Lakatosmesterek Lapja, 1938 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-10 / 1. szám
2 LAKATOSMESTEREK LAPJA 1938. január 10 Mottó: „Non recuso laborem.“ Serédi Jusztinián. Minél nehezebbek a viszonyok, minél nagyobb gonddal és áldozatos munkával tudunk eljutni a megélhetés biztosításához, annál több emberben vetődik fel a kérdés, hogy mi az oka, hogy általános elszegényedésben és sok nehézségek között mégis akadnak egyesek, akik nemcsak megélni, hanem boldogulni tudnak, sőt vagyoni gyarapodást is tudnak felmutatni. Talán nem tartozik szorosan szaklapunk keretébe e kérdésnek megvitatása, mégis most, mikor egy új év kezdetén új elhatározással és nekilendüléssel indulunk útnak, talán nem fogják helyteleníteni, ha ezt a naponta sokfelől és sokoldalról felvetett kérdést vesszük szemügyre és próbáljuk megvilágítani. Legtöbbnyire haladásunk és előremenetelünk akadályát a külső körülményekben keressük, soha sem önmagunkban. S éppen ezért, mert figyelmünk a rajtunk kívül álló körülményekre terjeszkedik ki és saját magunk tevékenységét figyelmen kívül hagyjuk, nem is tudjuk megtalálni a balsiker okát s a legtöbben leélik egész életüket anélkül, hogy tudatára ébrednének annak, hogy önmaguk az okai balsikerüknek. Ennek a kérdésnek egész könyvtára van, anélkül, hogy magának a kérdésnek taglalása kimerült volna. A legtöbb embernek az a hibája, hogy sokfélébe kezd, de egy munkát sem végez teljesen be. Vannak sokan, akik könnyen vállalnak egy munkát, noha előre tudják, hogy azt kellő tudással és alapossággal el tudnák végezni. Ismét mások, akik immel-ámmal látnak munkájukhoz s mire komolyan hozzáfognának, kifogynak az időből. Az emberi együttélésnek legfontosabb előmozdítója: az alaposság, a rend és megbízhatóság. Nagyon sokszor tapasztalhatjuk az életben, hogy nem jut újabbmunkához az, aki előző munkáját nem végezte kellő alapossággal és körültekintéssel, vagy akinek a munkája nem felel meg a megkívánt előfeltételeknek. De gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy az, aki nem végezte kellő alapossággal és megfelelő szakszerűséggel munkáját, nem azért tette, hogy ezzel munkát takarítson vagy legalább is utólag megállapíthatja, hogy az amunka, melyet nem megfelelő jókedvvel és munkakedvvel végzett, nem eredményezett számára időmegtakarítást, mert sokszor még többet tölt el a rosszul végzett munkával, mint amennyi idő alatt azt jól is elvégezhette volna, csak épen, hogy nem szentelte a teljes tevékenységét, teljes figyelmét a munkának, s ezzel eléri azt, hogy amit kellő körültekintéssel előrelátott és elkerült volna, az előrelátás és megfontolás hiányában csak utólag vette észre munka közben és a munka rovására. A legtöbb embernek csak azért nem sikerül valami, mert előre meg van győződve arról, hogy nem fog sikerülni és ez a téves elgondolás rányomja bélyegét egész tevékenységére. Pedig, ha átgondolná és élne benne annak a tudata, hogy a munka sikerül és sikerülni fog, elgondolását ez irányítaná és ennek hatása alatt az eredmény, — ha nem haladja meg erejét — be is következik. Sokan vannak a haborok és tétovázzók. Megkezdik a munkát, anélkül, hogy befejeznék. A határozatlanság, a kapkodás, a tétovázás ugyancsak hátráltatói a sikeres munkának. És különös, de tudományos megállapítás az, a hogy a legtöbb emberben él a balsiker akarása. Igen sok emberben él a mai- Hir-természet, igen sok ember van, aki szeret szenvedni, aki abban éli ki magát, hogy szenved a sikertelenségben. Szinte hihetetlennek látszik, de tudományos megállapítás szerint a legtöbb embernél a munka eredménytelenségének az oka az, hogy nem törekszik eredményre és benne él a balsiker akarása. Egy amerikai írónő, egy most megjelent könyvében rámutat arra, hogy az eredménytelenség fő oka az, hogy a legtöbb emberben hiányzik az eredményre való törekvés. Az írónő munkájának alapvető tétele, cselekedj úgy,mintha a kudarc lehetetlen volna. Akinél hiányzik ez az eredményre való törhetetlen akarat, az igen gyakran csak azért nem jut el a végső eredményhez, mert megtorpan munkájában, és nem fejti ki azt az energiát, és szorgalmat, amely a munka eredményes elvégzéséhez szükséges. »Genie ist Fleiss«, mondja Goethe és ha a nagy emberek életét vizsgáljuk, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy valóban nagy eredményeket csak nagy munkával és kitartó, akaró munkával lehet elérni és véghez vinni. A munkás szorgalom és kitartó tevékenység az alapja minden emberi előrehaladásnak és ha magunkra alkalmazzuk ezt a szabályt, ha azzal az elhatározó gondolattal fogunk a cselekvéshez, úgy az elérhető határokon belül a munka eredménye sem fog elmaradni. Nagynevű hercegpróbásunk, Serédi Jusztinián jelszavát: »Nem utasítom vissza a munkát« (non recuso laborem) tettük jelen szerény cikkünk elé jelmondatul és nem kell többet tennünk, mint végiggondolni az ő sikeres életén, hogy belássuk, hogy egyetlen komoly alapja van az emberi előrehaladásnak ,a hit tételein felül s ez a komoly, kitartó, cselekvő munka. Dr. Schubert Ignác: IKER - Felhívás Az Ipartestületek Országos Központjához gyakran fordulnak belföldi és külföldi lapok, szervezetek és intézmények azzal a kéréssel, hogy propaganda céljaira szép magyar kézművesipari munkákról fényképeket bocsássanak rendelkezésükre. Az IPOK nagy súlyt helyez arra, hogy a magyar kézmű-