Lakatosmesterek Lapja, 1944 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-10 / 1. szám
LAKATOSMESTEREK LAPJA Bornemisza Géza miniszter az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalása során az ipari szervezéssel kapcsolatban az alábbiakat mondotta: „Az ipari szervezés — véleményem szerint — csak eszköz, amelynek szolgálnia kell a mindenkori gazdasági rend céljait. A mai gazdasági rendünkre természetesen fokozottabb mértékben nyomja rá bélyegét a háborús kényszer és így természetes, hogy eltolódtak, elhalványultak azok a határok, amelyek a magángazdálkodás és a közületi tevékenység között a múltban fennállottak és a közületi tevékenység munkaterülete kétségkívül kiszélesedett. A háború ötödik évében könnyen érthető, hogy a nyersanyaghiány, az ipari termelésnek a honvédelem céljaira való fokozottabb átállítása, a munkaerőgazdálkodás, a szociális nyugalom megóvása mind olyan problémákat vetett fel az ipari termelés terén, amelyeket a meglévő — mondjuk — magángazdasági szervezetekkel nem lehetett, megoldani, s amelyeket csak az államhatalom hatalmi eszközeinek igénybevételével lehetett rendezni. Meggyőződésem azonban, hogy az ipari termelés terén még a háborús viszonyok között is a magánkezdeményezés biztosítja a legnagyobb eredményt és hogy jövő gazdasági rendünk érdekében is mindent el kell követnünk, hogy véglegesen igyekezzünk a jelenleginél észszerűbb szintézisre a magángazdasági és közületi tevékenység között. Minden törekvésem az, hogy a gazdasági élet összefüggő, nagy problémáin ne csak az államhatalom vezetőinek ügyvelei dolgozzanak, hanem szeretném ebbe a munkába bekapcsolni az államhatalom munkásain kívül az üzletembereknek, a magángazdaság vezetőinek százait és ezreit is. Ha ez nem következnék be, akkor a gazdasági élet teljesen elbürokratizálódnék, márpedig a gazdasági élet egveszélyesebb jelensége az, ha a gazdasági élet nem akarna maga ma Bán segíteni, hanem minden kisebbnagyobb problémájával az államhatalomhoz jutna és tőle kérné az orvoslást. Ilyen lelkiség nemcsak a magyar gazdasági jelennek, hanem a jövőnek is legveszélyesebb tünete lenne. Kívánatosnak tartom ezért a gazdasági életben felelősséggel dolgozóknak és az ilyen felelősségtől áthatott gazdasági szervezetnek az állami adminisztráció munkájában való fokozatos bevonását is, és pedig olyan értelemben, amint méltóztatnak tudomással bírni róla, hogy az iparügyi minisztérium főhatósága alatt az anyaghivatalban most vérátszervezés során a magái get is bevontuk az anyagoi minisztrációjábak végrehajti . Amint az egyik képviselő úr említette, ha már kevés van, győződjünk meg arról, hogy az elosztás igazságosa. Részben ezt is szolgálni akartam ezzel és azt hiszem, ez bizony mértékben megnyugvásra talált érdekeltek körében is. Ezen az úttovább akarok menni. Nem hunyhatunk szemet az előtt, hogy a háborús helyzet nyomására bizonyos munkaágakban esetleg szükségessé fog válni egyes üzemek tevékenységének további korlátozása, sőt leállítása is. Őszintén meg kell mondanom, hogy a háború további elhúzódásával a rendelkezésre álló nyersanyagok, azonkívül az üzemanyagok és energiahordozó anyagok mennyisége nemhogy növekedne, hanem csökken. A munkaerővel is óvatosan kell esetleg bánni, mert adódhatnak olyan események, hogy nem fog majd rendelkezésre állni annyi ipari munkaerő, amennyi ma rendelkezésünkre áll. Ilyen körülmények között a nyers anyagok s az üzemanyagok lineáris csökkentésével a problémákat megoldani nem lehet, mert ez gazd*- igellenes ténykedés volna, a mnden üzem termelését megrontaná és egész term'-’ körül- fogl... üzemek leállítja val, ami felvet az*csi, kártalanítási és szóproblémákat. Ezeknek megoldását nem képzelném egyedül az államhatalomra bízni, hanem itt egy tervszerű együttműködésre van szükség az érdekelt szakmai csoportokkal és ipari érdekeltségekkel. Ha ezeknek az úgynevezett ipari szövetségeknek többen együtt tudnánk működni a szakmai érdekképviseletekkel és az a meggyőződésem, hogy egy ilyen ipari szövetség létrehozása kétségkívül maradandó értéket jelentene a békegazdálkodás s az átmenetgazdálkodás idejére is. Természetes dolog, hogy mihelyt lhetőség meglesz rá, mindent provetnünk arra, hogy újra kek a szabad gazdaság, k. ipari szervezés Adófelmondás és adós. Azok az adózók, akiknek rögzített adójuk van, de jövedelmük az elmúlt évben nagy mértékben csökkent, jogosultak január 31-ig adóalapjukat felmondani. Kötelesek azok az adózók is felmondani adóikat és vallomás beadásával új megállapítást kérni, akiknek múlt évi jövedelme a rögzített adóalaphoz viszonyítva 50 százalékkal emelkedett Ha a felmondási kötelezettségnek az ilyen adózó nem tesz eleget és a kivetési eljárás során megállapítják jövedelmének a rögzített adóalaphoz viszonyított 50 százalékos emelkedését, bírság címén az adókülönbözet kétszeresét fizettetik meg vele. Rögzített adójuk azoknak van, akiknek évi tiszta jövedelme nem éri el a 10.000 pengőt Ha jövedelmükben a már említett változások nem követ- 1944. január 10.