Magyar Czipész-Ujság, 1903 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-01 / 1. szám
XIII évfolyam.V !No*:• г ,18 fol/ - «••• Budapest, 1903 januárhól én. MAGYAR CZIPESZ-UJSÁG A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BORIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJÁN Előfizetési dij: jegyenévre 2 for- Wévre 1 Kor. egész évre 8 Kor. Megjelenik minden hó lóp és 15-en, divat- vagy szabász-mintaj mellemettel. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : U £11 IURE czipészmester és testületi szaktanító. Munkatársak : Krazsof János, Marton Lipót czipészmesterek. Ismét együ tri év. Az évek lánczszemei egygyel szaporodtak. Peregnek az esztendők az idő villámgyors kerekén s mire megfordulunk, egy elmúlt évnek háta mögött, s egy uj év küszöbén látjuk magunkat. S ha számot vetünk az elmúlt esztendőről, vajmi kevés az eredmény. Fáradhatatlan munka, testet, lelket emésztő gondok, czéltévesztés, szertefoszlott remények után s mi az eredmény ? Egy a jövőt magába rejtő új év! Nagyon ritkán, s csak nagyon kevés esetben tudunk, mi czipészek más eredményt felmutatni, törekvésünk, igyekvésünk s szorgalmas munkálkodásunk gyümölcseként. Mert az elmúlt évben lépten-nyomon kisért bennünket az elkeseredettség, a panasz és újra a panasz. Most is, megállva az újév küszöbén remegve kérdjük: Nagy Isten, mit hoz számunkra az új esztendő ? Ah, kik már annyiszor csalódtunk reményeinkben, remélhetünk-e szebbet-jobbat a jövőtől, mint amit a múlt nyújtott? Igen! Erős, határozott és bátor szó! De én meggyőződésből mondom és ismételem, hogy igen. Mert nekem erős a hitem a jövőben rendíthetlen a bizalmam szaktársaim erélyében, s bizton hiszem, hogy nem messze az az idő, amidőn a magyar czipész ipar virágzóvá, erőssé lesz, s a magyar czipészeknek általában nem lesz több panaszuk sorsuk iránt, mint a haza más, a sors szeszélyeinek alávetett fiainak. Ezen czél elérése pedig, ha nem is közel, de legalább elérhető távolságban fekszik. Mert tagadhatatlan, hogy a lefolyt évben a a magyar czipészek, úgy inteligenczia, szakértelem, mint a szervezkedés nagy kérdésében és a szaksajtó pártolásában, nagy haladást mutattak fel. S ez arra vall, hogy akarnak műveit, a kor kívánalmainak megfelelő, jó iparosok lenni. Bele akarnak illeszkedni az új idők keretébe, s ezt ha megteszik, nem lehet távol a czél, a jobb sors! Mert hiábavaló az állam, kormány, társadalom segítsége, hiába lenne az ipartörvény módosítása, ha czipészeink nem ébrednek tudatára annak, hogy a XX-ik században élnek, hogy életmódjukat is e század szelleme és követelése szerint, kell berendezniük. E század neve pedig „felvilágosodottság,, haladás“ Nem elég ma már a czipésznek czipőt csinálni tudni, hanem a szakmáját tökéletesen értő iparosnak műveltnek is kell lennie. És az akarat úgy látszik megvan. Mert arra vall az, hogy egy a vándortanító által tartandó előadásra egy városban 40 czipész ajánlkozott, holott csak 25 nyerhet egy tanfolyamon helyet. Ebből kitűnik, hogy tanulni igyekszik, nem pedig botorkálni a régi rendszer után. Belátja már tehát, hogy csak így, tudásának minden fegyverével felvértezve, tudja kis tőkéjével és munkától edzett karjaival a harczot felvenni a gyáriparral és a kontárok nagy zajával. Haladás ez legyen a jelszava és talizmánja minden czipésznek, mert csak így lehet a folytonosan sülyedő czipész kisipart megmenteni a jövő számára. Ha pedig továbbra is erélylyel fognak küzdeni, hogy a művelődés a kor által megkívánt fokát elérjék, akkor megváltoznak majd a rossz viszonyok. Előbb és anélkül nem. Gondolják tehát meg jól ezt szaktársaim és tegyenek eleget a Szerkesztőség és kiadóhivatal, BUDAPEST, VIII. ker., József körút 9. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. I 1963.