Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-25 / 2. szám

2 LAKATOSMESTEREK LAPJA 1939 január 25 jene órára, ha pedig egy köznapon szünet van megállapítva, más köznap­­pokon a munkaidőt legfeljebb tíz órá­ra lehet felemelni. A munkaidő azon-­­ban ezekben az esetekben sem lehet­­ több heti negyvennyolc óránál. Ha valamely üzemben vagy ann­ak egy részében a hétnek egy vagy több köznapján anélkül, hogy nyolc óránál rövidebb idő lett volna megállapítva,, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett munkát, az elmaradt mun­kaórákat ugyanannak a hétnek más­­köznapján vagy köznapjain, avagy a következő hétnek valamelyik köznapján illetőleg köznapjain nyolc óránál h­osz­­szabb munkával lehet pótolni. A fel­emelt munkaidő ebben az esetben nem haladhat meg napi tíz órát. 3. §: Az altisztek, a szolgák, a kapusok, az őrök, a raktárkezelők, és a hivatá­sos tűzoltók munkaideje heti ötvenhat óra lehet. A kocsikísérők, a gépjáróművezetők, és a gépjáróműkísérők, továbbá az áru­kiadók, az árukihordók és küldöncök,­ az iparvágányok és a nem közforgalmi, iparvasutak üzemében, a kötélpályák­nál s általában a szállítóberendezé­seknél foglalkoztatott alkalmazottak (mozdonyvezetők, fűtők, tolatószemély­zet, kocsirendezők, vonatkísérők, féke­­zők, pályaőrök, felvigyázók) munkaide­je heti ötvenhat óra, elkerülhetetlen szükség esetében heti hatvannégy óra ■ lehet, de január hó 1-től december hó 31-ig számítandó félévi átlagban ebben az esetben sem haladhat meg heti ötvenhat órát. E rendelkezés al­kalmazása szempontjából árukihordó az, akit kizárólag áruszéthordással foglal­koztatnak. , A kocsisok munkaideje heti hatvan­négy óra, elkerülhetetlen szükség ese­tében heti hetvenkét óra lehet, de ja­nuár hó 1-től június hó 30-ig, ille­tőleg július hó 1-től december hó 31- ig számítandó félévi átlagban ebben az esetben sem haladhat meg heti hat­vannégy órát. Az első, második és a harmadik be­kezdésben megszabott heti munkaidő keretében az első bekezdésben emllített alkalmazottak napi munkaideje legfel­jebb tíz, a második bekezdésben emlí­tett­­ alkalmazottaké legfeljebb tizenegy, a harmadik bekezdésben említett alkal­mazottaké pedig legfeljebb tizenkét, óra lehet. 4­ §• Műszaki okokból félbe nem szakít­ható és a 2. §. első bekezdésében meg­állapított munkaidő alatt be neon fe­jezhető munkák folytatása céljából az ehhez okvetlenül szükséges személyzet munkaidejét a munkaadó napi tizenkét órára, de legfeljebb heti hatvan órá­ra felemelheti, három heti­­átlagban számítva azonban ebben az esetben sem lehet a munkaidő heti ötvenhat órá­nál több. Az első bekezdés alá esnek az öntés­sel, a kohóknál, a Martin kemencék­nél, a generátoroknál, a hengerművek­nél és a hevítésre szolgáló kemencék­nél a hőkezeléssel, az edzéssel, a szá­rítással, az impregnál­ással, a melegfej­­lesztéssel kapcsolatos munkák. Az előző bekezdésben nem említett munka folytatása céljából a munka­időt az első bekezdés alapján, akkor szabad felemelni, ha az elsőfokú ipar­hatóság az iparfelügyelő és az érde­keltség meghallgatása után megálla­pítja, hogy ennek feltételei megvannak. Az első bekezdésben megállapított keretben szabad foglalkoztatni azt az alkalmazottat is, aki olyan munkát végez, amelyet munkaszüneti napon is­­ szabad végezni. 5. §: A 2., a 4. és a 7. §. szerint megen­gedett munkaidőn túl naponta a) legfeljebb további egy órán át szabad foglalkoztatni a művezetőket és a munkafelügyelettel megbízott szemé­lyeket; b) legfeljebb további egy órán át sza­bad foglalkoztatni a személyzetnek azt a részét, amely a munka megkezdé­se előtt vagy befejezése után szükséges előkészítési, karbantartási és tisztoga­tási munkát vagy pedig olyan mun­kát végez, melynek elvégzésétől függ a munkának a következő munkanapon akadálytalan megkezdése (világító-, felvonóművek, gépek és egyéb üzemi berendezések, munkaeszközök előkészí­tésére, tisztítására, nyersanyagok elő­készítésére, illetőleg elrakására, a he­­lyiségek tisztítására irányuló és más efféle munkák); c) legfeljebb további két órán át, ha pedig az üzem egy műszakkal (schich­­-ta) dolgozik, elkerülhetetlen szükség­esetében még további két (összesen to­­v­ábbi négy) órán át szabad foglalkoz­tatni az erőgépek és kazánok, szivat­­­tyúk, szellőzőberendezések és közlőműv­­­vek (transmissiók) kezelését végző sze­mélyzetet. Az előző bekezdés a) pontjában fog­lalt rendelkezés alkalmazása szempont­jából nem munkafelügyelettel megbízott személy az, aki ugyanolyan munkát­ vagy ugyanolyan munkát is végez, mint a felügyeletére bízott munkavállalók. A munkaidőnek az előző bekezdés b) és c) pontján alapuló meghosszab­bítása alatt­­ a személyzetet nem sza­bad termelő munkával foglalkoztatni. Szakmunkások (a termelőmunkát végző személyzet) pedig csak géptisztítást és karbantartást, avagy szakismeretet igénylő oly munkát végezhetnek, mely­nek elvégzésétől függ a munkának a következő munkanapon akadálytalan megkezdése. Azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, továbbá a női alkal­mazottakat az első bekezdés b) és c) pontja alapján a 2.§s a 4. és a 7. § sze­rint megengedett munkaidőn túl nem szabad foglalkoztatni. 6. §: A munkaadó a munkaidőt az elkerül­hetetlenül szükséges mértékben meg­­hosszabbíth­atj­a: 1. erőhatalom, elemi csapás vagy bal­eset elhárítása vagy következményeinek megszüntetése érdekében; 2. nyersanyag, kész- vagy félgyárt­mány romlástól való megóvása érdeké­ben; 3. üzemi gép, létesítmény és beren­dezés sürgősen szükséges javítása és üzemképes állapotba helyezése érdeké­ben; 4. egyéb halaszthatatlan javítás elvég­zése érdekében; 5. a külső szereléssel, üzemi próbá­val és kísérlettel, valamint átadással kapcsolatos munka elvégzése érdeké­ben.

Next