Lakatosmesterek Lapja, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-10 / 1. szám

2. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1933 január 10 Szűnjön meg a munkanélküliség! Amikor a magyar kisiparosság a miniszterelnök szózatát és nemzeti munkatervét a legnagyobb megér­téssel fogadja és egy öncélú nemzet kiépítésére minden energiáját, tehetségét, munkaerejét rendelkezésre bocsáj­­tani hajlandó és ezt örömmel teszi,­­ ugyanakkor két­­ség merül fel lelkében: lesz-e módja minderre ? Mert az immár évek óta tartó katasztrofális munkahiány oly két­ségbeejtő helyzetbe sodorta azt az értékes társadalm osztályt, hogy már-már a reményét is feladja arra, hogy bármily iránybann is aktivitást tudjon produkálni. Ha tehát a nemzet újjáépítésében a magyar kis­iparosnak szerep jut, — s hogy kell jutnia, kétséges nem lehet, — akkor ezt az iparosságot fel kell emelni, meg kell segíteni, meg kell menteni a pusztulástól, mert ezek legnagyobb része a pusztulás útján van, sőt egy jelentékeny tömeg már el is pusztult. Ha idejekorán nem teremtődik meg olyan munkaalkalom, mely ezeket fog­lalkoztatni képes,­­ akkor bizonyos, hogy ebben az országban a kisiparosságnak hírmondója sem fog maradni. Éppen ezért nincs fontosabb teendő ma, mint munkaalkalmakat szerezni minden áron, mert nem lehet közömbös nemzeti szempontból sem, hogy az a réteg pusztuljon el és váljék földalatti törekvések melegágyává, mely nemzeti és hazafias szempontokból mindenkor a legmegbízhatóbb tömegét képezte az országnak. Tisztában van az iparosság azzal, hogy csak olyan munkaalkalmak teremthetők, melyek a budget megterhe­lése nélkül vihetők keresztül. De számol azzal is, hogy a társadalom áldozatkészsége kimerült. Nem marad tehát más hátra, mint a jobb időkbe vetett hitet egy elkövet­kezendő javulás lehetőségét ma azonnal escomptálni. Azokon a lehetőségeken kívül, amelyeket a házak modernizálása, tatarozása jelent, továbbá, amelyek a közüzemek megszüntetésével, illetve ezek keretében mű­ködő ipari műhelyek leállításával adódnak, van és lehet olyan munkaalkalom, mely az iparosság jelenlegi válsá­­­gos helyzetét gyökeresen megváltoztatni képes. Ez a munkaalkalom az Erzsébet-Sugárút megépí­tése. A kérdés nem új, azonban ennek mikénti megoldása képezi jelen előterjesztés tárgyát. A VII. kerület belső részének túlzsúfoltsága és az építmények elhanyagolt volta egyrészt közegészség, közbiztonsági és tűzbiztonsági szempontokból, másrészt a világvárosias jellegű főváros esztétikai szempontjából s kárhoztatandó, ennélfogva elsőrangú közérdek, hogy mindez a legrövidebb időn belül megszüntettessék. Az Erzsébet-Sugárút megépítésével szélesebb utcák létesül­nek, amely tény maga után vonja azt, hogy bizonyos számú épület lerombolása után ezek helyébe újabb ház nem épül, de a megépülő bérpaloták kevesebb lakással bírnak, mint a jelenlegi házak, minélfogva az ezen kör­nyék lakosainak bizonyos része másutt kénytelen laká­­sával elhelyezkedni és igy természetes következménye mindennek az, hogy az úgynevezett „lakástultermelés“ jelentékeny mérvben megszűnik. Ez az állítólagos tulpro­­dukció volt az oka annak, hogy a tőkések és bankok az újabb lakásépítések ellen foglaltak állást. Nem vitás tehát, hogy az új és modern építkezé­­zések folytán a szóban forgó városrész túlzsúfoltsága megszűnik, s így a főváros eme részének egészségügyi, közbiztonsági, tűzrendészeti és esztétikai feltételei is biz­tosíttatnak. E helyütt mutatunk rá arra, hogy Budapesten la­­kástúlprodukció nincs, de van keresethiány, ennélfogva pénzhiány, ami okozója annak, hogy a lakások túlzsú­foltak, aminek viszont természetes következménye, hogy 3—4, sőt több család is egyetlen lakást bérel. A Károly-király-út — Andrássy-út — Erzsébet­­körút — Dohány utcák által határolt területen ezidő szerint 560 építmény van összesen 10780 lakással, mely­ből 4000 lakás szoba-konyhás A lakók száma 62000, amelyből a szoba-konyhás lakásra több mint 23.000 lé­­lek esik, ami­ lakásonként 6 személyt jelent. Ezen számadatok bizonyítják a túlprodukció ellen­kezőjét De ha az Erzsébet-Sugárút megépül, mely maga 48 m. széles, továbbá a környező utcák is szélesebbek lesznek a jelenleginél, a főváros és a Közmunkák Ta­nácsa által elfogadott és jóváhagyott tervek alapján, — akkor világos, hogy kevesebb lakás épülvén, mint amennyi megszűnik, — természetes, hogy ezen területről kiszorult lakosság másutt, a ma üresen álló lakásokban keres elhelyezkedést, s ezzel feltéve, de meg nem en­­gedve, hogy lakástúlprodukció létezik, — ez is megszűnik A Sugárút megépítésének kezdete a telkek megvál­tása illetőleg kisajátítása. Ezen összegekre vonatkozólag olyan intézkedéseknek kell történniök, melyek lehetővé teszik a váltságösszegnek 10—12 év alatt történő meg­fizetését. Fedezetül szolgálna e célra elsősorban a kive­tendő telekértékemelkedési adó, valamint egy része azon dí­jaknak és illetékeknek, melyek az építkezések engedélye­zése körül folynak be. Lehetőség mutatkozik abban az irányban is, hogy a telekátruházási illeték erre a tömbre átmenetileg felemeltessék. De nem hagyható figyelmen kívül az az esetleges jövedelemforrás sem, mely szerint a Sugárúton bizonyos nagyságú területen felüli bérlők (áruházak, bankok, nagyvállalatok irodái stb.) bizonyos meghatározandó összeget tartoznak engedélyezési díj cí­mén lefizetni természetesen egyszers mindenkorra ; ennek a díjnak szedése 10—12 év múlva megszűnnék. A közművek lefektetéséért a tulajdonosok — mint eddig — díjat (az effektív önköltséget) tartoznak fizetni. Amely telektulajdonosnak vagy építtetőnek ez módjában nincs, annak ingatlanára a megfelelő összeg bekebelez­­tetnék és a bekebelezett összeg erejéig bankkölcsön volna felveendő. Radikális mód ugyan , de még mindig alatta marad annak a károsodásnak, mely az iparosság elpusz­tulásával járna. A tulajdonképpeni építkezés lebonyolításához szükséges tőke a következő módon biztosítható:

Next