Lakatosmesterek Lapja, 1944 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-10 / 1. szám

LAKATOSMESTEREK LÁPJA 1944. január 10. m pari szervezés Bornemisza Géza miniszter az ipar­ügyi tárca költségvetésének tárgya­lása során az ipari szervezéssel kap­csolatban az alábbiakat mondotta: „Az ipari szervezés — véleményem szerint — csak eszköz, amelynek szol­gálnia kell a mindenkori gazdasági rend céljait. A mai gazdasági ren­dünkre természetesen fokozottabb mértékben nyomja rá bélyegét a há­borús kényszer és így természetes, hogy eltolódtak, elhalványultak azok a határok, amelyek a magángazdál­kodás és a közületi tevékenység kö­zött a múltban fennállottak és a kö­zületi tevékenység munkaterülete kétségkívül kiszélesedett. A háború ötödik évében könnyen érthető, hogy a nyersanyaghiány, az ipari termelésnek a honvédelem cél­jaira való fokozottabb átállítása, a munkaerőgazdálkodás, a szociális nyugalom megóvása mind olyan problémákat vetett fel az ipari ter­melés terén, amelyeket a meglévő — mondjuk — magángazdasági szerve­zetekkel nem lehetett1, megoldani, s amelyeket csak az államhatalom ha­talmi eszközeinek igénybevételével lehetett rendezni. Meggyőződésem azonban, hogy az ipari termelés terén még a háborús viszonyok között is a ' magánkezdeményezés biztosítja a leg­nagyobb eredményt és hogy jövő gaz­dasági rendünk érdekében is mindent •1 kell követnünk, hogy véglegesen igyekezzünk a jelenleginél észszerűbb szintézisre a magángazdasági és kö- sületi tevékenység között. Minden törekvésem az, hogy a gaz­dasági élet összefüggő, nagy problé­máin ne csak az államhatalom veze­tőinek agyvelei dolgozzanak, hanem szeretném ebbe a munkába bekap­csolni az államhatalom munkásain kivül az üzletembereknek, a magán- gazdaság vezetőinek százait és ezreit is. Ha ez nem következnék be, akkor a gazdasági élet teljesen elbürokrati- zálódnék, már pedig a gazdasági élet egveszélyesebb jelensége az, ha a gazdasági élet nem akarna magama- Bán segíteni, hanem minden kisebb­nagyobb problémájával az államha­talomhoz futna és tőle kérné az orvos­lást. Ilyen lelkiség nemcsak a ma­gyar gazdasági jelennek, hanem a jövőnek is legveszélyesebb tünete lenne. Kívánatosnak tartom ezért a gaz­dasági életben felelősséggel dolgozók­nak és az ilyen felelősségtől áthatott gazdasági szervezetnek az állami ad­minisztráció munkájában való foko­zatos bevonását is, és pedig olyan ér­telemben, amint méltóztatnak tudo­mással bírni róla, hogy az iparügyi minisztérium főhatósága alatt ’’ anyaghivatalban most vér' átszervezés során a magái get is bevontuk az anyagéi minisztrációjáriak végrehajti — Amint az egyik képviselő úr emlí­tette: ha már kevés van, győződjünk meg arról, hogy az elosztás igazsá­gosa. Részben ezt is szolgálni akar­tam ezzel cs azt hiszem, ez bizony mértékben megnyugvásra talált érdekeltek körében is. Ezen az út- tovább akarok menni. Nem hunyhatunk szemet az előtt, hogy a háborús helyzet nyomására bizonyos munkaágakban esetleg szük­ségessé fog válni egyes üzemek tevé­kenységének további korlátozása, sőt ’eállítása is. őszintén meg kell mon- ianom, hogy a háború további elhú­zódásával a rendelkezésre álló nyers­anyagok, azonkívül az üzemanyagok és energiahordozó anyagok mennyi­sége nemhogy növekedne, hanem csökken. A munkaerővel is óvatosan kell esetleg bánni, mert adódhatnak olyan események, hogy nem fog majd ren­delkezésre állni annyi ipari munka­erő, amennyi ma rendelkezésünkre áll. Ilyen körülmények között a nyers anyagok s az üzemanyagok lineáris csökkentésével a problémákat meg­oldani nem lehet, mert ez gazd*- ig­eilenes ténykedés volna, a1- n­den üzem termelésé^ megrontaná és egész term'-’ körül- xogl..­. üzemek leállí­tja val, ami felvet az- *csi, kártalanítási és szo- problémákat. Ezeknek megoldá­sát nem képzelném egyedül az állam- hatalomra bízni, hanem itt egy terv­szerű együttműködésre van szükség az érdekelt szakmai csoportokkal és , ipari érdekeltségekkel. Ha ezeknek | az úgynevezett ipari szövetségeknek tékben együtt tudnánk működni a szakmai érdekképviseletekkel és az a meggyőződésem, hogy egy ilyen ipari szövetség létrehozása kétségkívül maradandó értéket jelentene a béke­gazdálkodás s az átmenetgazdálkodás idejére is. Tedmészetes dolog, hogy mihelyt Ehetőség meg lesz rá, min­dent p1 "vetnünk arra, hogy újrp ^ek a szabad gaz­daság. k. Adófelmondás és adólx Azok az adózók, akiknek rögzített adójuk van, de jövedelmük az elmúlt évben nagy mértékben csökkent, jo­gosultak január 31-ig adóalapjukat felmondani. Kötelesek azok az adózók is fel­mondani adóikat és vallomás beadá­sával új megállapítást kérni, akik­nek múlt évi jövedelme a rögzített adóalaphoz viszonyítva 50 százalék­kal emelkedett Ha a felmondási kötelezettségnek az ilyen adózó nem tesz eleget és a kivetési eljárás során megállapítják jövedelmének a rögzített adóalaphoz viszonyított 50 százalékos emelkedé­sét, bírság címén az adókülönbözet kétszeresét fizettetik meg vele. Rögzített adójuk azoknak van, akiknek évi tiszta jövedelme nem éri el a 10.000 pengőt Ha jövedelmükben a már említett változások nem követ-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents