonszakmáktól, hogy az új esztendőben gyakrabban keressenek fel bennünket szakmájukat érdeklő, úgy gazdasági, mint szakjellegű cikkeikkel, mert szeretnék a lap tartalmán is, nemcsak a külső lapján kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy nemcsak lakatosok, de még más igen tiszteletreméltó szakmák is foglaltatnak a lakatos ipartestület kebelében. Borítsunk fátyolt az elmúlt nehéz esztendőre és az újév küszöbén kívánjunk egymásnak nagyon-nagyon boldog jövendőt. Mi is teljesülne, ha mi iparosok boldogok lennénk? Lenne munka, forgó tőke, viruló jókedv a műhelyekben, megelégedettség az otthonainkban és megvolna a lehetőség arra, hogy gyermekeinket, habár nehéz munka árán, de felnevelhetnek a haza hasznos polgáraivá. Ahhoz kedves kartársaim, hogy ezt elérhessük, elsősorban az általános, mondhatnám nemzetközi helyzetnek kell megváltozni, de meg kell nekünk is változnunk. Mégpedig elsősorban a kari összetartásnak. „Mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért,“ ez legyen a jelszó s mig ez a jelszó nem lesz kikristályosodott nemes fogalom köztünk, mig ezért egyes kicsinyes érdekeinket nem áldozzuk fel, addig nincs jólét, nincs kereset, még ha javulnak a viszonyok akkor sem, és akkor tovább is csak a rendelőnek fog érett gyümölcs teremni a fáinkon, nekünk csak a satnya marad meg. Szolidaritás, kari összetartás, józan kalkuláció, ez legyen a mi újévi ajándékunk, mert ennek nyomán teremhet csak az, ami után vagyunk, az iparos boldogság. Vívjuk meg együtt az egymást érdeklő köz- és magánpályázatok most még dicstelen harcát, emeljük fel ősi szakmánkat a régi magaslatra és ne alacsonyítsuk le oda, hogy a nemes ipar terméke majdnem olyan értékű legyen, mint a nyersanyag. Ne csak cseréljük a pénzünket, mert a jelen gyakorlat azt mutatja, hogy mindig kevesebb jön vissza. Hogy pénzünk legyen, amivel dolgozunk, hogy eleget tehessünk régi kötelezettségeinknek a lehetőség arányában, hogy ne rettegjünk állandóan a közterheket behajtó közegektől, hogy megtarthassuk aztán egy életen át szerzett kis alapvagyonunkat, (akinek még van) talán ezekre gondolnak az új esztendőben ott, ahol a polgárok sorsát intézik. Talán meglátják ott, hogy a kisiparos polgári réteg éppen olyan nemes része az ország sajgó testének, mint az „agrár“ és jönnek olyan intézkedésekkel, melyek munkakedvünket visszaadják, melyek erőt öntenek lankadó izmainkba, mert kell és ez a társadalom, az iparostársadalom, amely sohasem volt hálátlan a hazával szemben, megérdemli most is és meg fogja azt hálálni mindenkor. Erőt, egészséget, munkát, békességet az új évben, ezt kívánja mindenkinek a „Lakatosmesterek Lapja.“ Farkas Sándor