Lakatosmesterek Lapja, 1937 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-10 / 1. szám

2 LAKATOSMESTEREK LAPJA 1937 január 10. A fémöntés múltja és jelene írta: Bodor Aladár igazgató I. Közlemény. A rézkor a történelem előtti idő azon korszaka, mely a csiszolt kő s a bronzkorszak közé esik, amelyben az ember legfontosabb eszközeit rézből készítette. A réz­­korszak Európában Kr. e. 1500 évvel ért véget. Miután a tiszta rézzel (ma vö­rösréznek is mondjuk) a régi öt­vös művészet nehezen boldogult, olyan ércek után kutattak, melyek könnyebben olvadnak és a rézhez vegyítve könnyebben megmunkál­­hatóvá válnak. Ilyen ércek voltak legelőbb az ón, majd az ólom és a horgany is. Az öntés maga közel 3500 éves mesterség, melyet már a föníci­aiak is foglalkozásszerűen űztek. A föníciaiak apró bronztárgyakat, vereteket, csatlókat és lándzsahe­gyeket öntöttek és ezekkel az ak­kor ismert népekkel élénk keres­kedelmet folytattak. A föníciaiak mesterségét előbb a görögök, majd a rómaiak eltanulták, de ezek fő­leg dísztárgyakat, az ötvösmunka remekeit és szobrokat készítettek öntés útján. Említésre való a párisi Louvre­­ban látható­­ Szilistennő néhány bronz szobrocskája, melyek föní­ciai eredetűek és valószínűleg Kr. e. 1500 évvel készültek. Krisztus születése idején, tehát vagy 2000 éve a rómaiak ismerték a Vízvezetéket, amelynél talán leg­először alkalmazták az ólomból öntött csöveket és tartozékaikat. Kb. a 13. században, miután a lőpor ismertté vált, Nürnberg vá­rosában elkészült 1372-ben az el­ső öntött bronzágyu. Ezt követi nemsokára a vasöntés felfedezése s az örök béke dicsőségére el­készülnek a bronzágyukhoz való öntött­ vasgolyók, a mai gránátok első ősei. Az első öntött­ vaságyuk azon­ban mégis csak jóval később, 1500 körül készülnek, szintén Német­országban. Nem kizárt azonban, hogy a vasöntést a kínaiak már koráb­ban is ismerték, állítólag Kr. e. a 8. században, de a régi kínai kultúra bukásával ezen tudomány elveszett —­ legalább is az európai­ak számára. Ugyancsak Nürnbergben s a 13. században válik ismertté az ón­­öntés, melynek remekeit ónkan­­csók és óntálak alakjában bizo­nyára még ma is sok házban erek­lyeként őrzik. A fémeket már a legrégibb idők óta leginkább tégelyekben olvaszt­ják. Az olvasztáshoz legalább 230 fok C kell (ónhoz), de általában 600—1100 fok C (aluminium, sár­garéz, bronz, vörösréz stb.) a leg­gyakoribb hőfok, de vannak fé­mek, melyek csak kb. 1500 fok­nál olvadnak (kobalt, nikkel stb.) s olyanok, melyek 2630 fok C-nál (Molybdán) és ennél is ma­gasabb 3357 fok C-nál, ez a Wolf­­ram-fény. Ezen egész különböző hőfokok előállításához persze egész külön­böző) hőforrásokat kell alkalmaz­ni. A legrégibb és legkönnyebben hozzáférhető a fa tüzelés, ami meg­felel az ón, ólom, horgany meg­olvasztásához, míg az aluminium, valamint ennek ötvözeteinél, úgy­szintén a réz és ötvözeteinél már kokszot szokás alkalmazni, mely­nek kalorikus értéke magasabb. Nagyobb hőfok eléréséhez pedig az elektromos­ olvasztókályhák szolgálnak. A gyakorlatban a legelterjed­tebb a tégelyalkalmazás, melyhez u. n. gázkokszot használunk, rit­kábban nyersolaj tüzelést is. A tégely alakja kúpos, mely felfelé szélesedik s grafitból ké­szül, de vannak tégelyek agyagból és carborundumból is. A labora­tóriumok kísérleti célokat szolgáló tégelyei pedig platinából vagy porcellánból készülnek. Egy ol­vasztótégellyel átlagosan 25—40 öntést lehet végezni, de a jó öntő­­mester még 60 öntést is elér, ter­mészetesen ha a tégely előkezelése (pl. használatbavétel előtt 8 —14 napig szárítandó), valamint az ol­vasztás és öntés kellő óvatosság­gal történik. (Folytatjuk.) A Budapesti Nemzetközi Vásár április 30-tól május 10-ig A legközelebbi Budapesti Nem­zetközi Vásárt 1937. április 30 és május 10. között rendezi a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkama­ra és a Magyar Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége, Budapest Szé­kesfőváros közreműködésével, va­lamint az összes illetékes hatósá­gok és érdekeltségek támogatásá­val. Az 1937. évi vásár ismét a Vá­rosligetben kerül megrendezésre. A vásár új alaprajza már elkészült és pedig rendkívül ötletesen az olimpiászra emlékeztető stadion­­szerű megoldással. Fokozottabb jelentőséget fognak kapni az idei vásár felépítésénél a fa mellett a vaskonstrukciók is, mert az azok­kal folytatott kísérletek az előző vásáron már kitűnően beváltak. A vásárra hetek óta csendben folynak a jelentkezések. Eddig már több mint 300 magyar válla­lat jelentkezett, főképpen a vas- és gép-, textil- és ruházati, az élel­miszer-, bútor-, üveg- és porcel­­lánszakmákból. A Vásár kiállítói, amennyiben­­1937 január 15-e előtt jelentkez­nek, a helydíjból 10°/o enged­ményben részesülnek. VESZÜNK 1-5 méter széles lemezhajlító gépet 1.5 mm. vastagságig. HAIDEKKER, Kerepesi­ út 58 . ISTelefon: 2­979-77

Next