Lakatosmesterek Lapja, 1936 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-10 / 1. szám

Lakatos, autószerelő­műves, reszelővágó, és javító, késes-köszörűs, mérlegkészitő, puska- vasesztergályos és vasöntő ipari szaklap --------­A BUDAPESTI LAKATOSOK STB. IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági dijuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre P. 6.— félévre P. 3.— Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök 1936. január 10. — Vili. évf. 1. sz. Budapest, VII., Nyár-u. 6. Telefon: 42-5-77. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Irta: Tarr Béla Ha figyelemmel kisérjük a társadalmi életet, úgy azt fogjuk tapasztalni, hogy a különböző társadalmi rétegek — mi­ként a viz és olaj, ha együvé soroz­tainak is — külön külön tömörülnek, egyesülnek a saját társadalmi rétegeik szerint, ezt az együvétartozás érzetének fejlettsége idézi elő. Az élet azt mu­tatja, hogy minél magasabb valamely társadalmi réteg intelligenciája, annál jobban kifejlődik abban az összetarto­zás érzete és ezt az érzést annál job­ban fejleszti és ápolja. Sajnos, mi lakatosmesterek ezt át­érezni nem tudjuk, az együttérzés és az összetartozás, a kartársi megbecsü­lés eszméje helyett a széthúzás, az egymás lebecsülése — meg nem ér­tése az, amely a mi társadalmi réte­günkben úrrá lett. Nem tudják sokan, vagy nem akarják, hogy minden kar­társnak erkölcsi kötelessége minden erejével közreműködni az Ipartestület érdekében. A kollegialitás, a szeretet és az egyetértésnek kellene lenni az állandó kapocsnak az Ipartestület tagjai között, mert ezek azok a kellékek, amelyek az Ipartestület működését hasznossá és eredményessé tennék. Ezzel szemben a gyűlölet, a megnemértés az, amelyik károsan jelentkezik. Sokan vannak olyanok, kik nem jó szemmel nézik azokat, akikben az együttérzés és a megértés az Ipartestület iránt és annak működésével szemben jelentkezik. Ezek után azt kérdezem, szükség van-e az összetartásra ? Szerintem igen, — de csak úgy, ha mindazok a kar­társak, akik ma az Ipartestület ügyeinek vezetésétől visszahúzódnak, egy aka­rattal, törhetetlen kitartással, ennek a teljes szervezetlenségnek, széthúzásnak és összetartozás hiányának megszünte­tése érdekében felemelik szavukat és azoknak súlyával kényszerítik a kétke­dőket, hogy egységbe tömörüljenek. Egy erős nagy egyesületnek a műkö­dése, melynek szavai kellő súllyal bír­nak, a mai válságos gazdasági hely­zetben is eredményes lenne, úgy a hatóságnál, mint más intézmények előtt. Nem volna szabad elfelejtkezni mind­azon elérhető eredményekről, amelyek­hez az Ipartestület utján minden kar­társ hozzá juthatna így legelsősorban munkájáért tisztességes árat érhetne el, minden munkának meglehetne szabni az árát, mely ár úgy volna kalkulálva, hogy a munka mellett haszon is ma­radna, nem úgy, mint ma, amikor a munka ára le van törve, nem egy eset­ben ráfizetés mellett készül el, mert az irigység teljesen eltölt bennünket, amely önmagunk megkárosítására vezet. Nagy szükségünk van a kontárkodás és a piszkos konkurencia megszüntetésére. Ez a két baj sulyosodik legnagyobb teherként úgy reánk, mint iparunkra, azonban e bajok megszüntetése más­ként, mint az ipartestületen keresztül nem lehetséges. Nem szüntethető meg azért sem, mivel elsősorban összetar­tásra, egyetértésre, egymás megbecsü­lésére volna szükségünk, amit csak az Ipartestület kebelén belül vihetnénk keresztül olyként, hogy a kartársakat összehoznánk s őket egymás szerete- tére, megbecsülésére animálnánk. Mert hiszen a mai áldatlan állapotoknak semmi más nem az oka, mint az, hogy széthúzunk, egymást nem tiszteljük, nem becsüljük. Ma az irigykedés az uralkodó érzés a mi körünkben. Mily gyönyörű prespektivát nyújt­hatna az Ipartestület 1 Mily egészen más állapotot teremtene meg közöttünk, hogyan alakítaná a helyzetünket, bizto­sítaná a jövőnket, exisztenciánkat! De a mai viszonyok mellett nem is juthat előbbre, mert az együttérzés átfogó­ereje bilincsbe van verve, a fejlődésre teljesen alkalmatlanná van téve, az irigység a megnemértés béklyói által. Amig ezeket a béklyókat le nem rázzuk magunkról, amig nem érezzük át az Ipartestület szükségességét, addig ez a nyomorúságunk fenn fog maradni és addig a sorsunkat megérdemeljük. Jubileumi kiállításunk Elöljáróságunk tervbe vette, hogy az Ipartestület 50 éves jubileuma alkalmá­ból a tagok az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron külön csoportban ve­gyenek részt, hogy ezáltal szakmánk sokoldalúsága és fejlettsége minél hatá­sosabban kidomborodjék. A tervet a Vásár ügyvezetősége is életrevalónak találta és biztosította Ipartestületünket, hogy kiállító tagjaink részére az összkontingens terhére meg­

Next

/
Thumbnails
Contents