Magyar Czipész-Ujság, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1895-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. Budapest, 1895. január 1­1. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE. BUDAPEST SZÉKES­FŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési dij: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wpo­v-aevie-1 frt, félévre 2 frt, egész évre 1 frt. Felelős szerkesztő UjKUd­'­V­ BUDAPEST, Egyes szám 20 kr. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én.­­ TÁRA­ / VIII. ker., József-körut 9. szám. & Ia Jhi Ai ML .**?- i ifj­ú if n kc Kéziratok nem küldetnek vissza. Czipészek bajai ás­ka borkereskedők. Ismét egy oly kényes tárgyhoz nyúltunk, a mely jól tudjuk, nem igen alkalmas arra, hogy hil­ttokat szerezzünk magunknak, de rá akarunk mutatni mindazon bajokra, melyek a gyári ver­­s által amúgy is keservesen sanyargatott czi­­pészetnek tönkrejutását hatványozott fokban se­gítik elő s melyeknek orvoslása fogja képezni működésünk legszentebb feladatát. Nehéz és gö­röngyös az út, a melyre ráléptünk, de tudva és eln. ve, hogy a legigazabb ügyért viszszük zász­lónkat a harcztérre, nem riadunk vissza senki s v. bizva '■ 'zunk, hogy a harciból , , tr"­­d lm­esen fogunk kikerülni. A gyárak nemtelen s senkit sem kímélő ver­senye arra kényszeríti a czipészt, hogy munká­jának díjját a lehető legalacsonyabb árban álla­­t , meg Hogy erre képes legyen, a nyert anyagot olcsón és mégis jó minőségben kell vásárolnia. S mit tapasztalunk? Azt, hogy bizony a borke­reskedő urak 80 százaléka, nemhogy olcsó s jó minőségű áru által elősegítené a czipésznek ebbeli evését, de sőt megfordítva, a kereskedői tu­­­­domány minden furfangjával ő még a kegyelem­döfést adja meg az élet harczában bukni készülő czipésznek E jó emberek, nem is gondolva arra, hogy a mindinkább pusztidő czipésziparral az ő szerepük is napról-napra kisebb térre szorul, ne­kik­­elég^,hogy a ^fényesén eszközök egész ra­jával a rájuk szorult kis iparost kiaknázzák s zsebüket, melynél szentebb czélt nem ismernek, tele rakhatják. Igaz, hogy a czipésznek szakmáját sokkal jobban kellene értenie, sem minthogy a bőrkeres­kedő őt vásárlásainál megrövidíthesse. De van e a világon olyan czipész, a­ki a talpak, felsőbőrök s k­m­­­lékek minden faját ismerje? Ő tudja, hogy a Heil-féle borjúbőr a legjobb, tudja, hogy a Ger­­hardus zerge kitűnő, de mit tegyen ő, ha bízva kereskedőjének becsületében első rendi­ áru helyett harmadrendűt kapott, a mely tekin­tetre gyönyörű volt ugyan, de a melynek gyarlósága csak a viselésben tűnt ki. Meg aztán mit szól­junk, a száz meg száz hamis hozzátéttellel meg­­nehezített talpakról? Bölcs legyen az a czipész, a­kit e téren rá nem lehet szedni. Igen gyakran vásárol a legszakavatottabbb czipész is talp helyett a jó Ég tudja, miféle nehezítő szereket. De mindez még hagyján volna, mert rövidebb, hosszabb idő után minden czipész megtudja — a­mennyire a külső jelek nem csalják — a szükséges anyagot vásárolni, de jaj s ezerszeresen jaj a czipész­nek, ha hitelre kénytelen vásárolni. Nincs az a rangy, az a Las­ontalan portéka, a­melyet ilyenkor rá nem sózrak Érzi s­imára a szegény collega, hogy a feleiért megvásárolhatná ezt a hulladéknak is alkalmatlan anyagot, de hiányzik az a keserves pár garas, s ő kényszerítve van bőrkereskedőjének révén saját megrendelőjét is megrövidíteni, nem rendelkezvén pénz hiányában jobb anyaggal. Mert hát mit ér a lelkiismeret s, jó munka, ha a talp, fejbőr, gummi még harmad­rendűnek is rész. De a bőrkereskedő úr még­­ tovább is megy. Ő a nálánál egy párszor hitel­ben vásárolt czipésznek most már kész­pénzéért sem azt adja, a­mire szüksége van, hanem azt a­mi neki jónak tetszik. S a czipész abbeli félel­mében, hogy zaklatásoknak lesz kitéve, tehetet­lenül nézi, mint készíti elő a bőrkereskedő, kinek ő minden garasát odaviszi, őt minden áron el­­sodra örvényét. Tisztelet a kivételnek. S ta­­gadhatlan, hogy vannak tiszteséges bőrkereskedők is, a­kik megelégedve az őket illető százalékkal, méltányosan bánnak vevőikkel még akkor is, ha azok némelykor hitelben vásárolták szükségletei­ket, a baj csak az, hogy számos c­ipész már csak akkor jön rá, hogy kegyetlen kezek közé jutott, a­mikor már azokból szabadulni nem ké­pes, s a tisztességes kereskedőnek szolgálatait nem veheti többé igénybe. Egy másik az elmondottnál nem csekélyebb baj a kisebb városi és falusi czipészeknek után-

Next